Őszintén szólva eddig nem tűnt fel, hogy Fischer Iván ne élvezné a munkáját – nem is csak a karmesteri munkát, hanem a zeneigazgatóit, annak kreatív minőségével –, mégis ezzel kezdi az interjút: „A zene miatt belenyugszom, hogy ez a feladatom.
Vannak emberek, akik karmesterek szeretnének lenni. Ők nagyon gyanúsak nekem.
(...) Ha a zene működik, akkor megéri. Akkor azt mondom, hogy ez jó munka.”
Fischer Iván a Fesztiválzenekar élén (Fotó/Forrás: Budapesti Fesztiválzenekar)
Fischer a Fesztiválzenekarral nem egy mindennapi, szabályos zenekart akart igazgatni, és most, 35 évvel később a legjobbak között vannak. „De annyi mindennel jár az egész. A rivaldafényben kell lenni, a hotelek, az üzleti rész... és mindenekelőtt a karmesteri hatalom, ami inkább visszarettent, mint vonz.”
A karmester szerint szükség van a zenekarban az irányításra, de minden egyes hangjegynek a muzsikusok legbelső lényéből kell fakadnia, a saját érzelmeikből. „Ez egy nagyon érdekes paradoxon.” És hogy miként tartja életben a zenészek kreativitását a Fesztiválzenekar menedzsmentje?
Ha egy zenésznek biztos helye van egy zenekarban, úgy érzi, nincs szükség saját ötletekre – és úgy játszik, ahogy megmondják neki. Ez ellustítja a lelket, és a zenészből gép lesz. Fischer budapesti zenekarában – ő úgy nevezi, hogy „laboratórium” – nincsenek alkalmazottak.
A zenekar és a karmester sosem nyughat: a koncerteken mindig számítani lehet valami szokatlanra. Vagy a közönség ül máshogy, vagy a zenekar, éjfélkor kezdődik a hangverseny, vagy délután, flash mob, autista gyerekeknek szóló előadások, kakaókoncertek. A cél, hogy ne legyen rutin. Fischer gyakran összeszólalkozik az Orbán-kormánnyal. A karmester, akinek a nagyszüleit Auschwitzban és Buchenwalban gyilkolták meg, gyakran érzi azt, hogy újra fellángol itthon a zsidógyűlölet.
Fischer Iván (Fotó/Forrás: Stiller Ákos / Budapesti Fesztiválzenekar)
Hogy a klasszikus zene túl régi lenne? „Az embereknek azt kell adnod, amit kérnek – mondja Fischer. – Mozart és Brahms életében az embereket csak a kortárs érdekelte, ma fetisizáljuk a régi zenét. Ez őrület – és nélkülöz minden logikát. De azt hiszem, ez csak egy rövid életű hullám.”
Kapcsolódó
A KULT50 bemutatja: Fischer Iván
A lakás, amelyben felnőtt, az Andrássy út 27. harmadik emeletén, ma színház. Fischer Iván portréja a Fidelio gondozásában megjelent KULT50 kiadványból.
A jó zene eléri az embereket. „Ha egy gyerekkönyvből olvasol, mit szeretnél elérni? Hogy a gyermek átéljen valamit. Nem az a fő, hogy én mit gondolok a könyvről.
A koncerteken a közönség olyan mint a kisgyermek, és én történetet olvasok nekik”
– vallja Fischer. Hogy mindez könnyűnek tűnik? „A vezénylés könnyű munka. Nem értem, miért gondolják, hogy nehéz.” (via Lufthansa Magazine)
hírlevél
