Papírunk van róla, hogy az átlagos Fidelio-látogató idősebb és magasabban képzett a hazai internezők átlagához képest, így tisztában vagyunk vele, hogy az Ön első reakciója valószínűleg a megdöbbenés lesz: kellett ez? Mi pedig teljes meggyőződéssel, kórusban válaszolunk: feltétlenül!

A Fidelio újjászületése nemhogy nagyon időszerű volt, de az időzítése is szinte tökéletes: pár nap híján tizenhárom éve, hogy a Zeneakadémia két pályaelhagyó zongoristája jóval több lelkesedéssel, mint tapasztalattal felfegyverkezve elindította a honlapot. Tizenhárom év pedig az informatika sportágában nagy idő – és bár igaz, hogy a felületet tekintve többször is megújultunk, a rendszer platformja, technológiája sok szempontból változatlan maradt.

Most viszont az ország talán legjobb webes felületére költözhettünk, amely nagyon hasonlít arra, amelyen pl. az Indexet is sokmillió ember olvassa. Ennek elsősorban azok a felhasználóink fognak örülni, akik mobileszközön olvasnak minket – ők a korábbi honlapot maximum a szemük és képernyőfelbontásuk tesztelésére használhatták: ha kivehetőek voltak a betűk, akkor nem csak a szemük volt rendkívül éles, de készülékük is a jobbak közül való volt. Az új Fidelio már reszponzív, azaz úgy alkalmazkodik a leglehetetlenebb felbontású kijelzőhöz is, mint egy tapasztalt muzsikus a soha nem látott karmester gesztusaihoz.

Több kép, látványosabb videók, nagyobb betűk – de ezzel együtt nálunk továbbra is az írott szó marad az elsődleges. A hamarosan kezdődő évadra pedig minden korábbinál ambiciózusabb tervekkel készülünk: ezzel is szeretnénk meghálálni, hogy idén eddig közel kétszer annyian olvastak minket, mint a tavalyi év hasonló időszakában.

A végére maradt, aminek az írás elején kellett volna állnia: köszönettel tartozunk az IndaLabs agytrösztjeinek és bitmestereinek, hogy ezen a kellemesen hűvös nyáron éjt-nappallá téve kalapálták a Fidelio kódjait, nem mellesleg rezzenéstelen arccal tűrték nemcsak a Fidelio sokgenerációs kódjából fakadó nehézségeket, de a mi legsokkolóbb ötleteinket, kéréseinket is. Őket csak azzal tudom biztatni, hogy nem fogytunk ki belőlük.

Önt pedig, kedves olvasó, arra szeretném kérni, hogy ne legyen velünk kíméletes, csupán türelmes: ha hibát talál, írja meg nekünk ide, viszont adjon nekünk egy kis időt, hogy kijavíthassuk. A fórum holnaptól már elérhető lesz, a regisztrációt és a hozzászólásokat kezelő modulokon is kell még pár napot dolgoznunk – de addig sem zavarja meg Önt senki és semmi az olvasás élményében. Programnyelvek jönnek, digitális eszközök mennek, ellenben Bach, Mozart, Shakespeare és Caravaggio örök. Mi pedig tudjuk, hogy Beethoven a latin hűség (fides) szó után adta Leonore álnevét és nevezte végül Fideliónak az egyetlen operáját – és igyekszünk ennek az üzenetnek nap, mint nap megfelelni. Ehhez kérjük hálás szívvel a továbbiakban is bizalmukat.

Zsoldos Dávid
főszerkesztő