Klasszikus

Fullasztó ártatlanság

2004.02.13. 00:00
Ajánlom
Britten-bemutató Kovalik módra Akik olvasták az amerikai-angol író, Henry James 1898-ban megjelent kisregényét, talán kivétel nélkül egyetértenek azzal a korabeli kritikussal, aki szerint A csavar fordul egyet a "legreménytelenebbül gonosz" történet, ami valaha megszületett.

Reménytelenül gonosz, mert bár olvasása nem szerez örömet, szinte lehetetlen letenni: hajt a vágy, hogy megismerhessük, vajon mi lehet e rettenet vége. Pedig a szerző maga figyelmeztet már az elején - a mesélő szájába adva a szavakat -, hogy ami itt következik, az túlontúl borzalmas, minden képzeletet felülmúl és rémületteljes. Leegyszerűsítve: történet egy nevelőnőről, két, gondjaira bízott gyerekről, egy házvezetőnőről és két kísértetről. Bonyolultabban: történet egy nevelőnőről, aki meg akarja óvni két - szerinte testileg már - megrontott gyerek lelkét az ártó szellemektől. Röviden pedig: történet a jó és a rossz örök küzdelméről.

Henry Jamesnek kevés írása osztotta meg ennyire olvasóit, mint ez a látszólagos kísértethistória. Az író az egyik kiadás előszavában elárulja, hogy nem az a célja, hogy meghökkentsen, megijesszen, hanem, hogy az egykori inas (Peter Quint) és a valamikori nevelőnő (Miss Jessel) szellemében olyan alakokat hozzon létre, akikből árad a gonoszság. És erre szerinte a már életükben is rossz emberek haláluk után bolyongó lelke a legalkalmasabb.

Ezt a "hátborzongatóan rút és iszonyatos és fájdalmas" történetet választotta 1954-ben komponált kamaraoperájának témájául az angol Benjamin Britten, akinek Myfanwy Piper írt a regényből librettót. (A velencei La Fenice Színházban tartott, nagy elismerést kiváltó premieren az English Opera Group zenészeit maga a szerző vezényelte.) A prológból és két felvonásból álló mű rendkívül feszes és egységes kompozíció: szinte érezhető a csavar oda-vissza, fel-le útja - a zenében és a cselekményben egyaránt.

Ötven évvel később Kovalik Balázs rendező választása esett Brittennek erre a "nem szerethető, de izgalmas" művére. Kovalik munkáit mindig fokozott érdeklődés kíséri. Jogosan - elég, ha csak az általa színpadra állított Kékszakállúra vagy a tavaly ősszel bemutatott Vérnászra gondolunk. A mostani premiert megelőző várakozást tetézte, hogy olyan operáról van szó, melyet eddig még nem mutattak be Magyarországon. Britten egyébként nem ismeretlen Kovalik előtt: korábban a Peter Grimest rendezte meg a Tháliában. A csavart eredetileg szintén ide képzelte el, de végül az Erkelben kapott helyet.

Mindezek ellenére az Erkel Színház kétezerkétszáz személyes nézőtere üresen tátong. Elhamarkodott lenne azonban arra gondolni, hogy ennek az űrnek az érdeklődés hiánya az oka. Kovalik Balázs ugyanis a színház színpadára, a vasfüggönyön túlra "rendelt" mindenkit: nemcsak a hét énekest és a tizenhárom zenészt (gyakorlatilag szólistát), Oberfrank Péter karmesterrel az élen, hanem az általa (még éppen) ideális számúnak tartott százötven nézőt is.

A közönség bevonulása alatt az előzményeket ismertető narrátor, W. H. (Gulyás Dénes) a lehető legnagyobb nyugalommal megvacsorázik. Ő ráér. Fehér asztalnál ülve, tejfehér folyadékkal teli medencével a talpa alatt kezdi a "mesét". Körülötte kilenc, meztelen fiút és lányt ábrázoló fehér szobor (Oláh Mátyás munkái), különféle pózban. Aztán W. H. a levegőbe emelkedik, átadva a teret az egyszer elválasztónak, másszor vetítővászonnak használt két hatalmas, fehér lepelnek, és az ugyancsak fehérbe öltözött szereplőknek: a nevelőnőnek (Wierdl Eszter), a gyerekeknek, Milesnak (Ivanics Atilla) és Florának (Babay Nóra), valamint a házvezetőnőnek, Mrs. Grose-nak (Csavlek Etelka). Ússzanak hát a szereplők, és ússzanak a nézők is ebben a valós (vagy vélt), tejszerű ártatlanságban! Legalábbis addig, amíg tehetik...

Kovalik Balázs Csavar-rendezése telitalálat. Él, lüktet, nem hagyja, hogy lankadjon a figyelem. Nem hagyja azt sem, hogy csillapodjék a mindenkit átjáró borzongás. Nincs felesleges kellék, csak megfelelő időben középre húzott-vont ágy és asztal, szemborító kendő, földhöz csapott baba, levetett csizma, harisnya, szoknya és kabát, elégetett levél vagy meggyújtott lámpás. Nincs felesleges mozdulat, se fröccsenés, se pillantás - mindennek helye és szerepe van. Mert nemcsak a történet és a szcenika, hanem Britten szigorú, pontos és bonyolult zenei íve is ezt követeli meg.

Henry James két szelleme nem beszél, csupán váratlan felbukkanásával, puszta jelenlétével, merev nézésével sokkolja a nevelőnőt. Britten azonban megszólaltatja őket, sőt szinte a legszebb dallamokat adja Peter Quintnek (Klein Ottokár). És nem mellékes az sem, hogy - a narrátort leszámítva - övé az egyetlen férfihang a darabban. Jól megformált, kigondolt alak, csábító, aki feltehetően vétkes a kis Miles és Miss Jessel (Fodor Gabriella) megrontásában. A jók és a rosszak mégsem különíthetők el világosan. Bajban van és szorong a néző, nem tud (vagy nem mer) ítélkezni, mert nem kap elég segítséget. Ugyanis Britten és Piper - de Henry Jamest is ide sorolhatjuk - nem biztos, hogy kárhoztatják Quintet, mint ahogy nem magától értetődő a nevelőnő önként vállalt megváltószerepe, sőt az épelméjűsége sem.

Az utolsó akkord "elhalása" - egyben "az ártatlanság szertartásának befulladása" - után tehát nincs katarzis, se megnyugvás. Nem is lehet, mert hiányoznak a válaszok. Mindez azonban szükséges ahhoz, hogy maradéktalanul érvényesülhessenek a szövegkönyv szerzője által megfogalmazottak, melyekhez a rendező is mindvégig tartotta magát: "A csavar fordul egyet, a gonosz érzetét teremti meg anélkül, hogy valaha is egyértelműen megmondaná, miben áll ez a gonosz. (...) Sem Brittennek, sem nekem nem állt soha szándékunkban a művet interpretálni; célunk csupán az volt, hogy egy másik médium számára újraalkossuk."

Britten A csavar fordul egyet című operája február 16-án és 17-én, március 2-án és 7-én, valamint május 18-án és 23-án este látható az Erkel Színházban.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

10 érdekesség a ma 75 éves Marton Éváról

Június 18-án ünnepli hetvenötödik születésnapját Marton Éva Kossuth-díjas operaénekes, a Magyar Szent István-rend birtokosa, a Corvin-lánc kitüntetettje, a nemzet művésze.
Zenés színház

Díjakkal ismerte el művészei munkáját az Operaház

A 2017/18-es évad zárásaként a Csillagóra Gálaesten az intézmény legrangosabb kitüntetéseit adták át, először jutalmazva Balett- és Énekkari Kamaraművészt is.
Zenés színház

Spontán, közös énekléssel zárult a miskolci operafesztivál

Dupla gálakoncerttel, utcabállal, remek hangulatban ért véget tegnap este a 18. Bartók Plusz. A friss Kossuth-díjas Sümegi Eszter még meg is énekeltette a Miskolci Nemzeti Színház közönségét.
Klasszikus

Ha kottát nyomtatsz egy pólóra, legalább csináld jól

Valami nagyon nem a kotta szerint alakult az Amazonon.
Klasszikus

Horgas Eszter és Vásáry Tamás Budapest díszpolgára lett

A kitüntetés posztumusz díjazottja Burger Barna fotóművész és Hazay István Kossuth-díjas geodéta, az MTA tagja.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus hír

Senki nem akart négyoldalas Mozart-kéziratot venni 163 millióért

A Figaro házassága utolsó felvonásának egyik zenei vázlata az előzetes becslések szerint 500 ezer euróért kelhetett volna el egy árverésen. Nem vette meg senki.
Klasszikus ajánló

„A kezdetekben minden zene kamarazene volt”

Kokas Katalin és Kelemen Barnabás világhírű hegedűművészek által alapított Fesztiválakadémiát június 23-29-ig rendezik a Liszt Ferenc Zeneakadémián.
Klasszikus

Kiállítás nyílik Bősze Ádám antikváriumának kottagyűjteményéből

Sopronban, az Ünnepi Hetek Alkalmából nyílik meg Bősze Ádám Zenei Antikváriumának kiállítása, amely a két háború közötti különleges kottacímlapjait mutatja meg az érdeklődőknek.
Klasszikus fszek

Új helyre költözik a FSZEK Zenei Gyűjteménye

Épületfelújítás miatt augusztus 6-ától várhatóan 2019 augusztusáig a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár Központi Könyvtárának épületében működik a Zenei Gyűjtemény.
Klasszikus díszpolgár

Horgas Eszter és Vásáry Tamás Budapest díszpolgára lett

A kitüntetés posztumusz díjazottja Burger Barna fotóművész és Hazay István Kossuth-díjas geodéta, az MTA tagja.