Klasszikus

Fullasztó ártatlanság

2004.02.13. 00:00
Ajánlom
Britten-bemutató Kovalik módra Akik olvasták az amerikai-angol író, Henry James 1898-ban megjelent kisregényét, talán kivétel nélkül egyetértenek azzal a korabeli kritikussal, aki szerint A csavar fordul egyet a "legreménytelenebbül gonosz" történet, ami valaha megszületett.

Reménytelenül gonosz, mert bár olvasása nem szerez örömet, szinte lehetetlen letenni: hajt a vágy, hogy megismerhessük, vajon mi lehet e rettenet vége. Pedig a szerző maga figyelmeztet már az elején - a mesélő szájába adva a szavakat -, hogy ami itt következik, az túlontúl borzalmas, minden képzeletet felülmúl és rémületteljes. Leegyszerűsítve: történet egy nevelőnőről, két, gondjaira bízott gyerekről, egy házvezetőnőről és két kísértetről. Bonyolultabban: történet egy nevelőnőről, aki meg akarja óvni két - szerinte testileg már - megrontott gyerek lelkét az ártó szellemektől. Röviden pedig: történet a jó és a rossz örök küzdelméről.

Henry Jamesnek kevés írása osztotta meg ennyire olvasóit, mint ez a látszólagos kísértethistória. Az író az egyik kiadás előszavában elárulja, hogy nem az a célja, hogy meghökkentsen, megijesszen, hanem, hogy az egykori inas (Peter Quint) és a valamikori nevelőnő (Miss Jessel) szellemében olyan alakokat hozzon létre, akikből árad a gonoszság. És erre szerinte a már életükben is rossz emberek haláluk után bolyongó lelke a legalkalmasabb.

Ezt a "hátborzongatóan rút és iszonyatos és fájdalmas" történetet választotta 1954-ben komponált kamaraoperájának témájául az angol Benjamin Britten, akinek Myfanwy Piper írt a regényből librettót. (A velencei La Fenice Színházban tartott, nagy elismerést kiváltó premieren az English Opera Group zenészeit maga a szerző vezényelte.) A prológból és két felvonásból álló mű rendkívül feszes és egységes kompozíció: szinte érezhető a csavar oda-vissza, fel-le útja - a zenében és a cselekményben egyaránt.

Ötven évvel később Kovalik Balázs rendező választása esett Brittennek erre a "nem szerethető, de izgalmas" művére. Kovalik munkáit mindig fokozott érdeklődés kíséri. Jogosan - elég, ha csak az általa színpadra állított Kékszakállúra vagy a tavaly ősszel bemutatott Vérnászra gondolunk. A mostani premiert megelőző várakozást tetézte, hogy olyan operáról van szó, melyet eddig még nem mutattak be Magyarországon. Britten egyébként nem ismeretlen Kovalik előtt: korábban a Peter Grimest rendezte meg a Tháliában. A csavart eredetileg szintén ide képzelte el, de végül az Erkelben kapott helyet.

Mindezek ellenére az Erkel Színház kétezerkétszáz személyes nézőtere üresen tátong. Elhamarkodott lenne azonban arra gondolni, hogy ennek az űrnek az érdeklődés hiánya az oka. Kovalik Balázs ugyanis a színház színpadára, a vasfüggönyön túlra "rendelt" mindenkit: nemcsak a hét énekest és a tizenhárom zenészt (gyakorlatilag szólistát), Oberfrank Péter karmesterrel az élen, hanem az általa (még éppen) ideális számúnak tartott százötven nézőt is.

A közönség bevonulása alatt az előzményeket ismertető narrátor, W. H. (Gulyás Dénes) a lehető legnagyobb nyugalommal megvacsorázik. Ő ráér. Fehér asztalnál ülve, tejfehér folyadékkal teli medencével a talpa alatt kezdi a "mesét". Körülötte kilenc, meztelen fiút és lányt ábrázoló fehér szobor (Oláh Mátyás munkái), különféle pózban. Aztán W. H. a levegőbe emelkedik, átadva a teret az egyszer elválasztónak, másszor vetítővászonnak használt két hatalmas, fehér lepelnek, és az ugyancsak fehérbe öltözött szereplőknek: a nevelőnőnek (Wierdl Eszter), a gyerekeknek, Milesnak (Ivanics Atilla) és Florának (Babay Nóra), valamint a házvezetőnőnek, Mrs. Grose-nak (Csavlek Etelka). Ússzanak hát a szereplők, és ússzanak a nézők is ebben a valós (vagy vélt), tejszerű ártatlanságban! Legalábbis addig, amíg tehetik...

Kovalik Balázs Csavar-rendezése telitalálat. Él, lüktet, nem hagyja, hogy lankadjon a figyelem. Nem hagyja azt sem, hogy csillapodjék a mindenkit átjáró borzongás. Nincs felesleges kellék, csak megfelelő időben középre húzott-vont ágy és asztal, szemborító kendő, földhöz csapott baba, levetett csizma, harisnya, szoknya és kabát, elégetett levél vagy meggyújtott lámpás. Nincs felesleges mozdulat, se fröccsenés, se pillantás - mindennek helye és szerepe van. Mert nemcsak a történet és a szcenika, hanem Britten szigorú, pontos és bonyolult zenei íve is ezt követeli meg.

Henry James két szelleme nem beszél, csupán váratlan felbukkanásával, puszta jelenlétével, merev nézésével sokkolja a nevelőnőt. Britten azonban megszólaltatja őket, sőt szinte a legszebb dallamokat adja Peter Quintnek (Klein Ottokár). És nem mellékes az sem, hogy - a narrátort leszámítva - övé az egyetlen férfihang a darabban. Jól megformált, kigondolt alak, csábító, aki feltehetően vétkes a kis Miles és Miss Jessel (Fodor Gabriella) megrontásában. A jók és a rosszak mégsem különíthetők el világosan. Bajban van és szorong a néző, nem tud (vagy nem mer) ítélkezni, mert nem kap elég segítséget. Ugyanis Britten és Piper - de Henry Jamest is ide sorolhatjuk - nem biztos, hogy kárhoztatják Quintet, mint ahogy nem magától értetődő a nevelőnő önként vállalt megváltószerepe, sőt az épelméjűsége sem.

Az utolsó akkord "elhalása" - egyben "az ártatlanság szertartásának befulladása" - után tehát nincs katarzis, se megnyugvás. Nem is lehet, mert hiányoznak a válaszok. Mindez azonban szükséges ahhoz, hogy maradéktalanul érvényesülhessenek a szövegkönyv szerzője által megfogalmazottak, melyekhez a rendező is mindvégig tartotta magát: "A csavar fordul egyet, a gonosz érzetét teremti meg anélkül, hogy valaha is egyértelműen megmondaná, miben áll ez a gonosz. (...) Sem Brittennek, sem nekem nem állt soha szándékunkban a művet interpretálni; célunk csupán az volt, hogy egy másik médium számára újraalkossuk."

Britten A csavar fordul egyet című operája február 16-án és 17-én, március 2-án és 7-én, valamint május 18-án és 23-án este látható az Erkel Színházban.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Martha Argerich nem mondta le, hálistennek

A Liszt Ferenc Kamarazenekar koncertjén az argentin zongoraművésznő ragyogó Beethoven-zongoraversennyel mutatta meg, hogy nem lehet megunni egy darabot akkor sem, ha 70 éve játssza.
Jazz/World

Zeneművet írt a „napalmos lánynak”, most végre élőben is előadhatta neki

1972-ben járta be a világot a vietnámi háború legsokkolóbb fotója, amin gyerekek menekülnek a bombázás elől. Tiszteletükre Hannibal Lokumbe még 1973-ban szvitet komponált, amit most élőben is előadhatott a képen meztelenül szereplő lánynak, Kim Phuc Phan Thi-nek.
Klasszikus

Szüts Apor: „A tökéletességet nem lehet, és nem is kell elérni”

Szüts Apor számára korán jött az ismertség a komolyzene világában. Több interjúban is beszélt eddigi munkásságáról, most viszont a belső munkafolyamatokról és szemléletmódjáról tudhatunk meg részleteket, amelyekről talán a lámpalázzal vagy maximalizmussal küzdő fiatal zenészek is szívesen olvasnának. Így került szóba a fejlődés, az önkritika vagy a tökéletesség nemlétének témája is.
Vizuál

Megfilmesítik a Mester és Margaritát

Bulgakov regényének mozis változatát A nagy Gatsby-t is rendező Baz Luhrmann forgatja.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus kritika

Martha Argerich nem mondta le, hálistennek

A Liszt Ferenc Kamarazenekar koncertjén az argentin zongoraművésznő ragyogó Beethoven-zongoraversennyel mutatta meg, hogy nem lehet megunni egy darabot akkor sem, ha 70 éve játssza.
Klasszikus interjú

Szüts Apor: „A tökéletességet nem lehet, és nem is kell elérni”

Szüts Apor számára korán jött az ismertség a komolyzene világában. Több interjúban is beszélt eddigi munkásságáról, most viszont a belső munkafolyamatokról és szemléletmódjáról tudhatunk meg részleteket, amelyekről talán a lámpalázzal vagy maximalizmussal küzdő fiatal zenészek is szívesen olvasnának. Így került szóba a fejlődés, az önkritika vagy a tökéletesség nemlétének témája is.
Klasszikus hír

Kecskés D. Balázs Istvánffy Benedek-díjat kapott

A fiatal zeneszerző Három románc című alkotása nyerte el a Magyar Zeneszerzők Egyesületének díját.
Klasszikus fidelio klasszik

Rost Andrea a Fidelio Klasszik vendége

A Fidelio és a Klasszik Rádió közös magazinműsorának következő adása december 14-én lesz hallható a 92.1-en, benne interjú Elek Ányossal, ifj. Harangozó Gyulával és Rost Andreával.