Klasszikus

"Fischer Annie művészetének ma is élnie kell"

2013.07.03. 12:41
Ajánlom
A legendás zongoraművésznő születésének 99. évfordulóján, 2013. július 5-én sajtónyilvános beszélgetést rendez a Zeneakadémia. Székely György orvosdoktort, Fischer Annie művészetének egyik tevékeny csodálóját - aki nem mellesleg az idén 30 éves Semmelweis Vonósnégyes tagja, amatőr hegedű- és gitárművész - kérdeztük Fischer Annie kevésbé exponált arcairól, a jubileum jelentőségéről, és a formálódó tervekről. INTERJÚ

- Hogyan került kapcsolatba Fischer Annie művészetével és személyével?

- Még gimnazista voltam, amikor komolyan elkezdtem érdeklődni a klasszikus zene iránt. Egyre többet jártam hangversenyre a Zeneakadémiára, és elég hamar találkoztam Fischer Annie művészetével. Egyszer aztán elhatároztuk unokatestvéremmel, hogy leutazunk autóstoppal Martonvásárra, ahol a Brunszvik-kastély parkjában az Állami Hangversenyzenekarral Beethoven c-moll zongoraversenyét játszotta Fischer Annie - szemerkélő esőben. Ez olyan meghatározó élmény volt, ami után egyetlen koncertjéről sem hiányoztam. Néhány év múlva, már az orvosi egyetemen, tanulmányaim mellett egy zenei klubot szerveztem, ahová csupa nagy zenészt igyekeztem meghívni: így például Kocsis Zoltánt és Ránki Dezsőt is. Fischer Annie-t egy családi-baráti kapcsolaton keresztül kerestem meg. Elfogadta az invitálást, s attól fogva kapcsolatban maradtunk. Lassan a bizalmába fogadott, és bekerültem abba körbe, akikkel hosszas éjszakai telefonbeszélgetéseit folytatta; sőt, Ungár Imréről  - zongoraművész barátjáról - még hanglemezt is szerkesztettünk közösen. Örök életre szóló élményként őrzöm ezeket az emlékeket.

- Másfél évtizede szervez emlékkoncerteket az Óbudai Társaskörben Fischer Annie születésnapja alkalmából. Idén azonban rendhagyó lesz a helyszín és a műsor is: július 5-én Vásáry Tamás és Batta András részvételével szűk körű zenés beszélgetést rendeznek a Zeneakadémián.

- Batta Andrással, a Zeneakadémia rektorával arra gondoltunk, hogy  „A századik év: Fischer Annie" címmel sajtónyilvános emlékbeszélgetést rendezünk azon a napon, amikor Fischer Annie századik életévébe lépne.  Az a célunk, hogy felhívjuk a hazai és a nemzetközi figyelmet az évfordulóra, valamint régi és új támogatókat nyerjünk meg az ügynek, Fischer Annie páratlan művészetének terjesztéséhez, hogy ne merüljön feledésbe a 20. század egyik legnagyobb magyar művészének életműve. Szeretnénk a Fischer Annie-t személyesen ismerő művészeket felkérni, hogy a centenáriumi évben ajánlják koncertjeiket az ő emlékének; legszebb felvételeiből pedig DVD-t állítanánk össze - hang- és tévéfelvételeinek többsége ugyanis csak külföldi kiadásban jelent meg. Születésének századik évfordulója alkalmából feladatunk nem kevesebb tehát, mint hogy a hiányokat pótoljuk, és újra a figyelem középpontjába állítsuk Fischer Annie egykor körülrajongott lényét és művészetét.

- Az emlékkoncertek sora és a felvételek publikálása kétségkívül ráirányítja a figyelmet Fischer Annie művészetére, de hogyan lehet személyiségét is közelebb hozni azokhoz, akik nem ismerhették őt?

- Az emlékbeszélgetéssel épp ezt szeretnénk elérni, hiszen vendégünk, Vásáry Tamás mesterének és patrónájának tekintheti Fischer Annie-t, akihez végig baráti kapcsolat fűzte, és számtalan színes történetet tud róla. Bízunk benne, hogy július 5-én is sok érdekességet oszt majd meg velünk. Meggyőződésem ugyanis, hogy Fischer Annie személyiségének varázsát azok adhatják csak át, akik ismerték őt, szoros kapcsolatban álltak vele, és szívesen meg is osztják a róla őrzött emlékeiket. Ezért döntöttünk úgy még 2002-ben mi, egykori rajongói és barátai, hogy összegyűjtjük és leírjuk emlékeinket, és kiadunk egy gazdagon illusztrált könyvet róla. A kötet archív anyaga jelentős részben Dévény Anna, a neves gyermek-mozgásterapeuta gyűjteményére épült. Ő ugyanis olyan rajongója lett Fischer Annie-nak, hogy minden vele kapcsolatos dokumentumot - cikkeket, koncertműsorokat, fotókat, hangfelvételeket - összegyűjtött. A kerek évforduló alkalmából szeretnénk ismét egy kiadványt megjelentetni, sőt, a rendelkezésünkre álló gazdag fotóanyagból nagyszabású kiállítást is tervezünk. A 2002-es kötet összeállításakor szembesültünk azzal, hogy bár rengeteg kritika jelent meg Fischer Annie koncertjeiről, de szinte soha sem adott interjút, és nem szerette, ha róla írnak. Azonban nekem és másoknak is többször elmondta, hogy halála után a hallgatást megtörhetjük, és mindent - személyes emlékeket, életének részleteit -  publikálhatunk.

- Amiről azonban mindmáig kevés szó esett, az Fischer Annie háború utáni sikereinek kontextusba helyezése. Amikor svédországi önkéntes száműzetésükből 1946-ban visszatértek Magyarországra, férje, Tóth Aladár az Operaház igazgatója lett, Annie pedig bejárta Európát, az USA-ban is járt, és három Kossuth-díjat is kapott '49-ben, '55-ben, majd '65-ben. Hogyan oldható fel Fischer Annie fénykora és a korszak megítélése közötti feszültség?

- Az egész világtörténelemre érvényes, hogy a diktatúrák is felmutatnak nagy művészeket. A Fischer Annie-Tóth Aladár házaspárnak a fasizmus elől kellett menekülnie, és természetes, hogy a közvetlen veszély elhárulása után visszatértek hazájukba. Tény, hogy kivételezett életet éltek, mert a diktatúrának szüksége volt nemzetközileg is nagy presztízsnek örvendő sztárokra, amilyen Fischer Annie volt. De talán az is számított, hogy Révai József, a Rákosi-korszak meghatározó kultúrpolitikusa történetesen Tóth Aladár egykori osztálytársa volt. A Rákosi-korszak viszont őket is traumatizálta, sokszor nagyon keményen szembeszálltak a rendszerrel, és kihasználva privilegizált helyzetüket, jó néhány ismerősüket és művészbarátjukat támogatták és mentették meg a kitelepítéstől. Fischer Annie-nak semmifajta politikai megnyilvánulása nem volt, konzekvensen távol tartotta magát ezektől a kérdésektől. Azzal pedig, hogy vállalta, hogy egy diktatúrában szolgálja a kultúrát, hihetetlen élményt és reményt adott közönségének, méghozzá nem csak zenei élményeket: Fischer Annie a diktatúrán belül egy többé-kevésbé fenntartható polgári életmód és stílus szimbóluma volt.

- Egyszerre tágabb és szűkebb, zenetörténeti kontextusban elhelyezve, milyen horderejűnek látja a Fischer Annie-centenáriumot?

- Meggyőződésem, hogy Fischer Annie a magyar zenetörténet egyik óriása, mi több, a 20. századi előadóművészek egyik legkiemelkedőbb, a nagy orosz iskola zongoraművészeihez: Emil Gilelszhez, Szvjatoszlav Richterhez, Vlagyimir Horowitz-hoz fogható alakja volt. De nemcsak én gondolom így itthon, hiszen olyan pályatársai vélekedtek hasonlóképpen, mint például Martha Argerich, akit éppen Fischer Annie ajánlott a magyar koncertszervezők figyelmébe.

- Apropó Martha Argerich: a 2013 őszén a Zeneakadémia Nagytermében fellépő művésznő mellett Fischer Annie-nak voltak magyar hölgy-pártfogoltjai is, például Csoba Tünde, Failoni Donatella, Varga Csilla vagy Prunyi Ilona, akit Fischer Annie utolsó éveiben barátságába fogadott. Fischer Annie lenne a magyar női zongorista-történet központi figurája?

- Az az érzésem, hogy Fischer Annie nem szerette  volna a „női zongorista" kifejezést, és azt mondta volna, hogy csak jó és kevésbé jó zongoraművészek vannak,  nemtől és kortól függetlenül. Az ő  játéka egyébként kifejezetten férfias - drámai, energikus, lendületes - volt. Más tekintetben viszont nagyonis nő volt: szeretett szépen öltözködni, zseniálisan főzött, és mintaszerű harmóniában élt férjével. Kétségtelen tény ugyanakkor, hogy kevés zongoraművésznő tudott a 20. században igazán nagy karriert befutni, miközben Fischer Annie azon kevesek közé tartozik, akiknek ez sikerült. Nem lehet vitás: Fischer Annie művészetének ma is élnie kell.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Ez a klarinétos nem jutott be álmai iskolájába, mert a barátnője hamis elutasító levelet küldött neki

Szegény Eric Abramovitz hétéves kora óta egy Los Angeles-i konzervatóriumban akart tanulni, de a barátnője nem akarta, hogy a fiú olyan messze költözzön tőle, és akcióba lépett.
Plusz

Művészettel az orvostanhallgatók kiégése ellen

Empatikusabbak, jobb a kapcsolatuk a betegekkel, kevésbé hajlamosak a depresszióra és jobban bírják a terhelést – egy kutatás szerint a művészeti és humán tárgyak ilyen hatással vannak a diákokra. Ehhez pedig az is elég, ha zenét hallgatnak, nem muszáj maguknak is játszani valamilyen hangszeren.
Zenés színház

Magasrangú francia kitüntetést kapott Jonas Kaufmann

A német tenor, aki továbbra is egy személyben látja el az előző generáció három tenorjának feladatait, a Művészi Érdemrend tiszti fokozatát kapta meg a franciáktól.
Tánc

Mesternő, nagybetűvel

Lőrinc Katalin egy személyben aktív táncos, pedagógus és teoretikus. Június 25-én a Müpában mutatkoznak be tanítványai, akik már az ő új oktatási metódusa szerint végeztek a Táncművészeti Egyetemen. Emellett nemrég megjelent, A test mint szöveg című könyvéről is beszélgettünk.
Tánc

„Ne játszd túl, de kevés se legyél!”

Két életük van: az egyik az általános iskolában kezdődik minden reggel, mint minden átlagos gyereké, a másik délután egykor a Madách Musical Táncművészeti Iskolában, ahol felveszik a balettcipőt és elkezdik próbálni a Billy Elliot – a Musical című darabot.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus fesztivál

A zene mellett a tánc és a képzőművészet is megjelenik a Zempléni Fesztiválon

A 10 napos rendezvény 37 helyszínen 60 programmal várja látogatókat augusztus 10. és 19. között.
Klasszikus humor

Molto scherzando: Ilyen, ha a karmester szelfibotra cseréli a pálcát

Persze csak a Photoshop segítségével, egy komoly karmester soha nem tenne ilyet!
Klasszikus

Ez a klarinétos nem jutott be álmai iskolájába, mert a barátnője hamis elutasító levelet küldött neki

Szegény Eric Abramovitz hétéves kora óta egy Los Angeles-i konzervatóriumban akart tanulni, de a barátnője nem akarta, hogy a fiú olyan messze költözzön tőle, és akcióba lépett.
Klasszikus ajánló

Fidelio Klasszik: Ha leszáll az éj, írni kezd

A Fidelio és a Klasszik Rádió 92.1 közös magazinműsorának június 23-i adásában vendégünk lesz Érdi Szabó Márta, Dr. Földvári-Oláh Csaba, Horváth János Antal és Vaskor Gréta.
Klasszikus hír

Magyar Örökség Díjat kap az Óbudai Danubia Zenekar

A fennállásának 25. évfordulóját ünneplő együttest az MTA dísztermében tüntetik ki szombaton további hat díjazottal együtt.