Klasszikus

Folytatásra várva

2004.10.12. 00:00
Ajánlom
Haydn op. 76-os vonósnégyesei a szerző életművében és az egyetemes zenetörténetben is fontos szerepet játszanak. Az 1797-ben keletkezett hat mű – hasonlóan Haydn más kései műveihez – újításokat is hoz, miközben felidézi a szerző korábbi stílusait. Nem szorul magyarázatra, hogy Haydn ekkorra mindent tud a vonósnégyesről: minden szólam fontos, de mindig az együtt-játék, az együttes hangzás a lényeges. Mozart tanult Haydntól, Haydn tanult Mozarttól: talán ezek a kései vonósnégyesek Haydn „Mozart-kvartettjei”, amelyek Beethovenre is oly nagy hatással vannak.

Az op. 76 tehát nem egy ciklus a sok közül, ez nem Haydn „egyik hat vonósnégyese” a (körülbelül) 68-ból, hanem talán a legfontosabb hat. Az egyben legismertebb ciklusban mégse találunk olyan koherenciát, mint például az op. 20-as sorozatban – hacsak nem tekintjük annak Haydn említett, lankadhatatlan kísérletező kedvét –, Haydn kései vonósnégyesei individuumok: egyesével szemlélve is remekművekről beszélhetünk. A G-dúr Mozart azonos hangnemű kvartettjének könnyedségét idézi, ideális cikluskezdő darab, meglepő moll zárótétellel. A d-moll talán az egyik legszebb Haydn-vonósnégyes – külön kiemelném a kánonszerkesztésű menüettet, melynek tán egyik közvetlen leszármazottja Schubert Esz-dúr triójának scherzója; előde pedig Mozart 421-es d-mollja. A Császár-vonósnégyest mindenki ismeri variációs tételéről, én ezt tartom a ciklus legérdekesebb darabjának: a második tétele nem igazi variáció, voltaképp csak a kíséret, a hangszerelés változik, a dallam érintetlenül szól végig; a negyedik tétel viszont mind a három tételt felidézi és összegzi. Haydn a szerkesztés mestere, a C-dúr mű is bizonyítja. A Napfelkelte néven is közismert B-dúr vonósnégyes jó példa arra, hogy az öregkori Haydn-művekben hogy tér vissza a Sturm und Drang, persze egyszerűsödve, letisztulva, helyenként Mozart egyik legpuritánabb művét, az 563-as divertimentót megidézve. A D-dúr kvartett első tételével mintha vége is lenne a műnek, a Fisz-dúr (!) második tétel meglepő folytatás. Az Esz-dúr pedig variációs első tétellel indul, melyben először csak a téma váza szólal meg, mint néhány korai szimfóniában (pl. A filozófus) – vagy majd az Eroica zárótételében. A H (!)-dúr második tétel viszont akkora hangnemi utazást tesz meg, hogy az még Brahms korában is figyelemreméltó. Az az érzésem, hogy ha Haydn még 77 évet él, ő találta volna fel a romantikát, de talán a dodekafóniát vagy a jazzt is...

A hangrögzítés történetében Haydnnak furcsa hely jutott. A korai felvételek között ugyanis akad egy nagyszerű sorozat, a Pro Arte Vonósnégyes 29 Haydnt rögzített a harmincas években (utóbb kettőről kiderült, hogy Hoffstetter írta). Jellemző, hogy alig van ezek közt komplett ciklus. A Budapest Vonósnégyes ugyan az ötvenes években felvett néhány kvartettet, köztük a teljes op. 76-ot, csak a sztereó LP idején merült fel, hogy érdemes lenne szisztematikusan lemezre venni az összes Haydn-kvartettet. Ma viszont, amikor Haydn talán végre méltó helyére kerül a Parnasszuson, a legjobb régi felvételeket rendre elfelejtik kiadni CD-n (az említett Budapesten kívül a „nagy” Juilliardék bejátszásai pl. sose jelentek meg CD-n), és az újabb vonósnégyesek se kényeztetnek el minket. Így igazán nagy dolog, amikor egy neves mai együttes felvesz egy-egy ciklust. Ennek ellenére hiába keressük mondjuk a Hagenék op. 76-osát, arra még nem került sor, leszámítva a Kaisert, és a Takács Vonósnégyes is hamarabb fejezte be a komplett Beethoven-ciklust, minthogy még egy sorozat Haydnt rögzített volna (annak idején megjelent velük a két és fél utolsó Haydn is). Így a Decca újra kiadta azt, ami van: az 1987-88-ban rögzített op. 76-os sorozatot.

A Double Decca-sorozat szokásos unalmasságában is esztétikus borítóját érdemes megfordítanunk: az akkori Takács Kvartett mosolyog a hátoldalon, Takács-Nagy Gáborral és a lehetetlenül fiatalon elhunyt Ormai Gáborral. Akik tehát a Beethoven-ciklus Takács Kvartettjének hangzásához szoktak, vagy többet hallgatják az újabb Bartókokat, mint a régit, azok egy másik vonósnégyest ismernek. És ha végighallgatjuk az újra kiadott Haydnt, azt kell mondanunk: a régi semmivel se volt rosszabb. Meg kell vallanom: számomra ez pozitív csalódás. A mostani felállású együttes a középső Beethovenekkel és nem utolsósorban a másfél évvel ezelőtti, zeneakadémiai koncertjével meggyőzött arról, hogy ma ők a világ egyik legjobb vonósnégyese (az op. 18-cal kapcsolatos fenntartásaimat pedig megosztottam a Fidelio olvasóival). Most újra eszembe jut, hogy szerettem őket annak idején, a Mozart-vonósötösök rögzítésekor, csak akkor még nem ismertem másokat. Érdemes lenne rendszeresen újrahallgatni akkori lemezeiket, beszerezni azt, amit akkor elmulasztottunk.

Ez a dupla lemez ugyanis egyszerűen nagyon jó. Jók a tempók (se nem gyorsak, se nem lassúak), szépek a dallamívek, a hangzásban semmi zavaró szólisztikus, idegen elem. A kvartett mostani vezetőjénél nekem sokkal jobban tetszik Takács-Nagy Gábor hegedűhangja, vibrátója. Az egész előadás lendületes, könnyed, de nem sekély. Referenciaként a Budapesték komplett ciklusát és egy külön B-dúrt hallgatok a régiek közül, illetve a Pro Arte C- és B-dúrját, az újabbakból pedig Alban Bergék 1998-as felvételét. Takácsék messze jobbak, mint az Alban Berg, és bizonyos szempontból természetesebbek, mint a Budapest. Utóbbi különösen nagy szó, hisz itt talán a világ legjobb vonósnégyesével hasonlítom őket össze. A hat vonósnégyes előadása persze nem egyenletes, a G-dúr talán a legjobb, a d-mollal kevésbé vagyok elégedett (igaz, itt van egy abszolút referencia, a Magyar Vonósnégyes – CD-n szintén kiadatlan – felvétele), a Kaiserquartett nagyon finom, a B-dúrban a bőrünkön érezzük a napkeltét, a D-dúr szellemes, de az Esz-dúr utolsó tétele kicsit talán merev – apróságok ezek, minél többször hallgatom, annál elégedettebb vagyok.

Már csak az a kérdés, lesz-e folytatás. Hozzájutunk-e elérhető áron az op. 77-esekhez és a töredék 103-ashoz, illetve – ha nem is ebben a felállásban – a Vonósnégyes visszanyúlik-e a Beethovenek után az elődhöz: Haydnhoz.

(Haydn: Hat vonósnégyes, op. 76 –, Takács Vonósnégyes; Decca 475 6213)

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Elmaradnak a Billy Elliot előadásai

Tizenöt előadás marad el a két éve futó Billy Elliotból. A közelmúltban kormányközeli oldalról kritizált musicalnek egy ezernyolcszáz férőhelyes színházat kellene megtöltenie gyakran naponta kétszer.
Vizuál

Amit ne hagyjon ki a Múzeumok Éjszakáján

Hasznos tudnivalók és szerkesztőségünk tagjainak tippjei.
Színház

Működik a kémia Vecsei H. Miklós és Mészáros Blanka között

Megkezdődtek a Szegedi Szabadtéri Játékok új Shakespeare-bemutatójának, a Rómeó és Júlia próbái Hegedűs D. Géza vezetésével.
Klasszikus

Kiállítás nyílik Bősze Ádám antikváriumának kottagyűjteményéből

Sopronban, az Ünnepi Hetek Alkalmából nyílik meg Bősze Ádám Zenei Antikváriumának kiállítása, amely a két háború közötti különleges kottacímlapjait mutatja meg az érdeklődőknek.
Jazz/World

Gyönyörű örmény népdalfeldolgozással jelentkezik az Antal Gábor Trió

Nem sokkal a megalakulásuk után máris nemzetközi versenyről hozta el a fődíjat a trió, akiknek örmény népzenéből ihletett új szerzeménye most a Fidelión debütál. Cikkünkben a zenekar történetéről és terveikről is mesélnek.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus

Ez a klarinétos nem jutott be álmai iskolájába, mert a barátnője hamis elutasító levelet küldött neki

Szegény Eric Abramovitz hétéves kora óta egy Los Angeles-i konzervatóriumban akart tanulni, de a barátnője nem akarta, hogy a fiú olyan messze költözzön tőle, és akcióba lépett.
Klasszikus ajánló

Fidelio Klasszik: Ha leszáll az éj, írni kezd

A Fidelio és a Klasszik Rádió 92.1 közös magazinműsorának június 23-i adásában vendégünk lesz Érdi Szabó Márta, Dr. Földvári-Oláh Csaba, Horváth János Antal és Vaskor Gréta.
Klasszikus hír

Magyar Örökség Díjat kap az Óbudai Danubia Zenekar

A fennállásának 25. évfordulóját ünneplő együttest az MTA dísztermében tüntetik ki szombaton további hat díjazottal együtt.
Klasszikus hír

Senki nem akart négyoldalas Mozart-kéziratot venni 163 millióért

A Figaro házassága utolsó felvonásának egyik zenei vázlata az előzetes becslések szerint 500 ezer euróért kelhetett volna el egy árverésen. Nem vette meg senki.
Klasszikus ajánló

„A kezdetekben minden zene kamarazene volt”

Kokas Katalin és Kelemen Barnabás világhírű hegedűművészek által alapított Fesztiválakadémiát június 23-29-ig rendezik a Liszt Ferenc Zeneakadémián.