A mű csak évtizedekkel Tartini 1770-es halála után, 1798-ban jelent meg.
Egy éjszaka azt álmodtam, hogy az ördög alkudott a lelkemre. Minden sikerült nekem; újdonsült szolgám csak úgy leste kívánságaimat. Hirtelen ötlet sugallatára kezébe adtam hegedűmet, hadd lássam, hogyan boldogul vele. Legnagyobb meglepetésemre tökéletes biztonsággal kezdett játszani egy szonátát, amelynek nagyszerűsége legmerészebb képzeletemet is felülmúlta. Teljesen magával ragadott; lélegzetem elakadt, s ekkor - felébredtem. Felkaptam a hegedűmet és megpróbáltam utánozni azt, amit az imént hallottam. De hiába. Akkor írtam Az ördög szonátáját, amely bár a legjobb valamennyi művem között, mégsem érte utol azt, amely álmomban megszólalt
- idézi a zeneszerzőt Lalande, a neves csillagász, útinaplójában.
Az amerikai-izraeli hegedűművész, Itzhak Perlman zenészi és tanári, valamint a fogyatékkal élők érdekében végzett érdekképviseleti munkája elismeréseként 2015 decemberében megkapta a Genezis-díjat, amelyet a szakmai sikerek és az emberiséghez való hozzájárulás mellett az Izrael és a zsidó ügyek irányában mutatott erős elkötelezettséggel lehet kiérdemelni.
Tartini legendás hírű hegedűpedagógiájának legfőbb titka a vonóvezetés új módszerében rejlett. Minden hangmagasságot és minden tempót egyforma könnyedén játszott, jellegzetesen daloló hegedűhangjáról pedig ugyancsak bámulattal nyilatkoztak a kortársak. Műveinek (mintegy 135 koncert, hegedűszonáta, triószonáták és néhány vokális darab) nagy része kéziratban maradt az utókorra. Kortársaira különösen témáinak erőteljes, kifejező karaktere gyakorolt mély benyomást.
hírlevél
