Jelenleg is éppen úton van egyik országból a másikba. Sűrű a nyara?
Nagyon. Tegnapelőtt még Madridban voltam, tegnap Karlsruhéban, egy héttel ezelőtt Ulmban, és ez így megy már hetek óta. Ezen a héten pedig két párhuzamosan futó fesztiválon is játszom. Az egyik természetesen a Fesztivál Akadémia Budapest, a másik az Allegra Fesztivál és Akadémia Szófiában. Az Allegrához is kapcsolódik nemzetközi verseny, játszunk kamarazenét, mesterkurzust tart többek között a Bécsi Filharmonikus Zenekar számos tagja, közreműködik a Szófiai Filharmonikus Zenekar is, egyszóval tényleg kiváló fesztivál.
Amikor kiderült az időpontok ütközése, evidensnek látta, hogy a budapesti fesztiválnak mindenképpen bele kell férnie?
Persze, hogyne! Kokas Katalinhoz és Kelemen Barnabáshoz évtizedes barátság köt. Bár jelenleg nincs hivatalos közös együttesünk, annyira gyakran játszunk együtt különböző koncerteken és fesztiválokon, hogy mégis olyan érzés, mintha lenne.
Kapcsolódó
Kokas Katalin: „A tradíciót ápolni és őrizni kell”
Lassan véget ér a IV. Fehér Ilona Nemzetközi Hegedűverseny, majd július 15-től kezdődik a Fesztivál Akadémia Budapest. A gazdag kínálatban A katona történetétől a Goldberg-variációk vonós átiratáig sok minden megtalálható. A két rendezvény összefüggéseiről és a fesztivál legérdekesebb programjairól Kokas Katalint, az egyik művészeti vezetőt kérdeztük.
Mit tapasztal, mit jelent nemzetközi viszonylatban a Fesztivál Akadémia Budapest?
Bátran állíthatom, hogy ez a fesztivál Közép- és Kelet-Európa legeredményesebb, leghíresebb klasszikus zenei fesztiválja.
A két művészeti vezető neve már önmagában biztosíték a magas színvonalra.
Kati és Barna emellett évtizedek óta kapcsolatban áll a legnagyobb nemzetközi művészekkel, akik szívesen jönnek és játszanak, és elviszik a fesztivál jó hírét. Nekem pedig mindig élmény és megtiszteltetés, hogy én is jöhetek és játszhatok.
Fenyő László (Fotó/Forrás: Emmer László / Fesztivál Akadémia Budapest)
Milyen produkciókban hallhatja önt idén a fesztivál közönsége?
Az eredeti terv az volt, hogy három darabban játszom, de a Fehér Ilona Nemzetközi Hegedűverseny zárókoncertjére tervezett Mozart Esz-dúr zongoranégyest sajnos kénytelen voltam átadni másnak. Játszom viszont július 16-án este a Budapest Music Centerben Csajkovszkij a-moll triójában Kelemen Barnabással és Bogányi Gergellyel. Ezt a darabot Csajkovszkij a nagy mester, Rubinstein halálára írta, az első tétel főtémáját visszaidéző zárótétel tulajdonképpen egy gyászinduló. A 24-ei zárókoncerten pedig Bach G-dúr brandenburgi versenyében leszek a három csellista egyike.
A pandémia alatt jött létre a FAB Ensemble, amelyből egy-egy koncert erejéig kamaraformációk alakulnak. Tapasztalják emellett az önazonosságot adó zenekar-szellemet is?
Ritkán, de például a mostani G-dúr brandenburgi verseny egyike azoknak a pillanatoknak, amikor nagyobb összeállításban játszunk, és ez megadja az igazi kamarazenekari ensemble-élményt. A próbákon fantasztikus volt a hangulat. Már annak is megvan a maga lazasága, könnyed varázsa, ha csak egy triót, kvartettet vagy kvintettet próbálunk, és néhány jó barát ül össze. De amikor a brandenburgit próbáltuk, előfordult, hogy egyszerűen nem tudtunk tovább játszani a nevetéstől. És persze az eredmény zeneileg is kiváló.
Mint szólistának, nem hiányzik önnek a zenekarok nyújtotta összetartozás-élmény?
Jól ismerem ezt az érzést, hiszen tizenöt éven keresztül voltam különböző zenekarokban szólócsellista. Csodálatos dolog részt venni azokban a nagyszabású darabokban, amiket egy nagyzenekar játszik, de tizenöt év után már örültem a változásnak. A szólistaélet, a tanítás hozzám jobban illik és közelebb áll.
Nem bánom a tizenöt év zenekart, mert rengeteget lehetett belőle tanulni, de egyszer vége kellett, hogy legyen.
Az Ensemble révén pedig most egy kicsit újra visszatér a zenekar-hangulat.
Fenyő László (Fotó/Forrás: Marco Borggreve / Fesztivál Akadémia Budapest)
Találnak időt arra is, hogy csak úgy a saját örömükre együtt játsszanak?
Akadnak ilyen alkalmak, bár sajnos nem sok. Nagyszerű dolog ez az igazi házimuzsikálás, amikor vacsora után, közben vagy előtt, pár pohár bor mellett az ember hirtelen kedvet kap, hogy összeüljön a többiekkel, és eljátsszon valamit. Jó lenne, ha több idő jutna ilyesmire, de azt is meg kell becsülni, ami van.
Művészként mit ad önnek a kamarazenélés?
Úgy gondolom, hogy számos zeneszerző a kis apparátusra írt kamaraművekben mutatta meg művészete és tudása legjavát. Gondoljunk csak Beethoven késői kvartettjeire vagy Bartók hat vonósnégyesére: ezek a művek szerzőik talán legkomolyam kompozíciói, a zsenialitás és a komplexitás netovábbjai. Már csak ezért is fantasztikus élmény ezeket a műveket játszani. Ezen felül pedig négy-öt olyan emberrel összejönni, akiket szeretünk és szakmailag nagyra tartunk – ez az intimitás a szakmánk egyik csúcsa.
Bármerre is tart a zene, ennek mindig meg kell maradnia.
Hogyan folytatódik a nyara a fesztivál után?
Idén kissé túlvállaltam magam, úgyhogy szükségem van egy kis szabadságra. De augusztus közepétől már újra játszom: fellépek Pannonhalmán, két fertődi koncerten és a XXXI. Zempléni Fesztiválon. Ezután egy osztrák fesztiválon játszom és tartok mesterkurzust. Szeptember végén pedig egy ősbemutatóra is készülök: Peter Kohlmann nekem dedikálta a Kronbergi Akadémia csellófesztiváljának felkérésére írt gordonkaversenyét. A darab érdekessége, hogy nem hagyományos szimfonikus zenekarra íródott, hanem „multikulti” együttesre: szerepelnek benne tradicionális ázsiai, közel-keleti, afrikai hangszerek is, olyanok, amelyekről talán még nem is hallottunk. Valóságos potpourri, és rendkívül szépen dolgozik a zenekar, úgyhogy kíváncsian várom a próbafolyamat végeredményét.
Támogatott tartalom.
hírlevél
