Klasszikus

Főszerepben: Hauser Adrienne, Keller András és a tiszadobi szúnyogok…

2008.08.18. 00:00
Ajánlom
Idén augusztus 8. és 11. között tizenegyedik alkalommal került sor a "Zongora ünnepe keleten" fesztiválra Tiszadobon. Az Andrássy-kastély franciakertjében rendezett nyitókoncerten a fesztivál megálmodója és művészeti vezetője, Hauser Adrienne zongoraművész, valamint Keller András hegedűművész léptek fel.

Mint minden évben, most is nagy érdeklődésnek örvendett a fesztivál, a közönség várakozásteljesen foglalta el helyét. Sajnos ez a várakozás meglepően nagyra, helyesebben szólva hosszúra sikeredett, ugyanis a hivatalosan fél nyolckor kezdődő hangversenyt 19 óra 50-kor nyitotta meg rövid beszédével Seszták Oszkár, a megyei közgyűlés elnöke. A késésen kívül még olyan technikai problémák is nehezítették a kezdést, mint a működésképtelen mikrofon, illetve a másnap esti műsor kiosztása az aznapi helyett. Mindez csak tovább borzolta a vérszívó rovaroktól már így is kellőképpen „felhergelt” nagyérdemű kedélyeit.

Hauser Adrienne és Keller András szonátaestje „műsorpolitikáját” tekintve igen tetszetős felépítésű volt, kronológiai sorrendben hallhattunk egy barokk, egy későromantikus, valamint egy huszadik századi művet. A hangverseny Johann Sebastian Bach E-dúr szonátájával kezdődött (BWV 1016), de valahogy Hauser és Keller előadásában nem teremtődött meg a darab ihletett, átszellemült atmoszférája mindjárt az első tételben. Hatalmas koncentráció jellemezte mindkét művész játékát, de a koncert elején még hiányzott belőlük az „egymásra hangoltság”.

Mindegyik tételnél egészséges tempót sikerült eltalálniuk, s a zavaró körülmények ellenére (szúnyogok, egyéb rovarok, madarak, hirtelen jött fuvallatok) végig megmaradt a koncentráltság, a hegedű és a zongora dinamikai arányai kiegyenlítettek voltak. Keller díszítéseinél néha az érződött, hogy megingatják a tempót, s nem lehet értelmezni a ritmust, érzékelni az ütembeosztást, Hauser akkordjai pedig helyenként „lyukasak” voltak, persze az is lehet, hogy mindez pusztán a szabadtér adta nem túl hálás akusztikai körülményeknek volt köszönhető. A második, gyors tételben néha hajszoltabbá vált a tempó, kissé zavarossá vált az összjáték, s a hegedű intonációja is hagyott időnként némi kívánnivalót maga után. Ezzel szemben a harmadik tétel igen szuggesztív előadása magával ragadó volt, a zongora bevezető ütemei megteremtették azt a légkört, amiről ez a csodálatosan éneklő Adagio szól, s ezt az élményt a hegedű belépése is tovább mélyítette. Az összbenyomást csak egy enyhe szellő rontotta el, amely majdnem lefújta Keller András kottáját a kottatartóról. A negyedik tétel örömmuzsikájából ismét csak a megfeszített figyelem jött át, ami persze kell is egy ilyen nehézségű gyors finálénál, de emellett nem érződtek azok a pozitív energiák, az a felszabadultság, amiket ez a Bach-tétel elő tud idézni mind az előadókban, mind a hallgatókban.

A koncert César Franck 1886-ban komponált híres A-dúr szonátájával folytatódott, amelynek előadásából vált teljesen világossá, hogy míg Hauser Adrienne a lírai alkat, addig Keller Andrásnak a drámai oldala az erősebb. Az előadásnak igen megkapó pillanatai voltak, s legtöbbször e pillanatok így oszlottak meg a művészek között drámai és lírai karakterek szerint. A második tétel lírai hangvételű szakaszainál Keller hegedűjátékából hiányoztak az átfogó ívek, a legato megformált dallamok, míg Hausernél néha a tétel hangvételéhez elengedhetetlen drámaiság kifejezése került háttérbe, amit sok esetben dinamikai eszközökkel tudott volna elérni. Azonban érdemes megemlíteni, hogy technikai szempontból ez a tétel igencsak kényes a zongorista számára, előadása virtuozitást és koncentráltságot igényel, ráadásul a hegedűvel való összehangoltságra is különösen ügyelni kell. Hauser ebben a tételben dicséretesen helyt állt. Pedálhasználata nem mindig volt kielégítő, valamint fortéi olykor lehettek volna teltebbek, erősebbek. A Franck-darab előadása során a legpozitívabb benyomást itt is a harmadik tétel nyújtotta e sorok írója számára, akárcsak az előző Bach-kompozícióban. Az „egymásra hangoltság”, ami a hangverseny elején még nem volt tapasztalható, ebben a zeneileg igencsak komplikált Recitativo-Fantasia tételben született meg igazán. Igen kifejező, érzelmekben gazdag játékot hallhattunk, és mindkét előadóban felsejlettek azok az erények, amik az előző tételekben még néhol háttérbe szorultak. A negyedik tétel elejének elég jól kiemelt cantabile felelgetései, majd a középrész drámai hangvételt megütő passzázsai szépen felépítve haladtak a grandiózus zárlat felé; e tételben már mindkét művész erejének teljében mutatta meg a mű megszólaltatásához való rátermettségét.

A szünet után egy Magyarországon meglehetősen ritkán játszott darabot, George Enescu román népi dallamokat feldolgozó 3., a-mol) szonátáját (Op. 25, 1926) hallhatta a tisztelt nagyérdemű. Ez a darab volt talán az est „fénypontja”. Mind technikailag, mind zeneileg ez a három tételes kompozíció bizonyult a legnagyobb kihívásnak. Keller András felszabadult játéka meggyőzően hatott, s már nem az a feszült figyelem volt rá jellemző, mint a koncert első felében. Nagy átéléssel tolmácsolta a román komponista művét. A zongoristát sajnos ugyanez a felszabadultság nem mindig jellmezte, de tekintve azt, hogy a darab felépítésében helyenként inkább zongoraversenyre emlékeztetett hegedűszólóval, a koncentrációt és a precizitást Hauser Adrienne legfontosabb erényei között említhetjük meg.

A vastaps után ráadást is hallhattunk, amely Fritz Keisler Liebesleid (Szerelmi bánat) című kis szalondarabja volt. Bár egy igen tetszetős „slágerről” van szó, talán pont ezért nem illett bele a koncepcióba, s igencsak kilógott a műsorból. Keller szép hangon kezdte el a rövidke művet, hegedűje éneklően szólt, s Hauser is remek partnernek bizonyult. De a szép kezdés után kiábrándító volt Keller hetyke, már-már „cigányos” vonókezelése, az odacsapott staccatók. Bár lehet, hogy ezzel már pont azt a pillanatot akarta elénk tárni, amikor a szerelmi bánatát italba fojtó fiatalember rázendít dalára egy-két csuklás kíséretében.

Mindent összevetve egy igazán hangulatos szabadtéri koncerten vehettünk részt, ahol (és ezzel talán az előadók is egytértenek velem) a legnagyobb bosszúságot a szúnyogok okozták…

(2008. augusztus 8. 19:30 Andrássy-kastély kertje (Tiszadob) - Keller András (hegedű) és Hauser Adrienne (zongora) koncertje; Bach: E-dúr szonáta; Franck: A-dúr szonáta; Enescu: 3. szonáta, op. 25; Tiszadobi Zongorafesztivál)

Programkereső

Legolvasottabb

Klasszikus

Martha Argerich és Misa Majszkij a Zeneakadémián ad koncertet

A Cziffra György-emlékév egyik záróeseményeként Martha Argerich zongoraművész és Misa Majszkij csellóművész ad kamaraestet január 28-án a Zeneakadémián.
Klasszikus

Közösen megélt pillanatok a Müpa karácsonyi kisfilmjében – VIDEÓ

Idén is ünnepi videóval kedveskedik nézőinek a Müpa, ezzel mondva köszönetet a közönségnek a figyelemért és szeretetért. A kisfilmből kiderül, mennyire fontosak a meghitt pillanatok és közösen megélt élmények.
Klasszikus

„A zene az egészséges mentális lét kulcsa” – beszélgetés Hollerung Gáborral

Hollerung Gábor Liszt Ferenc-díjas, Érdemes Művész karmesterrel, a Budafoki Dohnányi Zenekar ügyvezető zeneigazgatójával beszélgettünk zenei pályájának alakulásáról, a zenekar sikereiről, valamint a fiatal generáció zenei neveléséről.
Plusz

Színpompás advent – Mit jelentenek a koszorú színei?

Bár a gyertyaláng ősidők óta a világ világosságának a szimbóluma, és az örökzöld koszorúk már a pogány korban is a fény és a tavasz iránti vágyakozást szimbolizálták, a kereszténység elterjedésével a fenyőgallyakból fonott adventi koszorúk vallásos jelentőséget kaptak.
Plusz

Sztárénekes és magyarországi bemutató a 2022-es Bartók Tavasz műsorán

Áprilisban immár másodjára rendezik meg a Bartók Tavasz Nemzetközi Művészeti Hetek programsorozatát, melynek huszonnégy izgalmas programját már a nagyközönség elé tárták.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus magazin

Bach és a létezés szakrális matematikája

Milyen zeneeszmény vezette Johann Sebastian Bachot odáig, hogy saját és Isten nevét egyetlen ütemben rejtse el a kottában? A lipcsei zeneszerzőt gyakran emeljük a legmagasabb piedesztálra, miközben merőben máshogy gondolkodott a zenéről, mint ahogy mi tesszük. Nem öncélú önkifejezésnek tartotta, hanem egy magasabb igazság keresésének.
Klasszikus ajánló

Decemberi kanapékoncertek a Bécsi Filharmonikusokkal

A koronavírus miatti lezárás következtében a Bécsi Filharmonikusok idén télen sem tud közönség előtt játszani, ezért az emberek otthonába viszi el a muzsikát.
Klasszikus interjú

„A zene az egészséges mentális lét kulcsa” – beszélgetés Hollerung Gáborral

Hollerung Gábor Liszt Ferenc-díjas, Érdemes Művész karmesterrel, a Budafoki Dohnányi Zenekar ügyvezető zeneigazgatójával beszélgettünk zenei pályájának alakulásáról, a zenekar sikereiről, valamint a fiatal generáció zenei neveléséről.
Klasszikus ajánló

Martha Argerich és Misa Majszkij a Zeneakadémián ad koncertet

A Cziffra György-emlékév egyik záróeseményeként Martha Argerich zongoraművész és Misa Majszkij csellóművész ad kamaraestet január 28-án a Zeneakadémián.
Klasszikus videó

Közösen megélt pillanatok a Müpa karácsonyi kisfilmjében – VIDEÓ

Idén is ünnepi videóval kedveskedik nézőinek a Müpa, ezzel mondva köszönetet a közönségnek a figyelemért és szeretetért. A kisfilmből kiderül, mennyire fontosak a meghitt pillanatok és közösen megélt élmények.