Klasszikus

Flashmob a Zeneakadémián

2015.03.06. 06:58
Ajánlom
Amikor az Amsterdam Sinfonietta február 24-én este beviharzott a színpadra, először nem is tűnt fel, hogy elenyészően kevés szék található ott, kottatartók viszont annál inkább. A zenekar tagjai ugyanis, a csellók és a két nagybőgő kivételével mind állva muzsikáltak, és ahogy elhelyezkedtek, egy kurta meghajlás után bele is kezdtek a koncertbe. Mintha csak gyorsan összeverődtek volna, valami rejtett megbeszélés folytán. KRITIKA

Ez a hangulat azután az egész hangversenyre rányomta a bélyegét, méghozzá alaposan. Grieg Holberg-szvitjével nyitottak, tiszta, erőteljes és nagyon expresszív hangütéssel. A zene éppen válaszolgató hangszercsoportjai kiváló színpadi érzékkel szüntelenül mosolyogtak, s egymásra nézve, egész testükben mozogva is kísérték a muzsikát. Ebben persze nem kevés tudatosság és finom koreográfia is szerepet játszott, a primárius például elképesztően széles mozdulatokkal vezette a kamaraegyüttest. A Holberg-szvit markáns, táncos arcéle kapott nagy hangsúlyt ezen az estén, és minden apró színpadiasság mellett a zenei egységességre sem lehetett panasz. A nyitótétel tömör hangzása mögött nagyon sok összmunkát és próbát sejthettünk, gazdagon árnyalt volt a Sinfonietta vonóskara, és a ritmikai bűvészmutatványok is hajszálpontosan ültek. A lassú tétel fájdalmasabb hangú melódiájának pedig a kísérete volt hallatlanul precízen kidolgozva, és sok-sok megállással, ritenutóval domborították ki a dallam minden artikulációs finomságát. A táncos tételekbe még egy-két apróbb, valóban szabadtéri poén is belefért: a csellisták egy adott pillanatban a kíséret brummogó pizzicatói közepette megpörgették hangszerüket, akárha egy Big Bandben ültek volna.

Vilde Frang neve számomra a Kaposfesttel forrott össze, amelyen sok-sok forró hangulatú, kiváló koncerttel ajándékozott meg bennünket, ezért kétszeresen is kíváncsi voltam arra, hogy a Zeneakadémia szentélyében hogyan fog felcsendülni a közismert Mozart: A-dúr hegedűverseny az ő tolmácsolásában. A zenekar továbbra is állva maradva kísérte a szólistát, akinek hegedűjén nem annyira puhán, mint inkább egészen metszett rajzolatokkal szólaltak meg a koncert nemesen egyszerű témái. Rendkívüliek voltak Vilde Frang drámai elhallgatásai, a záróhangoknak időnként a hallhatóság határáig elhalkított, elúsztatott kitartásai. A lassú tétel hangnemváltásainak roppant hangsúlyt adtak, s valóban, ahogyan a modulációk új és új színekbe burkolták a pódiumot, egyre inkább haladtunk a mű lényege, legbelső összefüggései felé. A táncos utolsó Rondo dinamikai kontrasztjait a legvégső határig kihasználták a muzsikusok, de különben is, időnként az volt az érzésem, mintha most a publikumnak „megtanítanák", hogyan is írt Mozart efféle csodálatos zenéket. Merthogy az amszterdami zenészek itt is, ha visszafogottabban bár, de maximálisan elemükben voltak. Vilde pedig csodálatos és pontos játéka után egy vehemens népdalfeldolgozás-ráadással búcsúzott a teljesen megérdemelten vastapsoló közönségtől.

Szünet után először Grieg ritkán játszott művét, a Két elégikus melódiát hallottuk, melyben talán az elsőben csillantak meg igazán a tragikum, az őszinte fájdalom, a lemondás hangjai.  Az együttes a végére tartogatta a csattanót: Janáček első vonósnégyesének vonószenekari átirata csendült fel, s mintha az előző darabot hirtelen pokróccal takarták volna le, annyira erősnek bizonyult a törésvonal a két mű között. A sajátos hangú, összetéveszthetetlen kísérletező kedvvel megáldott cseh komponista 1923-ban írta első vonósnégyesét, amelynek alcíméül a zeneirodalomban rég ismert "Kreutzer-szonáta"- melléknevet adta. Tolsztoj és Beethoven után elég izgalmas feladat vállalkozni egy élmény újra megírására, de Janáček zakatoló ostinatói, félelmes trillái és ornamensei, kalapácsként záporozó akkordsorai és elképesztő formai és akkordikus ötlettára huszonöt percen át mélységes csöndbe burkolta a nézőteret. A négy tétel folyamán az együttes megmutathatta valóban káprázatos virtuozitását, igényességét, hangváltásait. Mi pedig gazdagabbak lettünk egy amúgy is kevéssé ismert alkotás még kevésbé ismert átiratával.

Az együttesről és az egész koncertről valóban eszembe jutott a teljesen egyedülállóan szervezett Kaposfest kamarazenei fesztivál hangulata, ott éreztem hasonlóan fiatalos, néha "szabálytalan", de mindenképpen szokatlan elemekkel teletűzdelt előadásokat, amelyek a befogadás szempontjából is üdítő felismeréseket eredményeznek. A Sinfonietta érzi a határokat, feszegeti is néha, azonban a kitűnő műsorválasztás, valamint a kimagasló és teljesen professzionális játékmód, a mindenben jelenlévő precizitás megóvja őket attól, hogy hatásvadászattal próbáljanak bármit is leplezni. A flashmob teljes sikert aratott, a zenészek pedig pontosan olyan hirtelen-gyorsan, mint ahogyan két órával előtte besuhantak, kirajzottak a színpadról.

Programkereső

Legnépszerűbb

Plusz

Kiderült, kik ők: Kult50 – A kultúra 50 arca

Megvan A kultúra 50 arca, a legújabbak, akik 2018-ban „pörgették a magyar kultúrát”, és jelentős teljesítményük miatt tíz kategóriában bekerültek az idei Kult50-be. A Fidelio kiadványát és egész évre kiterjedő programját ma délelőtt mutatták be a Rózsavölgyi Szalonban.
Klasszikus

"Tartozunk Bartóknak és Kodálynak" – Rohmann Ditta és a Söndörgő a Kult50-ben

Indul a Kult50 videósorozata! Hetente két alkalommal jelentkezünk videóval, melyekben párosával mutatjuk be az idei Kult50 szereplőit. Az első részben Rohmann Ditta csellóművészt és Eredics Benjamint, a délszláv népzenét játszó Söndörgő zenekar egyik tagját ültettük le beszélgetni, akik korábban soha nem találkoztak személyesen.
Klasszikus

Balogh Eszter: „Nem nyerni akartam, hanem hatni a közönségre!”

Elsöprő győzelmet aratott a londoni Hӓndel Énekversenyen Balogh Eszter mezzoszoprán. Megosztotta velünk a megmérettetésen szerzett tapasztalatait, gondolatait az opera szerepéről napjainkban, és azt is elárulta, hogy mi a célja az énekléssel.
Klasszikus

Túlélte a Notre Dame orgonája, de nem tudjuk, meg fog-e szólalni

A hangszerben három-négy évszázad orgonaépítői tapasztalata egyesült, különlegessége éppen a korában rejlett. Szívfájdító belegondolni, hogy lehet, soha nem fog megszólalni.
Plusz

Lángolt a Notre-Dame

Hétfő délután a fa tetőszerkezet kapott lángra a renoválás alatt álló katedrális - valószínűleg éppen a felújítással összefüggésben. A tűz gyorsan terjedt az egész épületben. Egy torony és a tetőszerkezet egy része is beomlott. A párizsiak döbbent csendben vagy vallásos énekeket énekelve álltak az utcán és figyelték az eseményeket.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus lemez

Egy orgonista New Yorkban: Megjelent Karosi Bálint új szerzői lemeze

Az albumon Anastasia Razvalyaeva, Szalai András, Környei Miklós és az Anima Musicae játéka is hallható.
Klasszikus hír

Bársony László brácsaművész kapta idén a Weiner Leó-emlékdíjat

Az elismerést azok a kiváló zeneművészek és -tanárok kaphatják, akik Weiner Leó szellemében fejtették ki sok évtizeden át odaadó és eredményes művészi-tanári munkásságukat.
Klasszikus ütőhangszer

Ütőhangszeres szakmai nap és konferencia Szegeden

2019. október 5-én hiánypótló és nagyszabású ütőhangszeres rendezvénynek ad otthont Szeged.
Klasszikus hír

Egy női zeneszerző kapta idén a zenei Pulitzer-díjat

Ellen Reid első operájáért kapta meg a 15 ezer dollárral járó elismerést.
Klasszikus ajánló

Grúzia egy estére Budapestre költözik

Az Ignis Fatuus Kamaraegyüttes előadásában egy nem túl távoli, de itthon kevéssé ismert ország zenéje szólal meg április 26-án az Ádám Jenő Zeneiskola Kamaratermében este héttől.