Esterházy Péter családregényében ugyan egy írói fogásként apjaként emlegeti a politikus-zeneszerző Esterházy Pált, valójában azonban időben jóval távolabbi ez az egyenes ági rokonság közöttük.

Esterházy Péter így ír Esterházy Pálról regényében: „Édesapámnak 1711-ben Bécsben jelent meg Harmonia cælestis című vallásos énekgyűjteménye, s a magyar zenetörténet-írás ez idáig kiemelkedő zeneszerzőként is számon tartotta. Az újabb kutatások azonban rávilágítottak arra, hogy ez a meghatározás vele kapcsolatban csak korlátozott értelemben használható. Nemcsak azért, mert a kötet dallamainak jó része bizonyítottan nem tőle való (hiszen a kortárs zeneszerzők többsége is felhasznált idegen dallamokat), hanem mert föltételezhetően a dallamok földolgozását, a darabok komponálását sem ő (vagy nem egyedül) végezte. Kótaírása nemcsak külső alakjánál fogva, hanem egyébként is kezdetleges, bizonytalan és helytelen is. Az édesapám testi és szellemi képzettségére vonatkozó fennmaradt dokumentumokból kirajzolódó tudásszint és a Harmonia cælestis egésze, de főleg komplikáltabb rétege között olyan szakadék tátong, melyet csak fantáziával lehet áthidalni; hogy e célból csupán a legfontosabb függőhídfajták említtessenek: egyszerű, külön lehorgonyzott, önmagában lehorgonyzott, azután a kábelhíd, a ferdekábeles hárfahíd, a ferde csillagkábeles, a ferde legyező alakú és az egypilonos ferde hárfakábeles. Apám hárfán is, csillagon is játszott". 

Esterházy Pál herceg

Mindazonáltal nehéz igazságot tenni a szerzői jogok tekintetében, ugyanis Esterházy Péter műve köztudomásúan sok fiktív elemet tartalmaz, így nem könnyű eldönteni, hogy fenti állításait tényekre alapozta-e vagy csupán a fiktív családtörténet egyik ironikus gesztusa mindez.