Ezzel a lesújtó kritikával adta vissza a komponistának a b-moll zongoraverseny partitúráját a híres zongoraművész, Nyikolaj Rubinstein.
A felháborodott komponista kijelentette, hogy egyetlen hangjegyet sem módosít, s áthúzta a Rubinsteinnek szóló ajánlását is. Miután Hans von Bülow Európában és Amerikában megtörte a jeget, a zongoraversenyt Moszkvában a fiatal Szergej Tanyejev játszotta el először, aki a szerző tanítványából őszinte barátjává vált.
Amit ma hallunk nem is Csajkovszkij írta?
A versenymű, amit ma I. zongoraversenynek aposztrofálunk az eredeti mű második átdolgozása 1888-ból. A változtatások Alekszander Ziloti nevéhez fűződnek, aki a mester halála után elhitette a nagyközönséggel, hogy a szerző akaratának megfelelően járt el, külön engedéllyel. Mégis a legutolsó koncerten, a Patetikus szimfónia bemutatójakor 1893-ban, Csajkovszkij a saját, második változatát vezényelte.
Bülow dicsősége kellemetlenül hatott Nyikolaj Rubinstein művészi becsvágyára. Felvette a repertoárjára és mind Oroszországban, mind pedig külföldön diadalról diadalra vitte. Amikor Csajkovszkij félénkségből és tartózkodásból nem volt hajlandó vállalni az orosz küldöttség vezetését az 1878-as párizsi világkiállításra, Nyikolaj Rubinstein számos egyéb tisztsége mellett ettől sem riadt vissza, és nagy sikerrel mutatta be a b-moll zongoraversenyt a francia fővárosban. Csajkovszkij később mégis elkészítette a második változatát, amelyben néhány változtatást eszközölt, hogy a zongora és a zenekari részek még harmonikusabbak legyenek.
Fidelio Napi Zene
című rovatunkban minden nap más-más zeneművel várjuk Olvasóinkat a klasszikus zene, a jazz, a világzene és a népzene világából. Kapcsolódjon ki velünk és adja át magát a zene élvezetének!
További zenékért kattintson ide.
hírlevél
