Klasszikus

Fjordok retorikája

2004.11.03. 00:00
Ajánlom
Hasonlóan a szférák zenéjéhez, nemritkán hajlamosak vagyunk a fjordok, gleccserek, tajgai fenyvesek zenei megszólalásaként érteni Grieg behízelgő muzsikáját. Ezt sugallja már a lemez külső papírborítója is, hiszen egyesek még ma is szívesen érvényesítik azt a jellemzően 19. századi, meglehetősen asszertórikus retorikát, mely szerint egyes ihletett zeneművek deklaráltan tájakra, történelemre, irodalomra referálnak. Sokan a későbbi Bruckner- vagy Mahler-szimfóniákból is vadregényes északi tájak formavilágát vélték kiolvasni.

Egyesek előszeretettel nevezik hatásvadásznak Grieg Zongoraversenyét. Ez a lemez a számukra valóságos céllövölde. Ezúttal ugyanis nem Schumann versenyművével állították párba Grieg darabját, hanem a hasonlóan népszerű, de kevésbé agyonjátszott, hatásos lírai és dramatikus mozzanatokban nem szűkölködő Ősszel-nyitánnyal, valamint a Szimfonikus Táncokkal. Ezzel biztosan homogénebb, s egyszersmind szerencsésebb műsort is tudtak biztosítani a lemeznek; akár egy koncertprogram, nyitánnyal, versenyművel, szimfonikus alkotással. Schumann és Grieg zongoraversenyeinek párba állítását magam mindig is kényszeredett megoldásnak éreztem, a két mű inkább egy pianista jutalomjátékaként nyerhetett létjogot egymás szomszédságában, nem annyira zenei világuk (és minőségük) hasonlóságában – nem elhanyagolható szempont persze, hogy a két darab azért egymástól nem túlságosan távol keletkezett, összidejük kiadja az ideális cd-hosszúságot. Grieg zenei világa nem annyira Schumannhoz, mint inkább Dvorákhoz áll közel – különösen ami a Szimfonikus Táncok és Dvorák Legendák-ciklusát illeti, az ő zongoraversenye pedig, mint tudjuk, ritka vendége a lemezstúdióknak. Mindazonáltal, mint ezt már a borítóról is megtudjuk, a Naxos Grieg zenekari műveinek összkiadását tervezi, ennek a projektnek első megszólalása e korong.

Az utóromantikus repertoár skálája a maga programzenei orientációjával a még ma is legnépszerűbb műveket tömöríti, ennek reprezentatív munkáit termelte ki a már említett, döntően 19. századi, a nemzeti zene ábrándos-romantikus koncepcióját kergető diskurzus. A kiadó jól láthatóan e stílus 20. századi kinövéseit is gondozza, elsősorban (s egyebek mellett) a sosemvolt nemzeti romantikáját filmzenés harmóniák segítségével újra megélni kívánó amerikai „rágógumizást” (Gould, Thomson, Grofé, s más féltehetségű musical-szerzők fércműveinek publikálásával), másfelől egy primitív rajzolatú társadalmi utópia sugalmazását, az ún. realizmus jelöléskényszerében tetten érni vélő, hatalmi eszközökkel megtámasztott (szovjet) zenekultúra termékeit favorizálja. Ez a jellemzően későromantikus alapozottságú elképzelés a nemzeti romantika retorikáját volt hivatva zeneművek melodikus dimenzióihoz rendelni, ily módon biztosítva a nemzeti egység tájban, művészetben, néplélekben, társadalmi megmozdulásokban, nyelvben élő mitológiáját. A hatalom egy 19. századi episztémé folytathatatlanságának felfüggesztésével kívánt megerősíteni egy feledésre ítélt, avult esztétikai ideológiát. Kevésbé szerencsés, a zenei élet perifériájára szorult európai nemzeteknél (például Spanyolország: lásd Spanish Classics Series) a posztromantika utóvédharcai különösen mély lövészárkokban próbálták biztosítani a túlélést, ki nem simuló ráncokat vonva megnyomorított népek arcára. S noha korábban nem a nagy művek sokadszori rögzítését, inkább méltán vagy méltatlanul elfeledetett darabok felvételét célzó repertoárépítést tekintette feladatának, már úgy tűnik, a kiadó előbbiben is komoly eredményeket érhet el.

Korábban a Naxos azok közé a kiadók közé tartozott, amelyek hangosan tiltakoztak az ellen a gyakorlat ellen, mely a nagy kiadóknak régóta sajátja volt, miszerint orosz zenéhez, ha lehet orosz, skandinávhoz skandináv, angolhoz angol, magyarhoz magyar előadókat rendeljen, mintegy a felkentség vagy a nemzet titkába való beavatottság illúziójának ébrentartásával próbáljon tekintélyt kölcsönözni kétes értékű felvételeknek, kiutat keresvén az ágazat általános recessziójából. Így vált lehetségessé, hogy a Naxos korábbi felvétele Grieg darabjából Jandó Jenővel készült el – persze, hogy a Schumannal párban. Ma már a Naxos is eljutott odáig, hogy a piacon jól eladható, a gyanús nemzetkarakterológiák árnyékában fogant előadásokkal, Scserbakovtól, Jablonszkijtól, Kucsartól orosz művekkel, Casadesus-től francia darabokkal jelentkezzen, és így tovább. Nincs szó persze általános megfontolásról, inkább egy nem tűnő – megítélésem szerint inkább káros, mint gyümölcsöző – tendenciáról.

Jelen lemez is ennek jegyében fogant: a fiatal skandináv zongorista, Havard Gimse korábban – nota bene – Sibelius (egyébként meglehetősen érdektelen) zongoraműveinek kiadásával vétette észre magát. Kísérője, Bjarte Engeset Helsinkiben tanult norvég karmester, a Tromsöi Szimfonikusok zeneigazgatója. Ő szintén a skandináv repertoár, Sibelius, Svendsen, Tveitt műveinek előadásával debütált a Naxosnál. A cég 2003-ban elérkezettnek látta az időt egy nagyobb dobás, a Grieg-Zongoraverseny rögzítésére közönségcsalogató zenekari művek társaságában. A felvétel komolyságát és a hozzá fűzött reményeket jól mutatja, hogy a lemez megjelent ötcsatornás DVD Audio és SACD formában is.

A bizalom nem is alaptalan: remek lemez született. A kísérethez választott Királyi Skót Nemzeti Zenekar indokolt döntésnek tűnik e művekhez. Az együttes, Skócia kirakatzenekara sokéves sikeres együttműködésre tekinthet vissza a kiadóval; az Ír Nemzeti Szimfonikus Zenekar, az Ukrán Nemzeti Szimfonikus Zenekar és más hasonló képességű együttesek mellett a Naxos legtöbb felvételt készítő zenekara (és persze északi, ez sem elhanyagolható körülmény!). Képességeiket jelzi a napokban a Warner gondozásában megjelent Glazunov-lemez és az egyre duzzadó nemzetközi ismertség és elismertség, mely nem utolsósorban a Marin Alsoppal készült kiváló Barber-ciklusnak köszönhető.

A zenekar játékára nem is lehet panasz. Engelset keze alatt minden apró momentum megszólal, a pontos és bizonytalanságoktól mentes játék a frekventált művek ezerszer hallott harmóniáiban is frissnek és élményszerűnek tetszik. A darabok zenei egysége valamennyi tételben érvényesül, a szólamarányok átgondolt kidolgozásában minden apró mozzanat a helyére kerül. A szólista koncepciójában inkább a hagyománytisztelet, mint az újdonság kényszere dominál. Interpretációja kiegyenlített, ritkán futunk bele szélsőséges tempóválasztásba, noha a gyakran megszólaló – elsősorban posztromantikus – művek esetében nagy a kísértés a túlzásoktól korántsem mentes, elsősorban a szentimentális, az ellágyulás veszélyével fenyegető előadásra. Gondoljunk csak az elragadó, meglett férfiak szemébe is gyakran könnyet csaló Adagióra, az első tétel virtuóz futamaira vagy a kadenciára, melynél Gimse – talán a szólamok átláthatósága okán – a szokásosnál is megfontoltabbnak tűnik, tempója vitatható ugyan, de közel sem vállalhatatlan. Hallható, hogy nem tartozik a legnagyobbak közé, de biztos kezű értelmezése, bizonytalanságoktól mentes technikai felkészültsége nagyon is hitelesen és megbízhatóan vezeti a hallgatót, jóllehet elmarad a sokak által etalonnak tekintett Perahia – Davis-felvétel, az Andsnes – Jansons-, a korai Lipatti- vagy az általam legjobbnak tartott Zimerman – Karajan-bejátszás mögött. Az említettek inkább képesek alkotó módon referálni a – Grieg szavaival – „norvég természet, norvég népélet, norvég történelem, norvég népköltészet zenei megfestésére”. Az északi táj festőisége, a fjordok végleten nyugalma, a norvég hegyormok fensége, Peer Gynt szertelensége vagy Solvejg bája kétségtelenül jobban érvényesül egy líraibb, édeskésebb, törékenyebbnek tetsző előadásmódban. Egy versenymű szerkezeti egységessége és melodikus koherenciája esetében mégis mintha célszerűbbnek mutatkozna egy nem kevesebb kifejezőerővel bíró prózai „arany középútban” megférő tolmácsolás.

A CD minősége több mint jó. A hangzás kissé fojtott ugyan, a terem visszhangját némileg indokolatlanul tompították, de a hangzáskép talán éppen ennek köszönhetően kiegyenlített, kellemes, és legfőképpen természetes a lemez megszólalása. Visszafogott dinamikai skála, a szólóhangszer és a zenekar kiváló aránya jellemzi. A zongora kissé matt, de karakteres hangja megbízhatóan keveredik a kísérettel.

Mértéktartó, jó ízléssel készített lemez.

(Grieg: Zongoraverseny, Ősszel, Szimfonikus táncok – Gimse, Engeset, RSNO; Naxos 8.557279)

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

5 zongoraművész, aki megmutatta, mit jelent a női energia a színpadon

Tudta, hogy Schumann felesége egymaga is zenetörténetet csinált? És hogy Fischer Annie véreskezű diktátorral is szóba állt, hogy megmentse egy ismerősét? Összeszedtünk néhányat a legvagányabb és legbátrabb zongoraművésznők közül.
Vizuál

Online térképen böngészhetőek híres emberek egykori otthonai

Mindig is érdekelt egy utadba eső épület története? Esetleg az izgatott, hogy hol éltek a magyar kultúra ismert alakjai? A Lechner Tudásközpont két online térképével órákra le fogod foglalni magad.
Vizuál

Ingyen nézhetőek a Cirko filmjei online

A négyzet, a Táncterápia, a Férfiak fecskében, vagy személyes kedvencünk, a Tű, cérna, szerelem is bekerültek a Cirko Film új online videotékájába, ahol március 30-ig az is kényelmesen mozizhat, aki valami miatt nem jut el a moziba.
Klasszikus

Szombaton újra Bach zenéje szól a metró peronja mellett

Idén is lemerészkednek az Operaház zenészei a metróba, Bach műveiből nyújtanak ízelítőt a zeneszerző születésének 334. évfordulóján. Élmény lesz a tömegközlekedés!
Vizuál

Ruben Brandt, mocskos graffitik és barokk portré sültkrumplival

A csoportos kiállítás izgalmas keresztmetszetet ad egy csapatnyi kortárs magyar alkotó művészetéből - a Műcsarnok munkatársainak válogatásában.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus hír

Az isonzói csata emlékére koncertezik Szlovéniában a magyar zenekar

Ősbemutatóra készült a BFT zenekara Ljubjanában: mintegy 250 fős zenekar játszik a "Nagy Háború" áldozatainak emlékére.
Klasszikus podcast

Itt hallgathatod vissza Bősze Ádám Varázsboltjának előző adásait

Tíz rész már felkerült podcastként a netre, mutatjuk, ha esetleg nem találta volna!
Klasszikus bach

Szombaton újra Bach zenéje szól a metró peronja mellett

Idén is lemerészkednek az Operaház zenészei a metróba, Bach műveiből nyújtanak ízelítőt a zeneszerző születésének 334. évfordulóján. Élmény lesz a tömegközlekedés!
Klasszikus Nők a zenében

5 zongoraművész, aki megmutatta, mit jelent a női energia a színpadon

Tudta, hogy Schumann felesége egymaga is zenetörténetet csinált? És hogy Fischer Annie véreskezű diktátorral is szóba állt, hogy megmentse egy ismerősét? Összeszedtünk néhányat a legvagányabb és legbátrabb zongoraművésznők közül.
Klasszikus bach

Lépjen fel a Google-re, és komponáljon valamit Bach stílusában

Bach születésénak 334. évfordulóján a Google mesterséges intelligenciája egysoros zeneművet komponál az Ön dallamából is.