Balkézre írott zongoraversenyek már az első világháborút megelőzően is léteztek, különös népszerűségre mégis azt követően tettek szert. Paul Wittengstein osztrák pianista ugyanis a háborúban elvesztette jobb kezét, ezért a kor számos zeneszerzőjét felkérte egykezes mű komponálására. Születtek darabok többek között Richard Strauss, a Monarchiában született és Amerikába menekült – ott pedig filmzenékkel is népszerűvé vált – Erich W. Korngold és Prokofjev tollából. A megszületett kompozíciók közül mégis a legnépszerűbb Maurice Ravel concertója lett, annak ellenére is, hogy Wittengsteinnek nem tetszett – ezért a bemutató előtt beleírt a partitúrába, s ezzel végleg magára haragította a szerzőt.