Klasszikus

Guillotine a hifiben

2004.05.10. 00:00
Ajánlom
„Azt hiszem, közvetlenül vagy áttételesen, de mindannyian arra törekszünk, hogy legyen egy kis biztonságérzetünk” – olvashatjuk egy Szabó Istvánnal készített interjúban. A filmrendező szerint ez az egyik legerősebb belső motiváció, mely mindennapi cselekedeteinket és nagy döntéseinket egyaránt irányítja, s megállapításának hátteréül a huszadik századi magyar történelem sorsfordulóit idézi; nekem mégis egy tizennyolcadik században játszódó mű, Poulenc A karmeliták beszélgetései című operája kapcsán jutottak eszembe Szabó István szavai.

A francia forradalom során kivégzett compiègne-i karmelita szerzetesnők története valós eseményeken alapul. Egy korabeli emlékirat alapján előbb egy, a mártíroknak emléket állító regény, majd Georges Bernanos tollából dráma született: Poulenc ezt használta fel műve szövegkönyvéül. A cselekmény középpontjában a labilis idegrendszerű Blanche de la Force áll, aki azt reméli, hogy a zárda csöndes világában megszabadulhat állandó és megmagyarázhatatlan szorongásától, mely egész életét megkeseríti. („Lehet, hogy a félelem is egy betegség” – mondja a második felvonásban.) A forradalom egyházellenes intézkedései révén azonban nem hogy nyugalmat nem találhat a kolostorban, de élete is veszélybe kerül. Az immár konkrét okkal bíró rettegés a zárdainál biztonságosabbnak látszó, régi világába való visszaszökésre készteti, végül azonban önként csatlakozik társaihoz a vérpadon.

Bernanos látványos tablók helyett elsősorban a zárt közösség tagjai közötti viszonyokra, a szereplők belső drámájára koncentrál. Számomra azonban a párbeszédek gyakran feleslegesen hosszúnak tűnnek, s ez éppúgy fékezi a történt sodrását, mint a sokszor lázasan „misztikuskodó” nyelvezet; az „Elborzadva, mintha stigmatizálódott volna” utasítás és számos hasonló megnyilvánulás engem inkább idegesít, mint megérint.

Persze ennél jóval gyöngébb szövegkönyvekre is születtek már halhatatlan operák: Mozart zenéje mondjuk akkor is a székhez tud szögezni, ha épp egy csirkecomb illegális elfogyasztásáról van szó. Poulencről ezt nem merném állítani. Az opera döntő hányadát kitevő, egyszerű ritmikával dolgozó, szillabikus dialógusok egy rövidebb, áriákkal és együttesekkel alaposan megtűzdelhető zenei folyamatban kétségtelenül megállnák a helyüket, két és fél óra azonban mintha túl nagy felület lenne Poulencnek ahhoz, hogy zeneszerzői eszköztára a párbeszédek megzenésítése terén ne merüljön ki idő előtt; ahogy egyre fárasztóbb például az a manír is, ahogy a „Dieu” (Isten) szót majd’ minden felbukkanásakor egy oktávval az éppen érvényes hangzó sík fölé küldi. A belátható terjedelmű, kötött szövegű imák (Ave Maria, Ave verum corpus stb.) megzenésítésében viszont érezhető a nagyböjti és a karácsonyi motetta-sorozatok révén megszerzett formai biztonság.

Az opera 1958-as, Pierre Dervaux által dirigált felvételének épp ezek a kórustételek a leggyengébb pontjai (mint olyan gyakran, itt sem sikerült elérni az egyes hangok vibrátójának csökkentését, melyek összeadódva nagyon nehézkessé teszik a hangzást). Abszolút csúcsteljesítményt nyújt viszont Madame de Croissy, a rendházfőnök asszony szerepében Denise Scharley. Hangja szeizmográfként követi a szavakban közvetített, de a puszta betűcsoportok elsődleges jelentésénél olykor jóval összetettebb érzelmeket, s az első felvonás második jelenetében, mikor Blanche-ot belépési szándékáról, annak valódi okairól faggatja, hangja a lágy, szinte anyai puhaságtól az acélkeménységű kíméletlenségig tüneményes színskálát tár elénk. A Blanche-ot éneklő Denise Duval legnagyobb érdeme annak a különleges, naiv hangnak a megtalálása, mely ha olykor a mássalhangzók sokszorozása révén kissé affektálóvá válik is, feltétlenül illik a fiatal, törékeny főhősnő karakteréhez. Blanche ellenpárját, az életvidám Constance-ot a világos, könnyű hanggal rendelkező Liliane Berton énekli, Mária anyát pedig a legendás mezzoszoprán, Rita Gorr.

Bármennyire zavar is az a szenvelgő misztika, ami belengi A karmeliták beszélgetéseit, mégis inkább egy ilyen szellemben megfogalmazott befejezést kívántam volna, mint azt a naturalista ötletet, hogy a kivégzésre felsorakoztatott apácák egyre gyengülő Salve regina-énekébe a partitúrában megjelölt helyeken újra és újra sivítson bele a guillotine lezuhanó pengéje. A brutális effekt kitűnően hallható a lemezen – kísérletező kedvű történelemtanárok demonstrációs anyagként is alkalmazhatják.

(Francis Poulenc: Dialogues des Carmélites, D. Duval, R. Crespin, D. Scharley, R. Gorr, L. Berton, X. Depraz, P. Finel, L. Rialland, Chœur et Orchestre du Théâtre National de l’Opera de Paris, vez.: Pierre Deryaux; EMI CLASSICS - Great Recordings of the Century 7243 5 62751 2 6)

Programkereső

Legnépszerűbb

Vizuál

Meghalt Andy Vajna

A filmipari kormánybiztos hosszú betegség után hunyt el.
Plusz

Megépítették a hangszereket, amiket Bosch a Gyönyörök kertjén ábrázolt

És kiderült, hogy pokolian szólnak. Nem véletlenül, hiszen az 1500 táján készült triptichon Pokol szárnyán találhatóak.
Zenés színház

Sonya Yoncheva: „Mernünk kell élni a lehetőségekkel”

Mimì, Violetta, Tosca vagy Médeia – az operairodalom legjelentősebb női szerepeit énekli a világ legnagyobb színpadain, osztatlan sikerrel. Az Opera idei tematikus évadához kapcsolódó Olasz Estély sztárvendége a Maria Callas utódjaként is emlegetett bolgár szoprán, Sonya Yoncheva.
Klasszikus

Ez a nagybőgő elfér egy kézitáskában

A nagybőgősnek soha nem könnyű dolog az utazás, ezen segít a TravelBass nevű olasz cég. Persze egy kis trükk van a dologban.
Zenés színház

Signor Crescendo

Százötven éve hunyt el Gioachino Rossini. Ebből az alkalomból felavatták a zeneszerző mellszobrát a korszerűsítés alatt és állványok mögött álló Operaházban, ahol a dalszínház énekesei kedvenc áriáik előadásával tisztelegtek az olasz mester előtt.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus magazin

Ilyen lenne a #10éveskihívás kedvenc zeneszerzőinkkel

A közösségi médiában hódít a 10 éves kihívás, azaz a #10yearschallange. Megnéztük, milyen lenne, ha a legnagyobb zeneszerzők is posztolnának fotót és szöveget.
Klasszikus óbudai danubia zenekar

Baráth Emőke és az Óbudai Danubia koncertjét közvetítjük élőben

Pénteken este Händel műveiből ad koncertet a világszerte ismert magyar énekesnő az ÓDZ kíséretével. Ha nem tud ott lenni a BMC-ben, kövesse az eseményt a Fidelio Facebook oldalán.
Klasszikus magazin

Így szóltak azok a hangszerek, amikre Mozart, Haydn, Händel vagy Beethoven komponáltak

A Felvilágosodás Korának Zenekara jóvoltából most egyesével meghallgathatjuk, milyen hangszerekre írták műveiket a legnagyobb klasszicista és barokk szerzők.
Klasszikus ajánló

Könnyed kortárs kalandok az Óbudai Társaskörben

A Budapest Saxophone Quartet szaxofonosaival folytatódik a kortárszenei sorozat, először ad magyar nyelvű sanzonestet Szilágyi Enikő, lesz filmvetítés, visszatérnek Seress Rezső-slágerei, nem maradnak el az operarészletek, lesz medley és mashup – az Óbudai Társaskör februári kínálatából szemezgettünk.
Klasszikus ajánló

Berlioz ritkán hallható brácsaversenyét adja elő Szűcs Máté

A Harold Itáliában is elhangzik a Nemzeti Filharmonikusok koncertjén, amelyet a Müpa után a Pesti Vigadóban is megismétel az együttes.