Klasszikus

Grúziában mindenki énekel

2016.09.10. 08:25
Ajánlom
Nicolas Namoradze grúz származású, Amerikában élő magyar zongoraművésszel az OSA Archívum zeneszerzői pályázatán bemutatott alkotása kapcsán beszélgettünk, amivel többek között bekerült a Fidelio Fortissimo Tehetségprogramba is. A New York-i Juilliard hallgatóját, egyben oktatóját Grúzia népi hagyományairól és a szovjet múltról is kérdeztem.
Nicolas Namoradze

Nicolas Namoradze (Fotó/Forrás: Művészetek Palotája)

- A családod Magyarországra érkezése után a zongorajátékban találtad meg önmagad.

- Grúziában születtem, nagyon fiatal voltam, amikor Budapestre költöztünk. Édesapám a Közép-Európai Egyetemen tanult, majd itt kezdett dolgozni jogászként. Elkezdtem zongorázni, aminek különös jelentősége volt, mert a nemzetközi iskolában buborékban éreztem magam, és a zongorajáték segített nyitni a magyar kultúra felé. Tizenegy évesen kerültem a Zeneakadémiára, a mesterképzést pedig Emanuel Ax meghívására már a New York-i Juilliardon kezdtem meg, ahol jelenleg a doktori programban is részt veszek.

- A zongora mellett a zeneszerzésben is sikereket érsz el. Hogyan viszonyulsz a kortárs zenéhez?

- A New York-i éveim alatt kezdtem komponálással foglalkozni, zongoristaként a késő 20. század érdekel, de mint koncertező művész még nem specializálódtam. Erre az időszakra talán a posztmodernizmus a legjobb kifejezés. Nem hiszek a neo stílusokban, a zenének a saját korában kell megszületnie, nem vehetjük elő újra Mahlert. Rengeteg forrás van, amiből ma meríthetünk, viszont nincs feltételrendszer, amihez igazodni lehetne. Ebben a fogódzónélküliségben kell megtalálni a saját hangunkat. Beethoven vagy Brahms is ezt tenné.

- Szívesen alkalmazod az elektronikus technikákat. Ez lenne a te irányod?

- Nem feltétlenül, az OSA Archívum által kiírt versenyen ez tűnt a legmegfelelőbbnek. Egy elektronikus arabeszket hoztam létre az aktuális kiállításhoz. Eleinte kényelmesnek is gondoltam az elektronikus zenét, úgy véltem, nem kell az előadó fejével gondolkodnom, hogy mit lehet és mit nem. Ez óriási felelősség, nem jó, ha egy darab előadása bárkinek is kellemetlen.

Valami zene, valami más

Kapcsolódó

Valami zene, valami más

A Blinken OSA Archívum és az Intermezzo Művészeti Alapítvány zenei pályázatának díjait Axel Braun Valamilyen ellenzék című kiállításának finisszázsán vehette át néhány kiemelkedően tehetséges fiatal magyar zeneszerző.

- Milyen mértékben támaszkodsz a hagyományokra, mennyire van jelen Grúzia az életedben?

- Mindig is együtt éltem a grúz népzenével. Sokat számít, példa erre az OSA pályázatára készített Eau című darab is, amiben felhasználtam a grúz népi korál stílusát. Meghatározó élményt jelentett, hogy a Zeneakadémián milyen mélyen építik be a népi hagyományokat a zenei oktatásba, a grúz népzenére is másként kezdtem tekinteni ezután.

- Korábban egy-egy szovjet művészről alig derült ki, hogy valójában grúz származású, ma pedig a különleges vezetéknevekre figyelhetünk fel Európa-szerte.

- Remek előadókról beszélhetünk a hegedűs Lisa Batiashvilitől a zongorista Eliso Virsaladzéig. Művészeink a szovjet időszakban Moszkvában tanultak, de az átállás könnyen ment, magas színvonalú zeneiskoláink vannak, egy csodálatos neomór stílusú Operaházzal büszkélkedhetünk, az énekeseink pedig elképesztően tehetségesek, köztük Anita Rachvelishvili, aki a világ egyik legkeresettebb Carmenja. Ez a jelenség ismét a népi hagyományokból táplálkozik, a grúz népzene tulajdonképpen az éneklésről és a virtuóz énektechnikákról szól, Grúziában kivétel nélkül mindenki énekel.

Megújult a Tbiliszi Operaház

Kapcsolódó

Megújult a Tbiliszi Operaház

Hat évig tartó felújítási munkálatok után nyitja meg újra kapuit a grúz főváros dalszínháza. Az évad január 30-án a több évtizedes hagyomány szerint Paliashvili Abesalom és Eteri című operájával indul.

- Az ország az elmúlt években sikeresen közelít Európához. Mi a titok?

- Grúzia próbál kapcsolódási pontokat találni a Nyugattal, és igyekszik dönteni a jövőjéről. Természetes, hogy nyomás van Oroszország felől, hiszen egy birodalom része voltunk, ami nagyon sok nélkülözéssel járt, de például Örményország és a balti államok mellett mi is megtarthattuk a saját írásképünket és a betűkészletünket, ami számomra minden esetben különleges esztétikai élményt jelent. Ez a politikai küzdelem része az életnek, nem lehet egyik pillanatról a másikra elköltöztetni az országot. (Nevet.)

A szobornak is van szíve

Kapcsolódó

A szobornak is van szíve

A grúziai Batumi városának tengerpartján álló Ali és Nino szoboregyüttes 2011-ben vált a grúzok és a turisták kedvencévé. Az alkotás, bár a tengervíz által megrongált talapzata miatt új helyre költöztetik, marad a Fekete-tenger partján.

- New Yorkba visszatérve újra beleveted magad a tanításba.

- Életemben először játszom majd Gershwin Kék rapszódiáját, aztán Rolf Schultéval adunk több hangversenyt, és néhány új darab vázlata is a fejemben van már. Charles Rosen zongoraművész-író világított rá, hogy

eddig még minden korszakban úgy vélték, hogy most van vége a klasszikus zenének,

Schumann is így gondolta, de Beethoven után is apokalipszist jövendöltek. Mindig változik a klasszikus zene, meg kell érteni, ki kell tapasztalni, de hagyni kell a maga útján, mert fiatal tehetségekből nincs hiány.

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Sonya Yoncheva kiáll Domingo mellett

A fiatal bolgár szoprán, Sonya Yoncheva szerint, aki majdnem tíz éve dolgozik a spanyol tenorral, Domingo igazi úriember. Anna Nyetrebko vagy Daniel Barenboim viszont hallgat. Európában nem mondták le az énekes koncertjeit.
Klasszikus

„Atyaúristen” – Ilyen volt nekem idén Kaposfest

„Atyaúristen” – nyögte a templomi csöndben egy hölgy két tétel között. Ugyanis jó zenét hallott, meg én is, sokat. Naplószerűség Kaposfest első két napjáról.
Színház

Elhunyt Boda-Szász Kriszta színművész

A székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház művésze 42 éves volt. Két gyermeket hagyott hátra.
Könyv

Előkerültek Saint-Exupéry rajzolt vázlatai a kis hercegről

Rábukkantak Antoine de Saint-Exupéry világhírű regényéhez, A kis herceghez készült rajzok vázlataira egy ódon házban a svájci Winterthurban.
Plusz

Összeköt és feszültséget teremt – Dejcsics Konrád bencés szerzetes az Arcus Temporum csendjéről 

Egy pillanatnyi csendre hív meg a művészet és az élet forgatagában az Arcus Temporum művészeti fesztivál augusztus 23. és 25. között Pannonhalmán. Dejcsics Konrád fesztiváligazgatóval beszélgettünk a Főapátság és a kortárs kultúra kapcsolatáról, és a fesztivál eszmeiségéről.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus ajánló

Hangversenyek hegyek között – Börzsöny Barokk Napok

Tizenhatodik alkalommal csendül fel augusztusban a régi korok muzsikája a Börzsöny és a Dunakanyar hegyei között. A Börzsöny Barokk Napok idén is különleges, több évszázad zenéjét bemutató műsorral és a szokásos gyönyörű helyszínekkel várja visszatérő és új vendégeit.
Klasszikus beszámoló

„Atyaúristen” – Ilyen volt nekem idén Kaposfest

„Atyaúristen” – nyögte a templomi csöndben egy hölgy két tétel között. Ugyanis jó zenét hallott, meg én is, sokat. Naplószerűség Kaposfest első két napjáról.
Klasszikus érdekesség

Mégis, hogy írjuk Sztravinszkij nevét? Akarom mondani, Stravinskyét...

Fél hajkoronámat elvesztettem már a kérdés felett töprengve, és a legrosszabb, hogy a másik fele beleőszül. Szerencsére Bárdos Lajos kisegít.
Klasszikus ajánló

A fuvolát és a trombitát ismered, de mi az a didgeridoo?

Ez is kiderül a Kovács Zalán László tubaművész által alapított Nemzetközi Fúvós Napokon, amely a fúvós hangszerek értékeit kívánja megmutatni a nagyérdeműnek Pakson.
Klasszikus videó

A zongora, ami festményt alkot, ha játszanak rajta

Egy olasz zongoraművész és mérnök ismerőse úgy gondolták, jó ötlet apró ecseteket rögzíteni a zongorakalapácsokra. Videó.