Klasszikus

Flashmob a Zeneakadémián

2015.03.06. 06:58
Ajánlom
Amikor az Amsterdam Sinfonietta február 24-én este beviharzott a színpadra, először nem is tűnt fel, hogy elenyészően kevés szék található ott, kottatartók viszont annál inkább. A zenekar tagjai ugyanis, a csellók és a két nagybőgő kivételével mind állva muzsikáltak, és ahogy elhelyezkedtek, egy kurta meghajlás után bele is kezdtek a koncertbe. Mintha csak gyorsan összeverődtek volna, valami rejtett megbeszélés folytán. KRITIKA

Ez a hangulat azután az egész hangversenyre rányomta a bélyegét, méghozzá alaposan. Grieg Holberg-szvitjével nyitottak, tiszta, erőteljes és nagyon expresszív hangütéssel. A zene éppen válaszolgató hangszercsoportjai kiváló színpadi érzékkel szüntelenül mosolyogtak, s egymásra nézve, egész testükben mozogva is kísérték a muzsikát. Ebben persze nem kevés tudatosság és finom koreográfia is szerepet játszott, a primárius például elképesztően széles mozdulatokkal vezette a kamaraegyüttest. A Holberg-szvit markáns, táncos arcéle kapott nagy hangsúlyt ezen az estén, és minden apró színpadiasság mellett a zenei egységességre sem lehetett panasz. A nyitótétel tömör hangzása mögött nagyon sok összmunkát és próbát sejthettünk, gazdagon árnyalt volt a Sinfonietta vonóskara, és a ritmikai bűvészmutatványok is hajszálpontosan ültek. A lassú tétel fájdalmasabb hangú melódiájának pedig a kísérete volt hallatlanul precízen kidolgozva, és sok-sok megállással, ritenutóval domborították ki a dallam minden artikulációs finomságát. A táncos tételekbe még egy-két apróbb, valóban szabadtéri poén is belefért: a csellisták egy adott pillanatban a kíséret brummogó pizzicatói közepette megpörgették hangszerüket, akárha egy Big Bandben ültek volna.

Vilde Frang neve számomra a Kaposfesttel forrott össze, amelyen sok-sok forró hangulatú, kiváló koncerttel ajándékozott meg bennünket, ezért kétszeresen is kíváncsi voltam arra, hogy a Zeneakadémia szentélyében hogyan fog felcsendülni a közismert Mozart: A-dúr hegedűverseny az ő tolmácsolásában. A zenekar továbbra is állva maradva kísérte a szólistát, akinek hegedűjén nem annyira puhán, mint inkább egészen metszett rajzolatokkal szólaltak meg a koncert nemesen egyszerű témái. Rendkívüliek voltak Vilde Frang drámai elhallgatásai, a záróhangoknak időnként a hallhatóság határáig elhalkított, elúsztatott kitartásai. A lassú tétel hangnemváltásainak roppant hangsúlyt adtak, s valóban, ahogyan a modulációk új és új színekbe burkolták a pódiumot, egyre inkább haladtunk a mű lényege, legbelső összefüggései felé. A táncos utolsó Rondo dinamikai kontrasztjait a legvégső határig kihasználták a muzsikusok, de különben is, időnként az volt az érzésem, mintha most a publikumnak „megtanítanák", hogyan is írt Mozart efféle csodálatos zenéket. Merthogy az amszterdami zenészek itt is, ha visszafogottabban bár, de maximálisan elemükben voltak. Vilde pedig csodálatos és pontos játéka után egy vehemens népdalfeldolgozás-ráadással búcsúzott a teljesen megérdemelten vastapsoló közönségtől.

Szünet után először Grieg ritkán játszott művét, a Két elégikus melódiát hallottuk, melyben talán az elsőben csillantak meg igazán a tragikum, az őszinte fájdalom, a lemondás hangjai.  Az együttes a végére tartogatta a csattanót: Janáček első vonósnégyesének vonószenekari átirata csendült fel, s mintha az előző darabot hirtelen pokróccal takarták volna le, annyira erősnek bizonyult a törésvonal a két mű között. A sajátos hangú, összetéveszthetetlen kísérletező kedvvel megáldott cseh komponista 1923-ban írta első vonósnégyesét, amelynek alcíméül a zeneirodalomban rég ismert "Kreutzer-szonáta"- melléknevet adta. Tolsztoj és Beethoven után elég izgalmas feladat vállalkozni egy élmény újra megírására, de Janáček zakatoló ostinatói, félelmes trillái és ornamensei, kalapácsként záporozó akkordsorai és elképesztő formai és akkordikus ötlettára huszonöt percen át mélységes csöndbe burkolta a nézőteret. A négy tétel folyamán az együttes megmutathatta valóban káprázatos virtuozitását, igényességét, hangváltásait. Mi pedig gazdagabbak lettünk egy amúgy is kevéssé ismert alkotás még kevésbé ismert átiratával.

Az együttesről és az egész koncertről valóban eszembe jutott a teljesen egyedülállóan szervezett Kaposfest kamarazenei fesztivál hangulata, ott éreztem hasonlóan fiatalos, néha "szabálytalan", de mindenképpen szokatlan elemekkel teletűzdelt előadásokat, amelyek a befogadás szempontjából is üdítő felismeréseket eredményeznek. A Sinfonietta érzi a határokat, feszegeti is néha, azonban a kitűnő műsorválasztás, valamint a kimagasló és teljesen professzionális játékmód, a mindenben jelenlévő precizitás megóvja őket attól, hogy hatásvadászattal próbáljanak bármit is leplezni. A flashmob teljes sikert aratott, a zenészek pedig pontosan olyan hirtelen-gyorsan, mint ahogyan két órával előtte besuhantak, kirajzottak a színpadról.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Dolhai Attila: „Egészséges versengés van bennünk”

Hagyomány és újítás jegyében rendezik meg hatodik alkalommal a nagy sikerű Palotakoncerteket a budai Vár gyönyörű díszletében. Bemutatjuk a húsz szólistát: elsőként az Operettszínház jól ismert és szeretett bonvivánját, Dolhai Attilát kérdeztük.
Könyv

Depressziós? Olvasson krimit!

Természetesen senkit nem arra buzdítunk, hogy a szakember segítsége vagy esetleg a gyógyszeres kezelés helyett essen neki az Agatha Christie-összesnek, mert mire a végére ér, kutya baj. Annyit azonban kutatások nélkül is állíthatunk, hogy egy jó könyv fel tudja dobni az ember napját.
Klasszikus

Mozart zenéje enyhíti az epilepszia tüneteit

Egy friss kutatás szerint öt perc Mozart-muzsika is hozzájárulhat a betegek jobb közérzetéhez. Mindez azért is fontos, mert nem mindenkinek segítenek a drága gyógyszerek.
Vizuál

Már biztos: mozifilm lesz a Downton Abbey-ből

Hosszú találgatás után most megerősítették, hogy filmváltozat készül az angol sorozatból. A hírek szerint az eredeti szereplőgárda tagjai is visszatérnek.
Zenés színház

Frankó Tünde: „Kedves pikantériát ad...”

Egy művésznek az a legfontosabb, hogy a törekvéseiben a színháza partner legyen - állítja Frankó Tünde. A Palotakoncertek fellépőit bemutató sorozatunkban a népszerű primadonna válaszolt kérdéseinkre.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus Szentendrei Ister Napok

Szentendrei Ister Napok – a Duna ünnepe

Szentendrén 2018. július 21-22-én kerül sor az immár több mint egy évtizede megrendezendő Ister Napokra, azaz a Duna ünnepére. A város helyi hagyományaira és népzenére épülő fesztivál az egyik legkedveltebb ingyenes, családi rendezvény. A hagyományos szombat esti zenés gyertyaúsztatás mellett számtalan, a Duna köré szerveződő játék, táncház, koncert - többek között a Muzsikás, Vujicsics Együttes, Zuboly, Guca Partyzans, Dalabai, Herczku Ágnes és Nikola Parov Quartet - várja a Szentendrére látogatókat.
Klasszikus vicces

Bolhás kutyus vette el a színpadot a hegedűművész Quentin Tarantinótól

A szégyentelen Blöki dörgölőzött, hempergőzött, vakarózott, és a füle botját sem mozdította a zenére. Most ez a szakasza van az évnek.
Klasszikus vagyim holodenko

Elmezavara miatt nem ítélik el a zongoraművész volt feleségét, aki megölte két gyermeküket

 Egy texasi bíró hétfőn elmezavara miatt nem találta bűnösnek két kislányuk meggyilkolásában Vagyim Holodenko ukrán zongoraművész volt feleségét.
Klasszikus hír

Gödöllőn megfér egymás mellett Bach és Django Reinhardt

Klasszikus műveket és crossover produkciókat is bemutat a Barokk Randevú elnevezésű zenei fesztivál augusztus 10-én és 12-én a Gödöllői Királyi Kastélyban.
Klasszikus Beatrice Rana

Piknik Beethovennel a kastélyparkban, a zene szárnyán Párizsba és Londonba

Július 21-én szombaton este és július 22-én vasárnap délelőtt újra piknikkoncertek a kismartoni Esterházy-kastély parkjában.