Sebestyén Ernő |
- Hogyan indult el a karrierje?
- 19 éves voltam, amikor egy francia zeneszerző-karmester Jean Martinon meghallgatott egy hangverseny alkalmával, és meghívott Düsseldorfba koncertezni: azt ajánlotta, hogy segít a karrierem építésében. Nem kaptam útlevelet, s mikor megkérdeztem, hogy miért, ennyit mondtak a koncertirodában: "Csak!" Mit tudtam tenni, itthon maradtam, és elvégeztem a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolát: 23 évesen diplomáztam, kitüntetéssel. Alapítottam egy vonósnégyest, a Sebestyén kvartettet és velük dolgoztam. Művészeti tevékenységem elismeréseként Liszt-díjra terjesztettek fel. Aztán mindez úgy módosult, hogy nem csak én, hanem a kvartettem kapjuk az elismerést, de mivel a második hegedűsöm épp akkoriban disszidált, kaptam egy másik személyt, akivel viszont még egyetlen koncertet sem játszottam addig. Nem mentem el a díjátadóra, mert nagyon furcsa lett volna átvenni egy ilyen rangos elismerést olyan muzsikussal, akivel még nem dolgoztam együtt. Igazságtalannak éreztem a helyzetet, de nem volt bennem harag: ők elmentek, átvették a díjat, én pedig megvártam őket a Fészek utcai Művész Klubban, hogy elmesélhessék mi történt. Pár hónappal később Aczél elvtárs levelet írt, hogy egy általam választott időpontban találkozni szeretne velem – ekkor vettem át a Liszt-díjat, 1969-ben.
- Ezek után hogy tudott érvényesülni itthon?
- Még 1959-ben kerültem az Operaházhoz, majd 1963-ban próbát játszottam a koncertmesteri állásért. Ugyan Ferencsik János volt a főzeneigazgató, de ilyen ügyekben Kóródi András karnagy úr döntött. A meghallgatás után végül Lovas György és én maradtunk versenyben. Mindketten fél-fél év próbaidőt kaptunk, először Lovas dolgozott a zenekarral, aztán én. Az együttes nagyon meg volt elégedve a munkámmal, így ’63-tól ’70-ig én lehettem a koncertmester a Magyar Állami Operaházban. Lovas még a színházi szezon vége előtt disszidált Hannoverbe, ahol a hannoveri Operaházban az első hegedűben kapott helyet az utolsó pultnál… Kóródi karnagy úr ettől kezdve számos alkalommal szólistaként szerepeltetett a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekaránál. Nekik is megtetszettem, és elhívtak magukhoz – én pedig elfogadtam az állásajánlatot. Erre reagálva a Kórodi karnagy úr elvetette az általam használt állami tulajdonban lévő hegedűt, ami az Operaházban volt leltári nyilvántartásban. Akkoriban nem voltam abban az anyagi helyzetben, hogy ezt a veszteséget pótolni tudjam, de ’69 őszétől vállaltam a koncertmesteri állást a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarában.
- Mi történt ezután?
- Telt, múlt az idő, és közben jóbarátságba kerültem Fischer Annie-val, aki Lorin Maazel egyik budapesti fellépése alkalmával arra biztatott, hogy játszak elő a maestrónak. Ő el volt ragadtatva, és azt javasolta, hogy jöjjek Berlinbe a Deutsche Oper zenekarába ahol egy első koncertmesteri szék éppen megüresedett.
Amikor a kvartettemmel külföldre engedtek egy koncertkörút alkalmával, én még elutaztam Berlinbe, hogy próbát játsszak. Lorin Maazelnek csak egy szavazata volt mint főzeneigazgató, de így is én lettem az első 16 jelentkezö közül. Mindez ’69 decemberében történt, de a szolgálatom csak a következő év augusztusában kezdődött volna. Mit tehettem, elmondtam nekik, hogy ha én most elbúcsúzom a zenekartól, soha többé nem fogunk találkozni, mert nem engednek el Magyarországról. Rendkívül kollegiálisak voltak a Deutsche Oper Berlin zenekarában az elsöhegedű szólam tagjai, mert felajánlották, hogy üljek be a második hegedűbe, és ha szolgálatom van, akkor mindíg valaki átmegy helyettem a secund szólamba.
Ott maradtam tehát, és írtam egy levelet Barnánénak (aki a minisztériumban intézte ezeket az ügyeket akkoriban), hogy engedélyezze az én külföldön való tartózkodásomat. Postafordultával megkaptam az engedélyt. ’70-től ’80-ig első koncertmester lehettem a Deutsche Oper Berlin zenekarában.
Mindig hivatalosan voltam tehát külföldön, és fizettem a havi 13 százalékot a fizetésemből az Interkoncertnek, mindaddig, amíg jött egy magyarországi miniszteri rendelet, hogy azok, akik külföldön élnek, egy nap csak egy meghatározott napidíjat költhetek el, a többit át kell váltani forintra. Ebből az összegből pedig nem tudtam volna megélni. A koncertirodánál azt tanácsolták, hogy változtassam meg az állampolgárságomat mert csak ez az egyetlen lehetöség van a probléma megoldására, Így tehát kényszerből ezt tettem.
Az Esterházy Trió (tagjai: Aima Maria Labra-Makk, Mérei Tamás, Sebestyén Ernő) |
- Meddig élt kint?
- 35 évig. Rengeteg barátom lett, akik között nagyon sok híres muzsikus is volt és van, például Solti György, Leonard Bernstein, Lorin Maazel, Daniel Barenboim, Herbert von Karajan és még nagyon sokan, akiket említhetnék. Amikor elkezdtem a munkát a Deutsche Oper Berlinnél a kollégák megkértek, hogy kamarázzak velük, így művészeti vezető lettem a Deutschen Streichersolisten Berlinnél, és 1983-tól 16 évig a Berlini Filharmonikusok kamarazenekaránál, a Philharmonischen Virtuosen Berlinnél is. 1980-90-ig Münchenben folytattam a zenekari munkát mint első koncertmester a Bajor Rádió Szimfonikus Zenekarnál. Ezzel egyidőben az Augsburgi Leopold Mozart Konzervatóriumban felkértek egy hegedű osztály vezetésére a vonós tanszakon. 1990-2005-ig pedig tanszékvezetö professzor voltam szintén Münchenben a Hochschule für Musik und Theater-nél a hegedű tanszakon. Innen mentem nyugdíjba. Később német származású feleségemnek támadt az az ötlete, hogy költözzünk Burgerlandba, de végül Kőszegen kötöttünk ki. Azóta itt élünk.
Sokáig nem szorgalmaztam semmi féle kapcsolatot a magyarországi szakmával, mindaddig, amíg Horváth László kollégám, aki szóló klarinétos volt az Állami Hangversenyzenekarban, megkért, tanítsak a mesterkurzusán Köszegen amit több éven keresztül megtettem. Később, Kedves Tamás invitálására Debrecenben is két nyáron tanítottam.
- Ezek szerint a tanítás kiemelkedő jelentőséggel bír az Ön életében.
- Számomra az a fontos, hogy valamit létre hozzak hegedűvel a kezembe. Ha valaki tanácsot kér, nagyon szívesen megosztom a tapasztalataimat. Augusztusban például kurzust fogok tartani a grazi Zeneakadémián, 1-10-ig. Hozzá kell tennem, hogy bár mindenkinek segítek, ha megkér, engem elsősorban a zene hangszeres része érdekel igazán.
- Miért döntött úgy, hogy 37 év után visszatér Budapestre és koncertet ad?
- Amikor utoljára játszottam Budapesten a Bajor Rádió Szimfonikus Zenekarában ültem, mint első koncertmester, Leonard Bernstein vezényelt minket az Erkel Színházban. Azóta játszottam már többször Magyarországon (a Zeneakadémián, Szombathelyen, Kőszegen, Pannonhalmán, Fertődön), de teljes estet nem adtam a szülővárosomban.
Számomra a zene szükséglet, hiszen zenével éltem és élem az életemet. 2006-ban megalapítottam az Esterházy Triót Mérei Tamás csellistával és Aima Maria Labra-Makk zongoristával. Esterházy Antal galántai herceg személyesen adta meg az engedélyt a névhasználatra, ami nekem nagyon sokat jelent. Életem során eljátszottam a teljes hegedűirodalmat, az operairodalmat, a szimfonikus irodalmat, mondhatom, hogy a kamarazenei repertoárból szinte mindent: duót, triót, kvartettet, kvintettet, szeksztettet, talán a zongorás trió volt az, amit a legkevesebbet játszottam, ez maradt már csak hátra.
A műsorban szerepel egy igazán különleges, talán Budapesten még sosem játszott kompozíció is: Liszt Pesti karnevál című triója. Technikailag nagyon nehéz, a játszhatóság határán van. Pesti visszatérésem alkalmából ezt játsszom, hiszen ez az este lesz az én karneválom.
Nagy szükségem van arra, hogy 37 év világjárás után Budapesten ismét le tudjam tenni a garast, hogy a továbbiakban erre építhessek. Itt születtem, az első 30 évet az életemben itt töltöttem el függetlenül a körülményektől, és a gyökereim itt maradtak további ápolásra szorulva. Ez a koncert egy új magyarországi tevékenység nyitánya lesz. Még sokan vannak, akik élnek ebből a generációból, amelyhez én is tartozom. Most őket szeretném megszólítani, és nagyon örülnék, ha viszont láthatnám őket a koncerten.
(2008. május 24. 19:00 Óbudai Társaskör (Budapest) - Az Esterházy Trió koncertje; Haydn: C-dúr trió, Hob. XV:27; Liszt : Magyar rapszódia; Pesti Karnevál, no. 9; Brahms: h-moll trió, op. 8; tagjai: Sebestyén Ernő (hegedű), Mérei Tamás (cselló), Aima Maria Labra-Makk (zongora); jegyár: 2000 Ft)