Klasszikus

Főszerepben az Evangélista

2013.03.19. 14:22
Ajánlom
Johann Sebastian Bach életének utolsó évtizedében rendszerezte, újraszerkesztette fontosabb műveit, így a Máté-passiót is. E művének különösen szép, különösen kimunkált kéziratát hagyta ránk. Bár csak a fakszimilét volt alkalmam kézbe venni, az rögtön kitetszett, alkotója milyen szeretettel, milyen odaadással és figyelemmel írta le a passiót. A kézirat egy kalligráfiai remek, melyben vörös színnel van kiemelve a nyitókorál. És vörössel vannak benne feljegyezve az evangélista megszólalásai.

A János-passió drámaiságával többek közt azért sem vetekedhet - nem is szándéka - e mű, mert az alapdarabban, vagyis a Máté jegyezte Evangéliumban az elbeszélő részletgazdagabban adja elő Krisztus történetét, kiemeltebb szerephez jut benne az egy-egy gondolatnál, egy-egy eseménynél hosszabban elidőző, a történet felett őrködő evangélista. A legmesszebbmenőkig akceptálható tehát egy olyas felfogás, ami a bibliai szöveg közvetítőjét teszi meg főszereplőnek, amelyben a legnagyobb súlyt az előadás irányítója az evangélistát megjelenítő tenorra teszi. Mint Frieder Bernius tette.

Tilman Lichdi - nem véletlen, hogy vele kell kezdenem a stuttgartiak passió-előadásának ismertetését - az az énekes, aki ennek a rendkívüli feladatnak meg tudott felelni, aki nem csak az áriáival, a turbáival, de az egyszerű recitativóiban is megrendültséget közvetített. Ő volt az előadás középpontja, központi alakja. Messze nem pusztán kimagasló énekesi teljesítménye okán. Amit Tilman Lichdi művelt evangélistaként, az az előadóművészet csúcsa: mélyen átélte a számunkra, európaiak számára legfontosabb drámát, Krisztus drámáját. Hangja ugyanakkor egy pillanatra sem bicsaklott meg, nem halványodott. Előadása mégsem lett merev, hiányzott belőle az a konokság, ami egy másik mai nagy evangélista, Johannes Chum sajátja, ugyanakkor a szöveget is mindvégig érthetően, tökéletes artikulációval (a Sie Halten aber einen Rat recitativóban túl erősen, szinte mintha már beakadt volna a nyelve, nyomta meg az R-eket - ez az egy, ami felróható neki) adta elő. Szemben, mondjuk, a nekem az evangéliumot kissé angolos némettel elővezető másik óriással, Mark Padmore-ral. Padmore egyébként az általam látott két előadásban, a mű végén mindig kicsit túljátszotta szerepét. Azt kívánván érzékeltetni, hogy itt a legnagyobb és legfontosabb emberi, hitbéli drámát látjuk, a kereszthalál előtt könnyeket hullatott. Az ilyesmi, ez a fajta illusztratív játék Tilman Lichditől messze áll, ám ennek ellenére is képes arra, hogy a szövegen túlit, azt, amit Evangélisták, úgy hiszem, csak akkor tudnak megjelenítetni, ha valóban hisznek, ha a szöveget hívőként élik meg, is megjelenítse.

Frieder Bernius régi zenés eszközökkel létrehozott, de nem szimplán egy rekonstrukciónak tekinthető, hanem annál jóval erőteljesebb, olykor már-már erőltetetten egyedi interpretációjának (indokolatlannak tetszett a nyitókorál, a Was mein Gott will kórus, az első részt lezáró O mensch tempója: úgy éreztem ezeket az epizódokat kissé elsiette az egyébként kiemelkedő teljesítményt nyújtó, áttetszően, tisztán és pontosan megszólaló Stuttgarti Kamarakórus) oszlopa Tilman Lichdi volt.

Bernius színben és értékben is eltérő két kórust és hangszer-együttest vezetett: a második pult játszói kevésbé voltak attraktívak, a megszólalás árnyaltsága az első együttesnek volt köszönhető, ebben foglaltak helyet azok a kiemelkedő szólisták, akik a legsikerültebb ária-előadásokat kísérték, így a Buss und Reu-ban közreműködő fuvolisták, a gambás, az Aus Liebe will mein Heiland sterben szopránáriát kísérő fagottos és oboista. És innen lépett elő az Erbarme Dich-et kísérő hegedűs is. Ennek a h-moll áriának a minden édeskésségtől mentes, a szépségen túlmutató előadásával az élő előadások többnyire adósok maradnak. Indokoltnak tetszik falzett-alttal énekeltetni ezt, ám Andreas Scholl kissé halk, ámbár roppant impulzív éneklése tudta csak feledtetni velem a hangképzés erőltetettségét. A neves alt, a kedvenceim közé ezen este után sem tartozó, tengerészadmirális külsővel megáldott Daniel Taylor megfeszült szinte, hogy az ária megnemesedjen általa, de előadását ez a folyamatos, hitelességet negligáló erőfeszítés, erőlködés kifejezetten kínossá tette. Míg a basszus-áriákban közreműködő, egyszerűen, minden manír nélkül éneklő Gotthold Schwarz inkább csak semleges volt, színtelen, Daniel Taylor kifejezetten rontotta az előadásról kialakított összbenyomást.

A continuo szólamot Bernius nem kettőzte meg, az többnyire a gamba-orgona kettősére korlátozódott, igaz, Bernius arra kifejezetten ügyelt, hogy artikulációban Krisztus - Christian Immler átélt előadása Lichdié mellé emelkedett - recitatívói különbözzenek az Evangélistáétól.

Bernius - ezt a műsorfüzet informatív interjújában el is árulja - odaadó híve volt, nem kevés ideig, Joshua Rifkinnek, és szentül hitt abban, hogy a Máté-passió Bach vezette előadásában, 1727 nagypéntekén (április 17-én) minden szólamot egy énekes énekelt. Vagyis a kórus csak kilenc főből állt. Engem ugyan erről Paul McCreesh mégoly nagyszerű előadása sem győzött meg, ám az kétségtelenül igaz, hogy a nyitókórusban megszólaló fuvolák jobban átjönnek ilyen csekély apparátus esetén. Itt, Berniusnál, kevésbé hallottam őket, holott ha volt együttesének kiemelkedő hangszeres játékosa, akkor az a két fuvolista volt.

Az 1740-es szólamanyag sokat elárul arról, mekkora létszámban álltak zenészek Bach rendelkezésére. Ez az, ami igazolja a két kórusos, két zenekaros elosztást is. E szerint, ha többen is voltak Bach énekesei, nem lehettek többen szólamonként három embernél, és a kórusból emelkedett ki az áriákat elővezető négy énekes. Bernius e koncepció felé közelített, vagyis 24 énekesre emelte a kórus létszámát. Egyes szerepeket (Júdás, főpap, Péter), ahogy az ma már bevette gyakorlat, kórustagokra osztott.

A Stuttgarti Kamarakórus emelkedetten, visszafogottan énekelt, ezért lephetett meg a vihar és a mennydörgés érzékletes, dübörgő megfogalmazása. A sodró erejű tételekben a kar sosem maradt el az olykor túlzottan ziháló előadásban.

Bernius Máté-passiójának másik nagy meglepetése, érdeme, az Evangélista és a kórus mellett, Joanne Lunn volt, aki olyan tisztán vezetett elő, szinte a semmiből, magas hangokat, ahogy ezt annak idején csak olyan nagyságok tudták, mint Emma Kirkby. Az előadás sok szempontból jobbnak tetsző, jobban ható második részében a Sehet, Jesus hat die Hand áriájába nem erőszakosan, ugyanakkor igen erőteljesen lépett be a Kórus, a Wohin? kérdéssel. Nem csupán ennek az áriának, de a passió számos más részletének előadásában is az élenjáró angol, németalföldi zenekarok méltó örökösének és párjának tetszett a Stuttgarti Barokk Zenekar.

Berniusék előadása mégis némi hiányérzetet ébresztett bennem, minden erénye ellenére. A drámán túl nem mindig hallottam meg a szöveg rejtett tartalmait, azt, amit csak a zene közvetít, nem mindig lépett át a régi zenés hagyomány árnyékán a stuttgartiak előadása, olykor mintha csak egy korrekt produkciót hallhattunk volna: sem nem istentiszteletet, sem nem Bach-tiszteletet (Bach nagyságának áldozó előadást), sem nem igazán meggyőző koncertet. Ám ami így maradt, az sem kevés.

És sokat elárul Berniusék előadásáról, hogy a zárókorált nem követte közvetlenül dörgő taps. Lélegzetvételnyi szünetre érezni lehetett, ez nem csupán, nem csak egy nagy mű. Magyarul, hogy minden kertelés nélkül fogalmazzak, elvégre közeleg a húsvét: engem hívőként is megfogott - az egyébként evangélikus lelkész atyától származó - Frieder Bernius Máté-passiója. 

Programkereső

Legnépszerűbb

Tánc

Elhunyt Fenyves Márk mozdulatművész

A táncos-koreográfus, a magyar mozdulatművészet jelenkori képviselőinek egyike 45 évesen tragikusan fiatalon távozott. Úttörő munkásságával és az Orkesztika Alapítvánnyal élő örökséget hagyott maga után.
Könyv

„Az irodalmi életrajzok poposítása tudatos volt, a reflektorfénybe kerülés nem” – Interjú Nyáry Krisztiánnal

A virtuális és a valódi közösségi terekről, a papíralapú könyv mai napig tartó létjogosultságáról és az egy éve nyitott Magvető Caféról is kérdeztük a KULT50 magazin hasábjain Nyáry Krisztiánt, a Líra kreatív igazgatóját.
Könyv

Könyvtáros osztag kutatja fel a könyveket, amikre csak halványan emlékeznek az olvasók

Előfordult már, hogy egyszerűen nem tudott kiverni a fejéből egy könyvet? Néhány részletére emlékezett, de a címre vagy a szerzőre egyáltalán nem. A New York-i Közkönyvtár a legképtelenebb esetekben is próbál segíteni.
Színház

„Egy fantasztikus korszaknak bukkantam a nyomára” – interjú Szikora Jánossal

Idén már hatodik alaklommal rendezi meg a Koronázási Szertartásjátékot a Vörösmarty Színház igazgatója. Az augusztus 18-i bemutató apropóján Szikora János beszélt a kezdetekről, az idei év újdonságairól és a darab nemzeti öntudatformáló szerepéről.
Vizuál

Banksy nem örült neki, hogy kiállítást rendeztek a műveiből az oroszok

A graffitiművész Banksy tudta és hozzájárulása nélkül rendeztek munkáiból kiállítást Moszkvában. A művész kifogásolta, hogy elveivel ellentétben a tárlat látogatóinak még fizetniük is kell, mint mondta, ő sohasem kérne pénzt az emberektől, akik látni akarják a képeit.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus cselló

Jelenleg ez a tizenkilenc éves fiú a világ legtöbbet hallgatott csellistája

Már ami a lemezeladási adatokat illeti. Sheku Kanneh-Mason fellépett a brit királyi esküvőn, és 100 ezer példányban adták el a debütáló lemezét. Még nem töltötte be a huszadik életévét.
Klasszikus hírek

Bencze Máté döntős a Fiatal Zenészek Eurovíziós Versenyében

A Magyarországot képviselő fiatal szaxofonos az öt döntős közé jutott a Fiatal Zenészek Eurovíziós Versenyén Edinburghben.
Klasszikus jótékonyság

Érdi Tamás látássérültek javára koncertezik a Zeneakadémián

Harminc éves a „Szól a szív” Alapítvány, amely számos alkalommal segítette a Vakok Iskoláját, amelynek Érdi Tamás egykor tanulója volt. Szeptember 18-án jótékonysági koncertet rendeznek a Zeneakadémián, nem drága a belépőjegy, de jó célt szolgál.
Klasszikus magazin

Így telt Vásáry Tamás 85. születésnapja

A torta egy zongorát mintázott, számtalan zenerajongó köszöntötte, este pedig a Fővárosi Nagycirkusz is meglátogatta. Vásáry Tamás augusztus 11-én ünnepelte a 85. születésnapját.
Klasszikus kotta

Ez a francia zenekar iPad-re cseréli a nyomtatott kottákat

Az Orchestre National d’Île-de-France a következő évadtól elfelejtheti a nyomtatott kottákat, 120 muzsikusuk ugyanis iPad-eket kap. De nem ők az egyetlen zenekar, akik lépést tartanak a technológiával.