Egy újonnan kiadott - bár a '80-as években készült koncertfelvételeket tartalmazó - válogatáslemez számomra most egyértelműen bizonyította, amit Gershwin, Copland, Ives, Cage, Bernstein és mások oeuvre-jének ismeretében azért eddig is sejthettünk: a XX. század közepe óta igenis létezik autonóm amerikai zeneszerzés, amely ugyan sokat köszönhet az európai tradíciónak, de bizonyos szempontból túl is lépett rajta. Túllépett, mert nem terhelték évszázados béklyók, konvenciók, szabad lehetett és vakmerő.

Az említett lemez a Deutsche Grammophon Entrée című sorozatában jelent meg, s Gershwin, Bernstein, illetve Samuel Barber kompozíciói hallhatók rajta. A szimfonikus könnyűzene emblematikus darabját, Gershwin Kék rapszódiáját a karmesteri, zeneszerzôi és „népművelői" pályája mellett zongoristaként is kiváló Leonard Bernstein játssza; úgy, hogy hangszere mellől maga dirigálja a Los Angeles-i Filharmonikusokat.

Ugyancsak ő vezényli Samuel Barber Adagióját, illetve saját kompozícióit: a Candide-nyitányt, az On The Town című három táncepizódot és a West Side Storyból készült szimfonikus táncokat, valamint a végén a legendás Americát, ugyancsak a West Side Storyból. Amit hallunk, mindvégig színtiszta örömzene: árad belőle az életkedv, az amerikaiakra oly jellemzô öntudat és büszkeség. Bachi, brahmsi, bartóki mélységeket persze hiába keresünk a produkcióban (nem is ez volt a szerzői és szerkesztői szándék), a felhőtlen szórakozást viszont biztosan megtaláljuk