"Tulajdonképpen dupla Goldmark évfordulót köszöntünk: 1830-ban született, és 100 éve halt meg. Elég hosszú életet élt, de szerintem rossz korban. A magyar pályatársak közül ekkor még élt Liszt, Mosonyi, Erkel, az ifjú Bartók már a szárnyait bontogatta, hogy csak a legnagyobbakat említsük" - mondja az április 10-i koncert előtt Mocsári Károly zongoraművész, a program összeállítója. "Szerintem Glinkával, Mendelssohnéval egy sorba tartozó az életműve, amelyet méltatlanul kevéssé ismerünk."
Előadják az utolsó művét, a cisz-moll zongoraötöst. "Megdöbbentő kompozíciónak tartom, a darab kigyakorlását úgy éltem meg, hogy egy új, nagyszerű alkotót fedezek fel. E 'hattyúdal' mellé két, Goldmark idején már komponáló zeneszerző művét Dohnányi Ernő c-moll kvintettjét, amelyet talán 19 évesen, valamint Debussy G-dúr trióját, amelyet a francia szerző 17 évesen írt. Ők épp indultak, Goldmark pedig közeledett élete alkonyához."
A szintén elhangzó e-moll trió viszont Goldmark fiatalkori darabja. Érdekes, jegyzi meg a zongoraművész, hogy a közvélemény - még a zenei közvélemény is -, egy műves alkotónak tartja: a Sába királynője című operája világsikert aratott. Ha ritkán játsszák is, mindig feltűnik egy-egy rangos intézmény repertoárján. (A Margitszigeti Szabadtéri Színpadon 2015 nyarán, majd a Magyar Állami Operaházban Káel Csaba rendezésében mutatják be.) Holott, erősíti meg Mocsári Károly, szimfóniái és főként kamaraművei rendkívül hatásosak. "Egyedül gyakorolni a többszólamú, több hangszerre komponált műveket elég 'munkás'. Néha kételkedem, biztos, hogy ez a hang vajon jó helyen van, vagy én olvastam rosszul a kottát? Amikor azonban a többi hangszer megszólal, teljessé válik a csodálatos a harmónia."
Ha egy előadó számára élmény a művön keresztül találkozni a szerzővel, akkor ez nyilván átsugárzik a közönségre. „Minden újonnan megtanult, általam kiválasztott darabot úgy igyekszem eljátszani, mintha én írtam volna, a kezem alatt születne újjá. Ha valami kötelező feladat, azt kisebb meggyőződéssel játszanom. Ezeket a Goldmark-műveket igazi szenvedéllyel fogom megszólaltatni. Dohnányi is szolgált friss élménnyel: páratlanul virtuózátiratokat készített Johann Strauss keringőkből, erre-arra kalandozik, de a frázis végén mesterien visszatér. Debussy pedig mondanom sem kell -, a nagy szerelem."
hírlevél
