A darab megírására a történelem egyik legnagyobb hadvezérének, Wellington tábornoknak az észak-spanyolországi Vitoriában aratott győzelme szolgáltatott okot. A művet gyakran emlegetik „Csataszimfónia” címmel – ez az elnevezés azonban megtévesztő, mert valójában nem négytételes, klasszikus szimfóniáról, hanem mintegy 15 perces, kétrészes kompozícióról van szó, amely egészen konkrét programot, cselekményt jelenít meg.

A darab kezdetén a pódium egyik oldaláról felhangzik az angol sereg trombitajele, melyet katonadobok vezetnek be, majd az angolok indulója. Ez az induló nem más, mint a „Rule, Britannia” („Uralkodj Britannia”) című brit hazafias dal, melyek a kettéosztott fúvóskar egyik fele játszik, s csak az induló vége felé kapcsolódik be a vonóskar.

Ugyanez az eseménysor ismétlődik meg ezután a francia oldalon, ahol az induló funkcióját a korban rendkívül népszerű „Marlboroughs'enva-t-en guerre („Marlborough a csatába megy”) kezdetű francia népdal tölti be. Az ellenséges hadseregek „bemutatkozása” után először a franciák, majd az angolok csatába hívó trombitajelét halljuk, s máris megkezdődik a sokkolóan naturalista módon ábrázolt ütközet – a közönség úgy érezheti, mintha maga is ott lenne a csatamezőn. A Győzelmi szimfónia címet viselő második részben, rövid bevezető után felhangzik a „God save the King”, a győztes angolok himnusza, amelyből majd a mű végén, a codában Beethoven gyors tempójú, briliáns fugatót épít.