A Petőfi Irodalmi Múzeum interaktív, látványos, populáris, ugyanakkor szakszerű kiállításaival az egyik legsikeresebb múzeummá vált az országban, amit a látogatottsági adatok és a szakmai elismerések egyaránt visszaigazolnak, ráadásul sikerült az élő magyar irodalomnak is meghatározó helyszínévé válnia. Az eredmény nagy részben a múzeumot 2005-ig főigazgató-helyettesként, majd két cikluson át főigazgatóként irányító E. Csorba Csillának köszönhető, aki mandátuma lejárta után is az intézmény munkatársa maradt. A volt főigazgató feleleveníti a Petőfi Irodalmi Múzeumhoz fűződő kedves emlékeit, a felejthetetlen találkozásokat, elismeréseket és a legemlékezetesebb kiállításokat, valamint beszél arról is, hogy milyen útravalókkal látta el az őt követő, január 12-én beiktatott új főigazgatót, Prőhle Gergelyt.

Prőhle Gergely, a Petőfi Irodalmi Múzeum új főigazgatója január 12-én vette át ötéves vezetői megbízását Balog Zoltántól, az Emberi Erőforrások Miniszterétől. Az Emberi Erőforrások Minisztériumának Nemzetközi és Európai Uniós Ügyekért felelős helyettes államtitkára 2016. szeptember elsejével mondott le korábbi posztjáról, hogy legyen ideje beletanulni múzeumigazgatói feladataiba, s törekedett arra, hogy minél jobban megismerje az intézmény működését, a gyűjtemények tartalmát és az ezekhez kapcsolódó terveket. Az új főigazgató értékeli elődje munkáját, elmondja, milyen dinamizálásokat, fejlesztéseket, illetve programokat tervez a 2017-es és az azt követő évekre, valamint elárulja azt is, hogy mit profitálhat az intézmény az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézettel való együttműködésből.

Az Életrevalók olvasópróbája (Fotó/Forrás: Játékszín)

Horgas Ádám rendezésében, Hirtling István, Vadász Gábor, Zsurzs Kati, Szőlöskei Tímea, Kovács Dézi, Klem Viktor és Szirtes Balázs szereplésével mutatják be a Játékszínben február 4-én a közkedvelt 2011-es francia film színpadi adaptációját, az Életrevalókat, amely egy gettóból jött szenegáli származású férfi és egy kerekesszékbe kényszerült gazdag arisztokrata barátságának történetét meséli el. A rendezővel többek között arról is beszélgetünk, hogy milyen megfontolásból fűszerezte a színpadi változatot a roma kultúra elemeivel, milyen módon segítik munkáját az Igazgyöngy Alapítvány művészeti iskolájának diákjai, valamint szó esett áprilisi, Botos Éva és Szirtes Balázs színművészekkel közös produkciójáról is.

Simon István (Fotó/Forrás: Emmer László, forrás: Operaház)

Simon István a Drezdai Operaház, a Semperoper első magántáncosa, aki táncolt a világ legfontosabb balettszínpadain, a balettirodalom minden fontos klasszikusában, de kortárs darabokban is feltűnik, sőt, a kortárs tánc legnagyobb művészei is koreografáltak számára darabokat. Simon István erdélyi születésű, jelenleg külföldön él, de ezer szállal kapcsolódik Magyarországhoz: tavaly nyáron például Budapesten, a Magyar Táncművészeti Főiskola hallgatóinak oktatta a világhírű William Forthsythe koreográfus technikáját a 29. Nemzetközi Tánckurzuson. Művészete és tehetsége sokoldalú, hiszen amellett, hogy a tánc élő legendáival dolgozhatott együtt, fellépett a Magyar Állami Operaházban, dolgozott a Magyar Nemzeti Balett vendégeként, ő maga interjúkat is készített a táncművészet kiemelkedő alakjaival, sőt főszereplője volt a 2012-ben készült Diótörő című balettfilmnek. 2013-ban kapta meg magyar állampolgárságát, 2014 óta pedig egy izgalmas itthoni vállalkozás foglalkoztatja: Táncmesék felnőtteknek című előadássorozatában a világ legismertebb balettjeiről mesél, táncokkal illusztrálva a kulisszatitkokat. Tavaly nyáron indította el és azóta is építi a határon túli magyar tehetségeket segítő programját, hogy minél több magyar ajkú fiatal kaphasson képzést a táncművészet terén. S ha mindez még nem lenne önmagában is elég, kortárs magyar festőkkel is együtt is dolgozik összművészeti produkciókban, és rendszeresen fellép a The Saxoons nevű breaktánc formációval is Németországban.

A rádió a műsorváltoztatás jogát fenntartja.