Klasszikus

Gazdagították a zenetörténetet?

2012.11.22. 09:15
Ajánlom
Hogy bővítették a zenetörténet lapjait, azt Kovács László főzeneigazgató-karmester mondta azzal kapcsolatban, hogy november 19-én újabb, a Miskolci Szimfonikusok által rendelt mű ősbemutatóját vezényelhette. A Fekete-Kovács Kornél szárnykürtre és hegedűre komponált crossover kettősversenyére utaló szavak mögé a kérdőjelet már e KRITIKA írója tette.

Kovács Lászlóék igazán bőkezűen támogatják a magyar kortárs zeneszerzőket: minden évben rendelnek új műveket, sőt, műsoron tartanak néhány éve bemutatott darabokat is, köztük műfajok keresztezésével kísérletező jazz-zenész-kompozíciókat is. Az elmúlt években Gyöngyösi Levente II. szimfóniáját, Oláh Kálmán Passacagliáját volt alkamam előadásukban meghallgatni, 2012/13-as évaduk Népszerű bérletének második koncertjén ezúttal Fekete-Kovács Kornél jazz-trombitaművész, zenekarvezető, zeneszerző hegedűre és szárnykürtre komponált kettősversenyét mutatták be.

A premier kapcsán érdemes felidézni, hogy Fekete-Kovács 2011-ben Kovács László vezényletével, de a Pannon Filharmonikusok közreműködésével egy teljes - Fonogram-díjjal is elismert - lemeznyi szimfonikus jazz kompozíciót vett lemezre, s a kettősverseny lassú tétele már ekkor elkészült Stay Alone címmel. A PFZ a napokban leköszönt koncertmestere, Bujtor Balázs édesapja emlékének szóló tétel egyben "első zenei lenyomata a két szólista személyes barátságának" (Fekete-Kovács Kornél szavait a koncert ismertetőjéből idézzük). A hegedűművészként a könnyedebb műfajokkal régóta kacérkodó Bujtort a jazztrombitás Fekete-Kovács vezette be a jazz világába - kézenfekvő volt tehát, hogy előbb-utóbb teljes versenyművé kerekedjen ki a különleges hangszerpárosra elgondolt kompozíció.

Míg Bujtor a trükkösen összeragasztott kottalapokat rendezgette állványán, Kovács László a helyzetet kihasználva a bevezetőben említett, a miskolciak kollektív büszkeségére apelláló szavak mellett azt is elmondta, hogy a hegedű némi segítséget kap hangosítás formájában Fekete-Kovács Kornél "ízig-vérig klasszikus" művében, melyben csak a harmóniák, a szinte folyamatosan jelen lévő ütők, valamint az improvizált szólórészek idézik meg a jazz világát. A műről megkérdeztük Bujtor Balázst is, aki a Fidelio adventi különszámában, valamint a Fidelio.hu-n november 28-án megjelenő interjújában a következőket nyilatkozta barátja darabjáról: "Teljesen új útja a zeneszerzésnek az, amit ő képvisel. Kortárs jazz-nek mondanám, de nem a szó kortárs zenei értelmében. Ezekben a művekben kicsit már összemosódott, hogy mi a kortárs, mi a klasszikus és mi a jazz. A Hegedű-szárnykürt kettősversenyben például nincs a jazzben megszokott ritmusszekció, nincs jazzbőgő, csak a szimfonikus zenekar ütőseire támaszkodunk e téren, ők hozzák ezeket a bonyolult ritmikai képleteket. Ebből fakadóan a hangzás is egészen új."

Nos, a kettősverseny hangzása számomra nem tűnt annyira újszerűnek, lévén harmóniavilágát és hárfa-ütők által dominált hangszerelését tekintve meglehetősen emlékeztetett bizonyos impresszionistának mondott francia zeneszerzők műveire, igaz, azoktól - és Fekete-Kovács korábbi szimfonikus szerzeményeitől - eltérően nem bonyolult polifón szövedékeket hallhattunk, hanem világosan elkülönülő dallamot, és azokhoz járuló akkordikus kíséretet. Ez persze még nem volna baj, az már inkább, hogy a (kihangosított) hegedű és a szárnykürt hangja egymással, és a talán túlságosan is dúsra elgondolt zenekari anyaggal nem alkotott igazán harmonikus párost, sem a tutti, sem az áttörtebb hangszerelésű részekben. Persze a szólóhangszerek megválasztása tekintetében nemigen volt mozgástere a szerzőnek, az arányokat azonban talán lehetett volna szerencsésebben is megválasztani. El tudom képzelni, hogy az ősbemutató (vagy a fáradság?) miatt a szólisták voltak túl visszafogottak, továbbá azt sem tudtam eldönteni, a mű erénye vagy hiányossága, hogy alig különültek el a megkomponált és az improvizált részek (leszámítva persze a kadenciákban egyedül megszólaló szólóhangszereket). Különösnek tűnt az is, hogy a két hangszer meglehetősen különböző hangképét még tovább távolítva egymástól Bujtor Balázs meleg hangon, gazdag vibratókkal, de a hegedű technikai lehetőségeit (kettősfogások, üveghangok, vonásnemek stb.) alig-alig kiaknázva, míg Fekete-Kovács Kornél virtuózan, de (még szárnykürtös mércével is) tompán játszott. A zenekar velük ellentétben nagy lelkesedéssel, és sajnos a kelleténél nagyobb hangerővel szerepéből gyakorta kilépve kísért.

Az előadás (vagy a darab? - ősbemutató esetében nehéz megállapítani) összességében nem tűnt elég mutatósnak, pedig láthatóan sok munkát fektettek bele az érintettek. A katarzis elmaradásához az is hozzájárulhatott, hogy a versenymű mindhárom tétele "elfogyva" ér véget; a csillogó finálékat, hatásos leütéseket ezúttal nélkülöznünk kellett. Egy, a hangulatot érzékeltető címmel talán érdemes lett volna a közönséget felkészíteni arra, hogy ezúttal nem Fekete-Kovács korábbi, jazzkvintettre és nagyzenekarra komponált műveihez hasonló sziporkákra, hanem - a gyászzeneként megfogant második tételhez híven - lírai, elvont hangulatokra számítson.

Érteni vélem Kovács László műsorszerkesztési elvei mögött a szándékot, hogy a Népszerű zenei esték névre hallgató bérlet koncertjein a szokásos szimfonikus repertorárt bővítve új művekkel jelentkezzenek, s hogy egyszersmind a közönség ízléséhez és elvárásaihoz közelítő műveket tűzzenek műsorra. Mégsem vagyok meggyőződve róla, hogy ez lenne a közönség megtartásának és becsábításának legbiztosabb módja, amennyiben túl sok kockázatot rejt, hogy valóban a közönség tetszését elnyerő műveket írnak-e kortárs zeneszerzőink. (Nagy kérdés, hogy a szimfonikus zenekarok új magyar művek megrendelését és bemutatását favorizáló támogatási rendszerétől elvárható-e, hogy vizsgálja a megszülető kompozíciók minőségét is. Aligha, magam mégis szkeptikus vagyok a "kötelezően megírandó/bemutatandó" új művekkel kapcsolatban...)

Persze a műveket első alkalommal hallók (így e sorok írójának) véleményére nem feltétlenül kell adni. A szünet után elhangzó mű, Stravinsky Tavaszi áldozata csaknem száz évvel ezelőtti ősbemutatóján például olyannyira nem nyerte el a közönség tetszését, hogy a nézőtéren verekedés tört ki, mégis a 20. századi szimfonikus repertoár megbecsült művévé vált. Botrányról a pogány balettzene mostani előadása alkalmáva sem volt szó, sőt, még csak nem is hagyta el senki a Művészetek Háza (Müha - valójában kicsi) nagytermét. A szmogtól fojtogatott Miskolc közönségének befogadóképességét mégis feszegetni látszott az előadás, ráadást legalábbis a második félidő után sem kért a hallgatóság. Igaz, a mű élvezetét egyértelműen kedvezőtlenül befolyásolta a Müha a hatalmas előadóapparátushoz képest szűkös tere. A Miskolci Szimfonikus Zenekarról a korántsem ideális akusztikai viszonyok ellenére elmondhatjuk, hogy a vonóskar - feltehetően kedvező életkori arányainak is köszönhetően - kiegyenlítetten szól, a rézfúvósok pedig örvendetesen kulturáltak, de nem makulátlanok. Sajnos a fafúvósokkal nem lehettem maradéktalanul elégedett: az első fuvolista szólói még nem, az első fagottoséi már nem tűntek meggyőzőnek. Mindazonáltal nem a zenekar, s nem is Kovács László tehetett arról, hogy az egykor botrányosan modern Stravinsky-zene radikálisan újszerű hangszerelési effektusai és ritmusai nem hatottak átütő erővel. Véleményem szerint a mű elementáris ereje gyengült meg - talán érdemes lett volna az egy évvel ezelőtt látottakhoz hasonlóan vetítéssel fűszerezni az előadást, valamelyest pótlandó a zenéhez eredetileg elgondolt balett hiányát.

A koncert első műsorszámaként elhangzó Rossini Semiramis-nyitányból is a fűszereket hiányoltam. Igaz, nem kommentárt, de több humort, játékosságot, akár némi színészkedést vártam volna - operanyitányt (ráadásul Rossini-nyitányt!) véleményem szerint csakis operista túlzásokkal élve lehet igazán fölényesen tálalni. Kifogásaink ellenére nem kétséges, hogy - amint azt Kovács László a Fidelio.hu-nak adott interjújában egy évvel ezelőtt célként megfogalmazta - Miskolcon valóban "magas színvonalú, professzionális munka folyik". Különösen, ha a zenekar eseménynaptárára is vetünk egy pillantást: az általam hallott koncert előtti héten ugyanis Vashegyi György vezetésével egy barokk műsort, és egy gyerekeknek szóló beavató matinét is végigjátszottak, e kritika megjelenésének napján pedig a miskolci koncertteremnél sokkal kedvezőbb akusztikájú pécsi Kodály Központban játsszák el újra a fentiekben taglalt műveket. Mivel a Müpa Szimfonikus felfedezések-sorozatának koncepciója a tavalyi évaddal megváltozott, 2013 tavaszán nem ezt a műsort hozzák el Budapestre a miskolciak. (Talán nem is baj.) Mindenesetre érdemes már most felírni a zenekar április 9-i Brahms-koncertjének időpontját, amikor is szintén elhangzik egy kettősverseny Kovács László vezényletével: az a-moll hegedű-cselló koncertjének szólistája egy spanyol ikerpár, Gulyás Márta madridi kamarazene-növendékei lesznek. E sorok írója már hallotta őket játszani (igaz, méltatlan körülmények között), ezért nyugodtan ígérheti, az ő közreműködésük is gazdagítani fogja a zenetörténetet.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Mi történik, ha Don Giovanniból RockGiovanni lesz?

Ütős napunk volt tegnap Miskolcon. Délután stand-up, este pedig a várva várt idei népopera: a RockGiovanni. Nevettünk, izgultunk, elámultunk, ünnepeltünk, kutyagoltunk, fáztunk... És persze jól el is fáradtunk. De megérte.
Klasszikus

87 évesen elhunyt Gennagyij Rozsgyesztvenszkij

A világhírű orosz karmester több ízben járt Magyarországon is. Több mint félszáz művet írtak neki kortárs zeneszerzők.
Klasszikus

Daganatos betegségből gyógyuló sorstársainak gyűjt a Virtuózok döntőse

Lukács Gergely tavaly a döntőig jutott a Virtuózok tehetségkutató műsorban. A tubaművész most egy fontos ügy érdekében kéri közönségének támogatását. A rákból felépült művész a Démétér ház daganatos betegségből gyógyuló lakóinak szeretne segíteni, akik ugyanazt a nehéz utat járják végig, amit egykor ő.
Színház

Székely Krisztát, Kováts Adélt és a kolozsvári társulatot is díjazta a POSZT

A XVIII. Pécsi Országos Színházi Találkozó szakmai, színész- és közönségzsűrije idén is döntött a fesztivál díjairól. A Kolozsvári Állami Magyar Színházé a legjobb előadásnak járó elismerés, a Fidelio támogatásával átadott legjobb 30 év alatti színésznőnek járó díjat Szakács Hajnalka vehette át. Íme a díjazottak listája!
Zenés színház

DaCapo: lehet kétszer is érdekes ugyanaz a produkció?

Ismerik azt a keserédes érzést, amikor felvirrad egy várva várt esemény utolsó napja? Ezzel ébredtünk ma Miskolcon immár túl operabáron, régi keresztény hagyományokat idéző felvonuláson, és a RockGiovanni második előadásán is.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus

Ha kottát nyomtatsz egy pólóra, legalább csináld jól

Valami nagyon nem a kotta szerint alakult az Amazonon.
Klasszikus gyász

87 évesen elhunyt Gennagyij Rozsgyesztvenszkij

A világhírű orosz karmester több ízben járt Magyarországon is. Több mint félszáz művet írtak neki kortárs zeneszerzők.
Klasszikus virtuózok

Daganatos betegségből gyógyuló sorstársainak gyűjt a Virtuózok döntőse

Lukács Gergely tavaly a döntőig jutott a Virtuózok tehetségkutató műsorban. A tubaművész most egy fontos ügy érdekében kéri közönségének támogatását. A rákból felépült művész a Démétér ház daganatos betegségből gyógyuló lakóinak szeretne segíteni, akik ugyanazt a nehéz utat járják végig, amit egykor ő.
Klasszikus klassz a parton

Íme, a Klassz a pARTon! fesztivál teljes programja

Ötvenkét ingyenes koncerttel várja látogatóit a Balaton, a Duna és az Adriai-tenger partján Érdi Tamás fesztiválja július 8. és szeptember 22. között. Mutatjuk, hol hallgasson klasszikus zenét, ha nyaral.
Klasszikus hír

Magyar taggal bővült az Európai Zenei Tanács elnöksége

Az európai zenei ernyőszervezet vezetésének Zsoldos Dávid személyében 13 év után újra magyar tagja van.