Torelli írta az első, mai értelemben vett hegedűversenyeket, ahol a szólóhangszer jelentékenyen kiválik az együttesből. Op. 8.jelzés alatt tizenkét concertót adott ki élete utolsó évében, ezeknek fele concerto grosso, fele szólóhegedű-koncert. A művek hangja általában komoly, a bolognai San Petronio sajátos gótikájú, hatalmas belső terét idézi elénk, amelyben az ember oly kicsinynek érzi magát a mérhetetlen arányú boltívek alatt, hogy szinte a levegő is reá nehezedik. A basszusok súlyos menetei orgonakíséretet sejtetnek, miközben a szólóhangszer technikailag igényes, virtuóz meneteket játszik.