- Fiatal kora óta otthon van a kamarazene világában. Soha nem tartott attól, hogy ez meghatározza majd a szólistakarrierjét?
- A kérdés azért merülhet fel, mert a két dolog mesterségesen van elválasztva. Már huszonévesen, az Anda Géza Nemzetközi Zongoraverseny első díja után a legjelentősebb koncerttermekben és olyan fesztiválokon léptem fel szólistaként, mint a Salzburgi Ünnepi Játékok vagy a Luzerni Fesztivál.
Az utóbbi években nemcsak külföldön, de itthon is sok szólóestem van, talán mostanra sikerült megtalálni a helyes egyensúlyt a szólókoncertek és a kamarazenélés között. Számomra fontos volt az a zenei műhely, ami a zeneakadémiai éveim alatt kialakult, Kurtág György és Rados Ferenc irányításával, emiatt egy másik irányból közelítettem a szólókarrierhez, és ezt az utat most sem cserélném fel.
- Művészetét gyakran Anda Géza hagyatékénak égisze alatt értelmezik. Mi erről a véleménye?
- Bár személyesen nem ismerhettem, csodálója vagyok Anda munkásságának. A versenyen az elvárás egy nagyon igényes, közel hatórányi zenét magában foglaló, Mozarttól Bartókig erjedő repertoár, ami annak idején Anda sajátja volt. Bár úgy érzem, az alapkarakterünk különböző, a szellemisége meghatározó volt számomra, különösen Schumannt és Bartókot illetően.
- Anda Géza családjához a mai napig szoros barátság köti.
- A versenyek légköre varázslatos és családias. Az első díj velejárója volt egy hároméves gratis impresszálás az Anda Iroda részéről. Legnagyobb örömömre Anda özvegye jelen volt több koncertemen is. Később, amikor Zürichben tartózkodtam, kivételes élményt jelentett, hogy a lakásukban lakhattam, Anda egykori stúdiójában, az ő hangszerén gyakorolhattam, ahol felbecsülhetetlen értékű festmények teremtettek különös légkört. Anda feleségének édesapja Emil Georg Bührle a 20. század egyik nagy mecénása volt, aki szoros barátságot ápolt például Kokoshkával. A Van Gogh-ok és Canalettó-k mellett személyes kedvencem a zongora felett függő Gauguin-kép a tahiti korszakból. A család felajánlotta, hogy használhatjuk Anda egykori hegyi nyaralóját, ahol pedig olyan kincsek lelhetők fel, mint egy dedikált kép Dohnányitól vagy egy notesz, benne Furtwängler vagy Clara Haskil telefonszámával.
- Nemrég vehette át a Bartók-Pásztory-díjat, mégsem pihen egy percet sem. Milyen koncertekre készül?
- Az elismerés nagyon sokat jelent, mert ez egy tisztán szakmai díj, nincs más vonzata. Április végén Luganóban egy szólólemezt készítek Schumann, Ravel és Bartók műveiből az ECM-nek, majd Németországban adok szólóestet. Májusban a Müpában lesz koncertem Baráti Kristóffal és Várdai Istvánnal, akikkel csak néhány éve dolgozunk együtt, más generációhoz tartozunk, de ez a különbözőség adja a sava-borsát az együttműködésünknek. Örömmel mondhatom, hogy a feleségemmel, Simon Izabellával közös kamarazene-fesztiválunk végre otthonra talált a Zeneakadémia falai között. Kamara.hu címen minden ősszel rendezzük meg az egy tematika köré csoportosított esteket.
- Keller Andrással és a Concerto Budapesttel egy két koncertből álló Mozart-sorozatra készülnek. Milyen szoros az együttműködés?
- Évek óta jól ismerjük egymást Keller Andrással, különböző formációkban sokszor dolgoztunk együtt. Mozart minden esetben egészen különös rajongással tölt el, és a versenyműveiben elengedhetetlen fontosnak tartom a kamarazenélés jelenlétét. Májusban más művei mellett öt zongoraversenyét játsszuk.
- Az utóbbi időben számos lemezfelvételt készített. Beethoven áll a középpontban?
- Valóban Beethovennel foglalkozom most a legtöbbet. Nemrég vettük fel a zongoraversenyeket ugyancsak a Concertóval. A kölni Rádiózenekarral, Heinz Holliger vezényletével Schumann a-moll versenyművét rögzítettem. Kamaraműveiből Tabea Zimmermann-nal és Jörg Widmann-nal állítottunk össze egy felvételt. A Hungarotonnal ősszel folyatódik az együttműködés, először feleségemmel veszünk fel kétzongorás műveket, majd a Concertóval folytatjuk egy Bartók-, Dohnányi-, Weiner-lemezzel. Van tehát teendőm, de a koncertek úgy vannak elosztva, hogy közben el tudjak mélyedni egy-egy darabban, és maradjon időm a kislányomra is.