Klasszikus

Franciás és más impressziók

2013.05.17. 07:00
Ajánlom
Franciás impressziók címmel adott hangversenyt a félévszázados fennállását ünneplő Liszt Ferenc Kamarazenekar a sztárfuvolista, Emmanuel Pahud közreműködésével május 13-án. A Liszt Ferenc Kamarazenekar ezúttal nem Rolla János, hanem Tfirst Péter koncertmesterrel az élén a különleges szólista mellett különleges műsorral is készült. KRITIKA

Aki azt gondolta az "Évad zenekara" idei, Müpa-beli utolsó koncertjének Franciás impressziók címét olvasván, hogy elsősorban az impresszionistaként ismert francia szerzők művei szólalnak meg, valószínűleg megütközött a műsorfüzet továbbolvasásakor. Legalábbis részben, hiszen tősgyökeres franciának egyedül Debussy számított. Persze a cím nem francia, hanem franciás, tehát a svájci is beleférhet, azaz Frank Martin és maga Emmanuel Pahud is, meg nem impresszionizmusról van szó, hanem impressziókról, vagyis bármiről, ami valamilyen franciás benyomást kelthet. A cseh Leoš Janáček és az itáliai Saverio Mercadante, vagyis a hangverseny műsorának durván 50%-a azonban a legnagyobb jóindulattal sem volt begyömöszölhető ebbe a skatulyába.

Janáček fiatalkori vonószenekari Szvitjével magam is csak most ismerkedtem meg. A hattételes opusban a komponista érett, egyéni hangjából foszlányok is csak nehezen hallhatók ki, akadt benne néhány szép dallam, egy-két ötlet, de alapjában véve zsengéről van szó. A nyitótétel leginkább Dvořákra emlékeztetett, de hiányzott belőle a nagy elődre jellemző formai kimunkáltság, a kohézió. Az együttes szenvedélyesen muzsikált, de kicsit hűvösen, távolságtartón. A második tétel Grieg északi fényes - vagy legalábbis annak mondott - dallamaira hajazó meghittségét mindössze egy közeli mobiltelefon-rezgés és az azt követő kétségbeesett retikültúrás zavarta meg, az archaikus Sarabande frissen szólt, ahogyan a negyedik, Scherzo tétel is, amelyből könnyen ki lehetett hallani Beethoven Kilencedikje megfelelő tételének hangjait. Az asszociációt csak erősítette az ezt követő Adagio Örömóda-szerű, deklamáló, magányos csellószólama, amely után a romantikus szerenádok lassúinak jól ismert éjszakai zenéje (vagyis nem a bartóki) csendült fel, amit lélegzetvisszafojtva szokás/érdemes/lehet hallgatni. A fináléban - amely talán a legváratlanabb helyen ért véget - szólalt meg az a fajta szenvedélyes vonóshangzás, ami az első tételből még hiányzott. Egy személyes asszociáció: megmosolyogtattak az Egy cica, két cica, száz cicára emlékeztető szakaszok... Sokszor volt a mű előadása során olyan érzésem, hogy a terem akusztikája amellett, hogy segítette az együttest azzal, hogy ápolt és eltakart mindenféle oda nem illő hangot, a dinamika erejét sajnos csökkentette.

Az est főhőse, Emmanuel Pahud szólójával következett egy szintén ritkán hallható darab, Saverio Mercadante e-moll fuvolaversenye - a budapesti közönség legutóbb két éve hallhatta Sir James Galway előadásában. A zenekari bevezetőben lett volna még mit helyretenni a ritmus, a frazeálás és a hangsúlyok tekintetében, és ez Pahud szólójáról is elmondható volt. Amellett, hogy tiszta, kifogástalan, csillogó fuvolahangjával elvarázsolta közönségét a művész - középregisztere különösen erőteljesen szólt, a második tétel diszkantja pedig csak ritkán szólalt meg kicsit nyersebben -, valamint játékának színessége, érzelmessége és dinamikai váltásai is fület gyönyörködtetők voltak, a formálással, a frazeálással és a pontos ritmikával szinte mit sem törődött. Tény, hogy romantikus szabadság jellemezte játékát, de a keretek feszegetése nélkül még élvezhetőbb lett volna muzsikálása. Pahud ott vett levegőt, ahol akart, illetve ahol tudott... Kicsit elkedvetlenített, hogy ez még a legemlékezetesebb, karakteresen és virtuózan előadott rondófináléra is igaz volt. Azt pedig végképp nem értem, hogy miért kell minden fuvolistának a Bach h-moll szvit Badinerie-jét játszani ráadásnak. Virtuóz volt, jól szólt, le a kalappal, bár néhány ritmizálással megvalósított díszítése, változata meglehetősen szokatlanul, ugyanakkor humorosan szólalt meg.

A második félidőt indító Frank Martin-balladában a fuvolista már szerencsére nem akarta szájbarágósan megmutatni a mű színességét, változatosságát, mint a Mercadante-koncert esetében, így sokkal természetesebb zenélést hallhattunk. Itt az együttjáték táncolt néha-néha pengeélen, valamint több erő hiányzott az előadásból, de ez utóbbi lehet, hogy megint csak a nagy térben veszett el, amit elősegítettek a szép számmal üresen maradt helyek, ami igazán furcsa egy világsztár Budapestre látogatása esetén. Még szerencse, hogy nemcsak az első félidőben játszott a szólista, mert a második félidőre biztosan kevesebben maradtak volna. Így is voltak olyanok, akik a hangversenyt záró Debussy-kvartett előtt lopakodtak ki a teremből. A Ballada utáni ráadás csalódást okozott, hiszen a Martin-mű - amely mindössze egyetlen tétel - végét ismételték meg.

Az est utolsó műsorszáma, Debussy Vonósnégyesének kamarazenekari átirata előtt felmerült bennem, hogy nem véletlenül írta ezt a művét vonóskvartettre a szerző, de végül is az előadás feledtette aggályaimat. Az első tétel életteli, meggyőző hangzása után azért még kicsit féltem a második tétel pizzicatóitól, de kellemesen csalódtam: a bensőséges harmadik tétel eleje szerencsére mégiscsak - igen bölcs módon - egy-egy hangszeren szólalt meg, a zárótétel pedig sokszínűségével hatott. A ráadásként megszólaló rövid Debussy-zongoradarab, A kis néger átirata az együttes humoráról tanúskodott, továbbá a franciás, svájci, cseh és olasz impressziókat egy újabb nációval gazdagította.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Ez a klarinétos nem jutott be álmai iskolájába, mert a barátnője hamis elutasító levelet küldött neki

Szegény Eric Abramovitz hétéves kora óta egy Los Angeles-i konzervatóriumban akart tanulni, de a barátnője nem akarta, hogy a fiú olyan messze költözzön tőle, és akcióba lépett.
Zenés színház

Amerikáig is eljutott a nagy port kavart Billy Elliot-ügy híre

Az egyik legnépszerűbb hollywoodi portál „gaygate”-ről, azaz meleg-botrányról ír az elmaradt előadásokkal kapcsolatban.
Tánc

Mesternő, nagybetűvel

Lőrinc Katalin egy személyben aktív táncos, pedagógus és teoretikus. Június 25-én a Müpában mutatkoznak be tanítványai, akik már az ő új oktatási metódusa szerint végeztek a Táncművészeti Egyetemen. Emellett nemrég megjelent, A test mint szöveg című könyvéről is beszélgettünk.
Vizuál

Instagramon dokumentálta apja halálát egy fotós

Apja élete utolsó tanítását akarta átadni fiának, akinek teljesen hiányzott addigi életéből - fia pedig így, fotókon keresztül próbálta feldolgozni a tragédiát. A sorozat végül mindkettőjük számára sokkal többet adott.
Zenés színház

Gördülő titkárság az Operában

Az Ybl-palota korszerűsítése új kihívások elé állította az Opera művészeti osztályait, a nehézségekből azonban igyekeznek előnyt kovácsolni: az Andrássy úti játszóhely kiesését az új évadban is nagyszabású turnék egész sorával tervezik ellensúlyozni.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus óbudai társaskör

Óbudai Nyár az Óbudai Társaskör kertjében

Az elmúlt évek hagyományait folytatva idén nyáron is várja közönségét az Óbudai Nyár keretében az Óbudai Társaskör kertje.
Klasszikus fesztivál

A zene mellett a tánc és a képzőművészet is megjelenik a Zempléni Fesztiválon

A 10 napos rendezvény 37 helyszínen 60 programmal várja látogatókat augusztus 10. és 19. között.
Klasszikus humor

Molto scherzando: Ilyen, ha a karmester szelfibotra cseréli a pálcát

Persze csak a Photoshop segítségével, egy komoly karmester soha nem tenne ilyet!
Klasszikus

Ez a klarinétos nem jutott be álmai iskolájába, mert a barátnője hamis elutasító levelet küldött neki

Szegény Eric Abramovitz hétéves kora óta egy Los Angeles-i konzervatóriumban akart tanulni, de a barátnője nem akarta, hogy a fiú olyan messze költözzön tőle, és akcióba lépett.
Klasszikus ajánló

Fidelio Klasszik: Ha leszáll az éj, írni kezd

A Fidelio és a Klasszik Rádió 92.1 közös magazinműsorának június 23-i adásában vendégünk lesz Érdi Szabó Márta, Dr. Földvári-Oláh Csaba, Horváth János Antal és Vaskor Gréta.