Az újgazdag polgár örök érvényű molière-i meséje bővelkedik az abszurd, látványos és hangzatos jelenetekben, a muzsikusok azonban színpadkép nélkül, hangszereik segítségével vezetik végig a közönséget a történeten. Strauss 1920-ban elkészült zenekari szvitje népszerű koncertdarabbá vált, úgy a közönség, mint a zenekarok számára, akik előszeretettel tűzik műsorra. Nem szükséges hangsúlyozni, hogy

Strauss él is ezzel a lehetőséggel, különböző zeneirodalmi részleteket megidézve.

Brahms összesen négy szimfóniát szerzett, az első, c-moll küzdelmes, a második, D-dúr, friss és lírai, oldott és optimista hangulatú, majd a negyedik, e-moll szimfónia a késő-romantika melankóliáját és rezignáltságát szólaltatja meg. A harmadik, bár elvileg F-dúr, mégis sok küzdelem és borús gondolat kap benne helyet, ugyanakkor a mű legvégén „kiderül az ég”, bár ha csak csendesen is, de idézi a kezdőtéma fényét, az ígéretet, hogy a felhők fölött tiszta az ég.

Fejléckép: Pannon Filharmonikusok (forrás: Pannon Filharmonikusok)

Támogatott tartalom.