Klasszikus

Főszerepben az Evangélista

2013.03.19. 14:22
Ajánlom
Johann Sebastian Bach életének utolsó évtizedében rendszerezte, újraszerkesztette fontosabb műveit, így a Máté-passiót is. E művének különösen szép, különösen kimunkált kéziratát hagyta ránk. Bár csak a fakszimilét volt alkalmam kézbe venni, az rögtön kitetszett, alkotója milyen szeretettel, milyen odaadással és figyelemmel írta le a passiót. A kézirat egy kalligráfiai remek, melyben vörös színnel van kiemelve a nyitókorál. És vörössel vannak benne feljegyezve az evangélista megszólalásai.

A János-passió drámaiságával többek közt azért sem vetekedhet - nem is szándéka - e mű, mert az alapdarabban, vagyis a Máté jegyezte Evangéliumban az elbeszélő részletgazdagabban adja elő Krisztus történetét, kiemeltebb szerephez jut benne az egy-egy gondolatnál, egy-egy eseménynél hosszabban elidőző, a történet felett őrködő evangélista. A legmesszebbmenőkig akceptálható tehát egy olyas felfogás, ami a bibliai szöveg közvetítőjét teszi meg főszereplőnek, amelyben a legnagyobb súlyt az előadás irányítója az evangélistát megjelenítő tenorra teszi. Mint Frieder Bernius tette.

Tilman Lichdi - nem véletlen, hogy vele kell kezdenem a stuttgartiak passió-előadásának ismertetését - az az énekes, aki ennek a rendkívüli feladatnak meg tudott felelni, aki nem csak az áriáival, a turbáival, de az egyszerű recitativóiban is megrendültséget közvetített. Ő volt az előadás középpontja, központi alakja. Messze nem pusztán kimagasló énekesi teljesítménye okán. Amit Tilman Lichdi művelt evangélistaként, az az előadóművészet csúcsa: mélyen átélte a számunkra, európaiak számára legfontosabb drámát, Krisztus drámáját. Hangja ugyanakkor egy pillanatra sem bicsaklott meg, nem halványodott. Előadása mégsem lett merev, hiányzott belőle az a konokság, ami egy másik mai nagy evangélista, Johannes Chum sajátja, ugyanakkor a szöveget is mindvégig érthetően, tökéletes artikulációval (a Sie Halten aber einen Rat recitativóban túl erősen, szinte mintha már beakadt volna a nyelve, nyomta meg az R-eket - ez az egy, ami felróható neki) adta elő. Szemben, mondjuk, a nekem az evangéliumot kissé angolos némettel elővezető másik óriással, Mark Padmore-ral. Padmore egyébként az általam látott két előadásban, a mű végén mindig kicsit túljátszotta szerepét. Azt kívánván érzékeltetni, hogy itt a legnagyobb és legfontosabb emberi, hitbéli drámát látjuk, a kereszthalál előtt könnyeket hullatott. Az ilyesmi, ez a fajta illusztratív játék Tilman Lichditől messze áll, ám ennek ellenére is képes arra, hogy a szövegen túlit, azt, amit Evangélisták, úgy hiszem, csak akkor tudnak megjelenítetni, ha valóban hisznek, ha a szöveget hívőként élik meg, is megjelenítse.

Frieder Bernius régi zenés eszközökkel létrehozott, de nem szimplán egy rekonstrukciónak tekinthető, hanem annál jóval erőteljesebb, olykor már-már erőltetetten egyedi interpretációjának (indokolatlannak tetszett a nyitókorál, a Was mein Gott will kórus, az első részt lezáró O mensch tempója: úgy éreztem ezeket az epizódokat kissé elsiette az egyébként kiemelkedő teljesítményt nyújtó, áttetszően, tisztán és pontosan megszólaló Stuttgarti Kamarakórus) oszlopa Tilman Lichdi volt.

Bernius színben és értékben is eltérő két kórust és hangszer-együttest vezetett: a második pult játszói kevésbé voltak attraktívak, a megszólalás árnyaltsága az első együttesnek volt köszönhető, ebben foglaltak helyet azok a kiemelkedő szólisták, akik a legsikerültebb ária-előadásokat kísérték, így a Buss und Reu-ban közreműködő fuvolisták, a gambás, az Aus Liebe will mein Heiland sterben szopránáriát kísérő fagottos és oboista. És innen lépett elő az Erbarme Dich-et kísérő hegedűs is. Ennek a h-moll áriának a minden édeskésségtől mentes, a szépségen túlmutató előadásával az élő előadások többnyire adósok maradnak. Indokoltnak tetszik falzett-alttal énekeltetni ezt, ám Andreas Scholl kissé halk, ámbár roppant impulzív éneklése tudta csak feledtetni velem a hangképzés erőltetettségét. A neves alt, a kedvenceim közé ezen este után sem tartozó, tengerészadmirális külsővel megáldott Daniel Taylor megfeszült szinte, hogy az ária megnemesedjen általa, de előadását ez a folyamatos, hitelességet negligáló erőfeszítés, erőlködés kifejezetten kínossá tette. Míg a basszus-áriákban közreműködő, egyszerűen, minden manír nélkül éneklő Gotthold Schwarz inkább csak semleges volt, színtelen, Daniel Taylor kifejezetten rontotta az előadásról kialakított összbenyomást.

A continuo szólamot Bernius nem kettőzte meg, az többnyire a gamba-orgona kettősére korlátozódott, igaz, Bernius arra kifejezetten ügyelt, hogy artikulációban Krisztus - Christian Immler átélt előadása Lichdié mellé emelkedett - recitatívói különbözzenek az Evangélistáétól.

Bernius - ezt a műsorfüzet informatív interjújában el is árulja - odaadó híve volt, nem kevés ideig, Joshua Rifkinnek, és szentül hitt abban, hogy a Máté-passió Bach vezette előadásában, 1727 nagypéntekén (április 17-én) minden szólamot egy énekes énekelt. Vagyis a kórus csak kilenc főből állt. Engem ugyan erről Paul McCreesh mégoly nagyszerű előadása sem győzött meg, ám az kétségtelenül igaz, hogy a nyitókórusban megszólaló fuvolák jobban átjönnek ilyen csekély apparátus esetén. Itt, Berniusnál, kevésbé hallottam őket, holott ha volt együttesének kiemelkedő hangszeres játékosa, akkor az a két fuvolista volt.

Az 1740-es szólamanyag sokat elárul arról, mekkora létszámban álltak zenészek Bach rendelkezésére. Ez az, ami igazolja a két kórusos, két zenekaros elosztást is. E szerint, ha többen is voltak Bach énekesei, nem lehettek többen szólamonként három embernél, és a kórusból emelkedett ki az áriákat elővezető négy énekes. Bernius e koncepció felé közelített, vagyis 24 énekesre emelte a kórus létszámát. Egyes szerepeket (Júdás, főpap, Péter), ahogy az ma már bevette gyakorlat, kórustagokra osztott.

A Stuttgarti Kamarakórus emelkedetten, visszafogottan énekelt, ezért lephetett meg a vihar és a mennydörgés érzékletes, dübörgő megfogalmazása. A sodró erejű tételekben a kar sosem maradt el az olykor túlzottan ziháló előadásban.

Bernius Máté-passiójának másik nagy meglepetése, érdeme, az Evangélista és a kórus mellett, Joanne Lunn volt, aki olyan tisztán vezetett elő, szinte a semmiből, magas hangokat, ahogy ezt annak idején csak olyan nagyságok tudták, mint Emma Kirkby. Az előadás sok szempontból jobbnak tetsző, jobban ható második részében a Sehet, Jesus hat die Hand áriájába nem erőszakosan, ugyanakkor igen erőteljesen lépett be a Kórus, a Wohin? kérdéssel. Nem csupán ennek az áriának, de a passió számos más részletének előadásában is az élenjáró angol, németalföldi zenekarok méltó örökösének és párjának tetszett a Stuttgarti Barokk Zenekar.

Berniusék előadása mégis némi hiányérzetet ébresztett bennem, minden erénye ellenére. A drámán túl nem mindig hallottam meg a szöveg rejtett tartalmait, azt, amit csak a zene közvetít, nem mindig lépett át a régi zenés hagyomány árnyékán a stuttgartiak előadása, olykor mintha csak egy korrekt produkciót hallhattunk volna: sem nem istentiszteletet, sem nem Bach-tiszteletet (Bach nagyságának áldozó előadást), sem nem igazán meggyőző koncertet. Ám ami így maradt, az sem kevés.

És sokat elárul Berniusék előadásáról, hogy a zárókorált nem követte közvetlenül dörgő taps. Lélegzetvételnyi szünetre érezni lehetett, ez nem csupán, nem csak egy nagy mű. Magyarul, hogy minden kertelés nélkül fogalmazzak, elvégre közeleg a húsvét: engem hívőként is megfogott - az egyébként evangélikus lelkész atyától származó - Frieder Bernius Máté-passiója. 

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Miranda Liu három órán át játszott a zenekarnak, míg megkapta a koncertmesteri széket

Tizenkilenc évesen vált a legfiatalabb hazai koncertmesterré, igaz, meg is dolgozott érte. Miranda Liu még mindig csak huszonkettő, de már kvartettalapító, most pedig egy új kamarazenei fesztivált szervez az ősz beköszöntekor. Ez lesz a New Millennium.
Könyv

Ernest Hemingway ritkán látott családi fotói

Felépítette saját mítoszát: síelt, horgászott, vadászott, bikaviadalokat látogatott, szenvedélyesen érdekelte a háború és fáradhatatlanul kereste a személyes boldogságot. A Nobel-díjas amerikai író, akinek tárgyilagos szikár stílusát sokan próbálják utánozni azóta is, 1899. július 21-én született.
Klasszikus

Amikor Maria João Pires másik zongoraversennyel készült, mint a zenekar

Ma ünnepli 75. születésnapját Maria João Pires, az egyik legjobb Mozart-játékos az elmúlt évtizedekből. Leghíresebb koncertfelvételével köszöntjük őt.
Vizuál

Aki pestiesítette a párizsi divatot

Egyszerű másoló, remek divatérzékű üzletasszony vagy tervezőzseni? Rotschild Klára szalonja a luxust jelentette a harmincastól a hetvenes évekig. Simonovics Ildikó mesélt arról, milyen kihívás összegyűjteni a még megmaradt ruhákat, dokumentumokat és kibogozni a valóságot a legendák és pletykák közül.
Klasszikus

Barokk randevú Gödöllőn

A barokk zenének ad otthont augusztusban a Gödöllői Királyi Kastély, ahol Bach egyik ritkán játszott világi kantátájának színpadi változata és Vivaldi a-moll kettősversenye is elhangzik.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus kult50

Ha zene szól, nem tudok mással foglalkozni – Bősze Ádám és Vashegyi György a Kult50-ben

A Kult50 legújabb videójában Bősze Ádám zenetudós, műsorvezető és Vashegyi György karmester, régizenész ült le egymással beszélgetni – mi másról, mint zenéről.
Klasszikus salzburg

A Salzburgi Ünnepi Játékok ingyenes koncertekkel nyitott a szélesebb közönség felé

Mozart szülővárosában egy sor különböző helyszínen megrendezett ingyenes koncerttel kezdődött meg szombaton a Salzburgi Ünnepi Játékok.
Klasszikus videó

Amikor Maria João Pires másik zongoraversennyel készült, mint a zenekar

Ma ünnepli 75. születésnapját Maria João Pires, az egyik legjobb Mozart-játékos az elmúlt évtizedekből. Leghíresebb koncertfelvételével köszöntjük őt.
Klasszikus gyász

Meghalt Fátyol Rudolf hegedűművész

Hétfő reggel, 62 éves korában elhunyt Fátyol Rudolf hegedűművész, a szatmárnémeti Dinu Lipatti Állami Filharmónia vezetője.
Klasszikus gyász

Elhunyt Ben Johnston, a mikrotonális zene egyik úttörő zeneszerzője

Július 22-én elhunyt Ben Johnston amerikai zeneszerző. Lehet, hogy nem ismerte őt – érdemes.