Klasszikus

Finnek és csehek

2016.01.20. 08:38
Ajánlom
Fesztiválzenekar-koncertre menni viszonylag biztos tipp alapértelmezésben is, hát még ha izgalmas vendégművészek is fellépnek. Számomra ezúttal a német Christian Tetzlaff neve volt a ráadás – másokat inkább a finn karmester, Jukka-Pekka Saraste szereplése lelkesített. Egyik sem rossz tipp.

Első számként egy már nem is annyira kortárs darab, Magnus Lindberg csaknem negyven évvel ezelőtt bemutatott Feriája hangzott el. A Gershwint, Stravinskyt és a filmzene-írók legjavát megidéző mű az első taktustól magával ragadta a hallgatóságot. Nem hiszem, hogy felismerném bármelyik részletét, ha a rádióban meghallanám, de bemelegítésnek, kikapcsolódásnak mindenképp jó kis zene volt – igaz, körülbelül kétszer akkora terjedelemben, mint ami feltétlenül szükséges.

Jukka-Pekka Saraste és a Budapesti Fesztiválzenekar

Jukka-Pekka Saraste és a Budapesti Fesztiválzenekar (Fotó/Forrás: Posztós János, Müpa)

A karmester pedig be tudta mutatni a zenekar és önmaga erényeit – előbbiben az árnyalt, a nagy tuttikban sem tolakodó hangzás, utóbbiban a határozott, lendületes hozzáállás maradt meg leginkább.

Mi a véleménye Christian Tetzlaffnak Fischer Ivánról és a Fesztiválzenekarról?

Christian Tetzlaffot több mint egy évtizede, a Zeneakadémián láttam élőben, akkor Mendelssohn Hegedűversenyét játszotta, igen szépen. Az akkori szemüveges, jól fésült, jó tanuló kinézetű hegedűművész helyett most egy igazi „jó csávót” kaptunk (nem értek a férfiakhoz, a marketinghez valamelyest igen), körszakállal, fürtökkel, lezser megjelenéssel és magabiztos kiállással. Dvořák Hegedűversenyében egy icipicit talán szükség is van az efféle captatio benevolentiae-re. Gyanítom, ha ezúttal is a tizenévvel ezelőtti „bumfordi rendes gyerek” lép színpadra, nehezebb lett volna elfogadtatni ezt az amúgy igen szép, de talán nem mindvégig egyenletesen érdekfeszítő művet. Tudom, az ilyesmi szubjektív, de némi túlírtságot a G-dúr zongoraversenyben is érzek, és a Hegedűversenyben is kevés az igazi csúcspont vagy fülbemászó dallam, igazán csak a harmadik tétel adja el magát.

Tetzlaff a tőle (más műfajokban, pl. kamarazenében is) megszokott módon, igen kulturáltan játszott, de a hangja szinte sosem nőtt a zenekar fölé. Emellett láthatóan kerülte a metronómszerű pontosságot – nem mondanám, hogy lötyögött, de igen szabadon kezelte a tempót, egy ütemen belül is sokat „lélegzett”. Ehhez képest Saraste sokkal szabályosabban kísért, az eredmény mégsem szólt szét – vagyis Saraste kockasága és Tetzlaff szabad értelmezése egyaránt belül maradt azon a bizonyos közös nevezőn. Mégis azt gondolom, hogy egy empatikusabb karmesterrel szélesebb érzelmi színskálát kaptunk volna a mű egészéből, s úgy alighanem még emlékezetesebbnek ítéltük volna Tetzlaff teljesítményét is. A ráadásként elhangzó Bach-largóban nemes, átélt és befelé figyelő értelmezést kaptunk – lehet ám, hogy Tetzlaff mostani megjelenése a jelmez.

Jukka-Pekka Saraste és a Budapesti Fesztiválzenekar

Jukka-Pekka Saraste és a Budapesti Fesztiválzenekar (Fotó/Forrás: Posztós János, Müpa)

Sibelius volt az a név, amelyik egyáltalán nem vonzott, amikor a koncertre készültem. A II. szimfóniából kimondottan rossz emlékeket őrzök. Az általam nagyra értékelt régi előadók közül sem Toscanini, sem Beecham nem tudott meggyőzni; emlékszem egy hajdani közös zenehallgatásra, amikor a nagyszerű Lackó Mihály mondta, hogy ez bizony másodosztályú zene. Az ilyen fiatalkori élmények egy életre be tudnak árnyékolni egy-egy művet – míg ellentétes élmény nem ér bennünket. Valami ilyesmi történt Saraste és a Fesztiválzenekar előadásán, s ha nem is váltam egycsapásra Sibelius-rajongóvá, mégis felül kell bírálnom a II. szimfóniára vonatkozó, sommás ítéletemet. Az első tétel kimondottan tetszett – itt éreztem, hogy Saraste is otthon van, ennyi érzelem neki sem sok. És ha a többi tétel nem is villanyozott fel ennyire, és ha a negyedik tételt továbbra is kissé túlírtnak érzem, soha rosszabbat ne kelljen hallgatnom.

Jukka-Pekka Saraste és a Budapesti Fesztiválzenekar

Jukka-Pekka Saraste és a Budapesti Fesztiválzenekar (Fotó/Forrás: Posztós János, Müpa)

Végül pár szó a zenekarról. A vonósok összhangja ma már alapkövetelmény, mégis érdemes hangversenyről hangversenyre meglátni, hogy ebben munka van, nem csupán rutin. Ugyanez mondható a rezes kar árnyalt hangzására és az egész zenekar profizmusára.

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Színház

A kultúra megfizethetetlen?!

A kulturális szféra szereplői évek óta komoly anyagi gondokkal küzdenek, a járványhelyzet, valamint a gazdasági változások pedig újabb kihívások elé állítják az intézmények vezetőit. Legutóbb a kata módosítása, valamint a rezsicsökkentés átalakítása késztette stratégiai változásokra a művészeket. Megkerestünk néhány színházat, hogy mondják el, hogyan érinti őket a jelenlegi helyzet.
Vizuál

Ország Lili elfeledett tévéfelvétele – Különleges felfedezéssel zárult a Fidelio kutatása

Mostanáig senki nem tudott annak a negyvenöt évvel ezelőtt készült televíziós riportnak a létezéséről, ami a Fidelio kutatásának köszönhetően került elő Ország Liliről. A hosszas kutatómunka eredményeként meglelt felvételt a művész születésének évfordulója alkalmából tárjuk a nyilvánosság elé.
Zenés színház

Az Eiffel Műhelyház valamennyi előadását törli az OPERA

A Magyar Állami Operaházat érintő forrásmegvonás miatt az intézmény levélben tudatta, hogy a gyermekprogramok kivételével nem tartja meg az Eiffel Műhelyházba tervezett előadásait. A CIKK FRISSÜLT.
Vizuál

Az ember, aki kikosarazta Ingmar Bergmant – 10 érdekesség a 85 éves Dustin Hoffmanról

A kétszeres Oscar-díjas Dustin Hoffman pályája nem indult zökkenőmentesen, azonban néhány rövid kitérő után már a legnagyobb rendezők ajánlottak neki főszerepeket.
Színház

„A színházban történetekre van szükségünk” – interjú Béres Lászlóval

Béres László a Karády zárkája után újra a Gyulai Várszínházzal dolgozik, ezúttal egy orosz szerzőhöz, Csehovhoz nyúlva. A rendezővel az augusztus 9-én látható előadásról, a drámaíróhoz fűződő viszonyáról, valamint a román színházi hagyományokról is beszélgettünk.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus ajánló

Magyarországi bemutatók és világsztárok a Kaposfesten

2022. augusztus 13-16. között újra megrendezik az ország egyik legfontosabb kamarazenei ünnepét, a 13. Kaposfestet. Az idei fesztivál kiemelt vendége lesz Elisabeth Leonskaja, a zongora nagyasszonyaként emlegetett világhírű zongoraművésznő.
Klasszikus ajánló

A megújulás útján – augusztusban újra Arcus Temporum Művészeti Fesztivál

Valódi mélységek és tartalmak. Ezt kínálja minden évben az Arcus Temporum a Pannonhalmi Főapátságban. A monostor csodálatos tereiben idén is a zenei, az irodalmi és a képzőművészeti élet hazai és nemzetközi kiválóságai, és persze a bencés szerzetesek várják a közönséget augusztus 26–28. között.
Klasszikus interjú

„Abban bízunk, hogy a mi lelkesedésünk a közönségre is átragad” – Hornyák Balázs és Várdai István a Kaposfestről

Idén augusztus 13. és 16. között kerül sor az immár tizenhárom éves múltra visszatekintő kamarazenei fesztiválra, a Kaposfestre. A tervekről és a programról Hornyák Balázs fesztiváligazgatóval és Várdai Istvánnal, az eseménysor egyik művészeti vezetőjével beszélgettünk.
Klasszikus kritika

Történetek dallamokban, képekben, szavakban – ilyen volt a Fesztivál Akadémia Budapest

A hangszeres zene kiemelkedő jelentőségű előadói idén is felkeresték Budapestet, július 15. és 24. között került sor a Fesztivál Akadémia Budapest idei koncertsorozatára, amely során változatos karakterű hangversenyeken ismerkedhetett meg a hallgatóság a kamarazene gyöngyszemeivel.
Klasszikus kritika

Egyik szemem sír…

Megtartották Peter Caelen zongoraművész szólóestjét Keszthelyen, a Klassz a pARTon! Fesztivál keretében. Gyenge Enikő beszámolója.