Klasszikus

Főszerepben az Evangélista

2013.03.19. 14:22
Ajánlom
Johann Sebastian Bach életének utolsó évtizedében rendszerezte, újraszerkesztette fontosabb műveit, így a Máté-passiót is. E művének különösen szép, különösen kimunkált kéziratát hagyta ránk. Bár csak a fakszimilét volt alkalmam kézbe venni, az rögtön kitetszett, alkotója milyen szeretettel, milyen odaadással és figyelemmel írta le a passiót. A kézirat egy kalligráfiai remek, melyben vörös színnel van kiemelve a nyitókorál. És vörössel vannak benne feljegyezve az evangélista megszólalásai.

A János-passió drámaiságával többek közt azért sem vetekedhet - nem is szándéka - e mű, mert az alapdarabban, vagyis a Máté jegyezte Evangéliumban az elbeszélő részletgazdagabban adja elő Krisztus történetét, kiemeltebb szerephez jut benne az egy-egy gondolatnál, egy-egy eseménynél hosszabban elidőző, a történet felett őrködő evangélista. A legmesszebbmenőkig akceptálható tehát egy olyas felfogás, ami a bibliai szöveg közvetítőjét teszi meg főszereplőnek, amelyben a legnagyobb súlyt az előadás irányítója az evangélistát megjelenítő tenorra teszi. Mint Frieder Bernius tette.

Tilman Lichdi - nem véletlen, hogy vele kell kezdenem a stuttgartiak passió-előadásának ismertetését - az az énekes, aki ennek a rendkívüli feladatnak meg tudott felelni, aki nem csak az áriáival, a turbáival, de az egyszerű recitativóiban is megrendültséget közvetített. Ő volt az előadás középpontja, központi alakja. Messze nem pusztán kimagasló énekesi teljesítménye okán. Amit Tilman Lichdi művelt evangélistaként, az az előadóművészet csúcsa: mélyen átélte a számunkra, európaiak számára legfontosabb drámát, Krisztus drámáját. Hangja ugyanakkor egy pillanatra sem bicsaklott meg, nem halványodott. Előadása mégsem lett merev, hiányzott belőle az a konokság, ami egy másik mai nagy evangélista, Johannes Chum sajátja, ugyanakkor a szöveget is mindvégig érthetően, tökéletes artikulációval (a Sie Halten aber einen Rat recitativóban túl erősen, szinte mintha már beakadt volna a nyelve, nyomta meg az R-eket - ez az egy, ami felróható neki) adta elő. Szemben, mondjuk, a nekem az evangéliumot kissé angolos némettel elővezető másik óriással, Mark Padmore-ral. Padmore egyébként az általam látott két előadásban, a mű végén mindig kicsit túljátszotta szerepét. Azt kívánván érzékeltetni, hogy itt a legnagyobb és legfontosabb emberi, hitbéli drámát látjuk, a kereszthalál előtt könnyeket hullatott. Az ilyesmi, ez a fajta illusztratív játék Tilman Lichditől messze áll, ám ennek ellenére is képes arra, hogy a szövegen túlit, azt, amit Evangélisták, úgy hiszem, csak akkor tudnak megjelenítetni, ha valóban hisznek, ha a szöveget hívőként élik meg, is megjelenítse.

Frieder Bernius régi zenés eszközökkel létrehozott, de nem szimplán egy rekonstrukciónak tekinthető, hanem annál jóval erőteljesebb, olykor már-már erőltetetten egyedi interpretációjának (indokolatlannak tetszett a nyitókorál, a Was mein Gott will kórus, az első részt lezáró O mensch tempója: úgy éreztem ezeket az epizódokat kissé elsiette az egyébként kiemelkedő teljesítményt nyújtó, áttetszően, tisztán és pontosan megszólaló Stuttgarti Kamarakórus) oszlopa Tilman Lichdi volt.

Bernius színben és értékben is eltérő két kórust és hangszer-együttest vezetett: a második pult játszói kevésbé voltak attraktívak, a megszólalás árnyaltsága az első együttesnek volt köszönhető, ebben foglaltak helyet azok a kiemelkedő szólisták, akik a legsikerültebb ária-előadásokat kísérték, így a Buss und Reu-ban közreműködő fuvolisták, a gambás, az Aus Liebe will mein Heiland sterben szopránáriát kísérő fagottos és oboista. És innen lépett elő az Erbarme Dich-et kísérő hegedűs is. Ennek a h-moll áriának a minden édeskésségtől mentes, a szépségen túlmutató előadásával az élő előadások többnyire adósok maradnak. Indokoltnak tetszik falzett-alttal énekeltetni ezt, ám Andreas Scholl kissé halk, ámbár roppant impulzív éneklése tudta csak feledtetni velem a hangképzés erőltetettségét. A neves alt, a kedvenceim közé ezen este után sem tartozó, tengerészadmirális külsővel megáldott Daniel Taylor megfeszült szinte, hogy az ária megnemesedjen általa, de előadását ez a folyamatos, hitelességet negligáló erőfeszítés, erőlködés kifejezetten kínossá tette. Míg a basszus-áriákban közreműködő, egyszerűen, minden manír nélkül éneklő Gotthold Schwarz inkább csak semleges volt, színtelen, Daniel Taylor kifejezetten rontotta az előadásról kialakított összbenyomást.

A continuo szólamot Bernius nem kettőzte meg, az többnyire a gamba-orgona kettősére korlátozódott, igaz, Bernius arra kifejezetten ügyelt, hogy artikulációban Krisztus - Christian Immler átélt előadása Lichdié mellé emelkedett - recitatívói különbözzenek az Evangélistáétól.

Bernius - ezt a műsorfüzet informatív interjújában el is árulja - odaadó híve volt, nem kevés ideig, Joshua Rifkinnek, és szentül hitt abban, hogy a Máté-passió Bach vezette előadásában, 1727 nagypéntekén (április 17-én) minden szólamot egy énekes énekelt. Vagyis a kórus csak kilenc főből állt. Engem ugyan erről Paul McCreesh mégoly nagyszerű előadása sem győzött meg, ám az kétségtelenül igaz, hogy a nyitókórusban megszólaló fuvolák jobban átjönnek ilyen csekély apparátus esetén. Itt, Berniusnál, kevésbé hallottam őket, holott ha volt együttesének kiemelkedő hangszeres játékosa, akkor az a két fuvolista volt.

Az 1740-es szólamanyag sokat elárul arról, mekkora létszámban álltak zenészek Bach rendelkezésére. Ez az, ami igazolja a két kórusos, két zenekaros elosztást is. E szerint, ha többen is voltak Bach énekesei, nem lehettek többen szólamonként három embernél, és a kórusból emelkedett ki az áriákat elővezető négy énekes. Bernius e koncepció felé közelített, vagyis 24 énekesre emelte a kórus létszámát. Egyes szerepeket (Júdás, főpap, Péter), ahogy az ma már bevette gyakorlat, kórustagokra osztott.

A Stuttgarti Kamarakórus emelkedetten, visszafogottan énekelt, ezért lephetett meg a vihar és a mennydörgés érzékletes, dübörgő megfogalmazása. A sodró erejű tételekben a kar sosem maradt el az olykor túlzottan ziháló előadásban.

Bernius Máté-passiójának másik nagy meglepetése, érdeme, az Evangélista és a kórus mellett, Joanne Lunn volt, aki olyan tisztán vezetett elő, szinte a semmiből, magas hangokat, ahogy ezt annak idején csak olyan nagyságok tudták, mint Emma Kirkby. Az előadás sok szempontból jobbnak tetsző, jobban ható második részében a Sehet, Jesus hat die Hand áriájába nem erőszakosan, ugyanakkor igen erőteljesen lépett be a Kórus, a Wohin? kérdéssel. Nem csupán ennek az áriának, de a passió számos más részletének előadásában is az élenjáró angol, németalföldi zenekarok méltó örökösének és párjának tetszett a Stuttgarti Barokk Zenekar.

Berniusék előadása mégis némi hiányérzetet ébresztett bennem, minden erénye ellenére. A drámán túl nem mindig hallottam meg a szöveg rejtett tartalmait, azt, amit csak a zene közvetít, nem mindig lépett át a régi zenés hagyomány árnyékán a stuttgartiak előadása, olykor mintha csak egy korrekt produkciót hallhattunk volna: sem nem istentiszteletet, sem nem Bach-tiszteletet (Bach nagyságának áldozó előadást), sem nem igazán meggyőző koncertet. Ám ami így maradt, az sem kevés.

És sokat elárul Berniusék előadásáról, hogy a zárókorált nem követte közvetlenül dörgő taps. Lélegzetvételnyi szünetre érezni lehetett, ez nem csupán, nem csak egy nagy mű. Magyarul, hogy minden kertelés nélkül fogalmazzak, elvégre közeleg a húsvét: engem hívőként is megfogott - az egyébként evangélikus lelkész atyától származó - Frieder Bernius Máté-passiója. 

Programkereső

Legolvasottabb

Zenés színház

„Istennek egy törvénye van: a szeretet”

A Hegedűs a háztetőn 1964-ben, a New York-i Broadwayn kezdte világraszóló karrierjét, 1966-ban mutatták be európai színpadon (Anatevka címen), 1971-ben film is készült belőle. Magyarországon 1973-ban, Vámos László emlékezetes rendezésével, Bessenyei Ferenc legendás főszereplésével debütált. Legújabb változatát július 31-én a Margitszigeti Szabadtéri Színházban, Bozsik Yvette rendezésében láthatja a közönség.
Tánc

Elhunyt Axt Lászlóné Ibolya artistaművész

71. életévében elhunyt Axt Lászlóné Ibolya világhírű artistaművész, akit a Fővárosi Nagycirkusz társulata fájó szívvel búcsúztat.
Plusz

A felújított Rumbach utcai zsinagóga a Zsidó Kulturális Fesztivál új helyszíne

„Éljük át újra!” - mottóval öt helyszínen, több mint húsz programot kínál a Zsidó Kulturális Fesztivál augusztus 22. és 30. között Budapesten. A fesztivál új helyszíne a felújított Rumbach Sebestyén utcai zsinagóga lesz.
Vizuál

Pazar Vaszary-válogatás a Kieselbach Galéria nyári tárlatán

Vaszary Jánostól nyolc kiváló olajfestmény és több jelentős grafika is látható a Kieselbach Galéria A legnagyobbak - Főművek és fontos képek Munkácsytól Kondorig címmel nyílt reprezentatív nyári tárlatán.
Könyv

„Digitális boomot várok” – beszélgetés Rózsa Dáviddal, az Országos Széchényi Könyvtár főigazgatójával

Az OSZK új főigazgatója tavaly márciusban lépett hivatalba, azóta felgyorsultak a digitalizációs folyamatok a nemzeti könyvtárban. Erről, és az augusztus elején nyíló, Babits Mihály és Török Sophie több mint 6600 dokumentumból álló levelezését feldolgozó adatbázisról is kérdeztük Rózsa Dávidot. 

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus interjú

A szaxofon ismeretlen hangja – interjú Szepesi Bencével

A Budapest Saxophone Quartet alapítója úgy véli, van a szaxofonnak egy klasszikus hangja, amelyet alig ismerünk, de szépséggel kecsegtet. Beszélgetésünkben annak eredetéről és komolyzenei szerepéről mesélt, aztán kiderült, hogy még a szaxofonnál is jobban szereti másik hangszerét.
Klasszikus hír

Olasz, spanyol turnén járt a Fesztiválzenekar

Olaszországban és Spanyolországban játszott óriási sikerrel a Budapesti Fesztiválzenekar július végén. A turné utolsó állomásán, az újabb lezárások előtti utolsó pillanatban, Kodály zenéje szólt az Adán Martín Auditórium fantasztikus épületében.
Klasszikus klassz a parton

Klasszikus zene szólt „a magyar Salzburgban” - Beszámoló Tatáról

Egy hete ért véget Tatán a Klassz a pARTon fesztivál, a Cimbora Alapítvány rendezvényét támogatta és második alkalommal fogadta be a város. A szervezőket nemcsak a kisváros festői Öreg-tavának szépsége vonzotta Tatára, hanem a város múltja is, hiszen itt is, mint minden Esterházy-birtokon a zenének is fontos szerepe volt. A tatai Esterházyak is igen sokat tettek a helyi zenei élet fellendüléséért, a kastély történeti múltja és a kortárs zenei élet így mára összeért.
Klasszikus ajánló

Zenei utazás Mozarttól Josef Sukig

Álmodozó nyári éjjel címmel július 29-én szabadtéri koncertet az Anima Musicae Kamarazenekar, az Óbudai Társaskör kertjében. A műsorban elhangzanak Mendelssohn, Mozart, Hugo Wolf és Josef Suk művei is, valamint vendégművészként fellép Horgas Eszter és Polónyi Ágnes.
Klasszikus arcus temporum

Középpontban Liszt Ferenc és Dukay Barnabás munkássága Pannonhalmán

Augusztus 27-29. között rendezik meg az Arcus Temporum Pannonhalmi Kortárs Művészeti Fesztivált, amelynek zenei gerincét idén Liszt Ferenc és Dukay Barnabás munkássága adja. A programot Klukon Edit és Ránki Dezső művészházaspár állított össze.