Klasszikus

Guillotine a hifiben

2004.05.10. 00:00
Ajánlom
„Azt hiszem, közvetlenül vagy áttételesen, de mindannyian arra törekszünk, hogy legyen egy kis biztonságérzetünk” – olvashatjuk egy Szabó Istvánnal készített interjúban. A filmrendező szerint ez az egyik legerősebb belső motiváció, mely mindennapi cselekedeteinket és nagy döntéseinket egyaránt irányítja, s megállapításának hátteréül a huszadik századi magyar történelem sorsfordulóit idézi; nekem mégis egy tizennyolcadik században játszódó mű, Poulenc A karmeliták beszélgetései című operája kapcsán jutottak eszembe Szabó István szavai.

A francia forradalom során kivégzett compiègne-i karmelita szerzetesnők története valós eseményeken alapul. Egy korabeli emlékirat alapján előbb egy, a mártíroknak emléket állító regény, majd Georges Bernanos tollából dráma született: Poulenc ezt használta fel műve szövegkönyvéül. A cselekmény középpontjában a labilis idegrendszerű Blanche de la Force áll, aki azt reméli, hogy a zárda csöndes világában megszabadulhat állandó és megmagyarázhatatlan szorongásától, mely egész életét megkeseríti. („Lehet, hogy a félelem is egy betegség” – mondja a második felvonásban.) A forradalom egyházellenes intézkedései révén azonban nem hogy nyugalmat nem találhat a kolostorban, de élete is veszélybe kerül. Az immár konkrét okkal bíró rettegés a zárdainál biztonságosabbnak látszó, régi világába való visszaszökésre készteti, végül azonban önként csatlakozik társaihoz a vérpadon.

Bernanos látványos tablók helyett elsősorban a zárt közösség tagjai közötti viszonyokra, a szereplők belső drámájára koncentrál. Számomra azonban a párbeszédek gyakran feleslegesen hosszúnak tűnnek, s ez éppúgy fékezi a történt sodrását, mint a sokszor lázasan „misztikuskodó” nyelvezet; az „Elborzadva, mintha stigmatizálódott volna” utasítás és számos hasonló megnyilvánulás engem inkább idegesít, mint megérint.

Persze ennél jóval gyöngébb szövegkönyvekre is születtek már halhatatlan operák: Mozart zenéje mondjuk akkor is a székhez tud szögezni, ha épp egy csirkecomb illegális elfogyasztásáról van szó. Poulencről ezt nem merném állítani. Az opera döntő hányadát kitevő, egyszerű ritmikával dolgozó, szillabikus dialógusok egy rövidebb, áriákkal és együttesekkel alaposan megtűzdelhető zenei folyamatban kétségtelenül megállnák a helyüket, két és fél óra azonban mintha túl nagy felület lenne Poulencnek ahhoz, hogy zeneszerzői eszköztára a párbeszédek megzenésítése terén ne merüljön ki idő előtt; ahogy egyre fárasztóbb például az a manír is, ahogy a „Dieu” (Isten) szót majd’ minden felbukkanásakor egy oktávval az éppen érvényes hangzó sík fölé küldi. A belátható terjedelmű, kötött szövegű imák (Ave Maria, Ave verum corpus stb.) megzenésítésében viszont érezhető a nagyböjti és a karácsonyi motetta-sorozatok révén megszerzett formai biztonság.

Az opera 1958-as, Pierre Dervaux által dirigált felvételének épp ezek a kórustételek a leggyengébb pontjai (mint olyan gyakran, itt sem sikerült elérni az egyes hangok vibrátójának csökkentését, melyek összeadódva nagyon nehézkessé teszik a hangzást). Abszolút csúcsteljesítményt nyújt viszont Madame de Croissy, a rendházfőnök asszony szerepében Denise Scharley. Hangja szeizmográfként követi a szavakban közvetített, de a puszta betűcsoportok elsődleges jelentésénél olykor jóval összetettebb érzelmeket, s az első felvonás második jelenetében, mikor Blanche-ot belépési szándékáról, annak valódi okairól faggatja, hangja a lágy, szinte anyai puhaságtól az acélkeménységű kíméletlenségig tüneményes színskálát tár elénk. A Blanche-ot éneklő Denise Duval legnagyobb érdeme annak a különleges, naiv hangnak a megtalálása, mely ha olykor a mássalhangzók sokszorozása révén kissé affektálóvá válik is, feltétlenül illik a fiatal, törékeny főhősnő karakteréhez. Blanche ellenpárját, az életvidám Constance-ot a világos, könnyű hanggal rendelkező Liliane Berton énekli, Mária anyát pedig a legendás mezzoszoprán, Rita Gorr.

Bármennyire zavar is az a szenvelgő misztika, ami belengi A karmeliták beszélgetéseit, mégis inkább egy ilyen szellemben megfogalmazott befejezést kívántam volna, mint azt a naturalista ötletet, hogy a kivégzésre felsorakoztatott apácák egyre gyengülő Salve regina-énekébe a partitúrában megjelölt helyeken újra és újra sivítson bele a guillotine lezuhanó pengéje. A brutális effekt kitűnően hallható a lemezen – kísérletező kedvű történelemtanárok demonstrációs anyagként is alkalmazhatják.

(Francis Poulenc: Dialogues des Carmélites, D. Duval, R. Crespin, D. Scharley, R. Gorr, L. Berton, X. Depraz, P. Finel, L. Rialland, Chœur et Orchestre du Théâtre National de l’Opera de Paris, vez.: Pierre Deryaux; EMI CLASSICS - Great Recordings of the Century 7243 5 62751 2 6)

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Vizuál

Filmek, amelyek megtisztítanak minket

CIkkünkben 5+1 filmeket ajánlunk, amelyek úgy hatnak ránk, mint egy őszinte beszélgetés, vagy mint egy hosszú aszály után érkező eső, amely megtisztítja a levegőt és teljes bensőnket.
Plusz

Látogatás a csokoládé birodalmában – a Lindt svájci múzeumában jártunk

Svájc nem csupán a síelők és a sajtrajongók paradicsoma, kiváló tejtermelési lehetőségei miatt az ország a csokoládé történetébe is beírta magát. A Lindt csokoládé gyártása Zürich mellett zajlik, az üzem mellett azonban 2020 óta egy interaktív múzeum is működik.
Zenés színház

Már elérhető a 2025-ös Budapesti Wagner-napok programja

A nürnbergi mesterdalnokokkal, a Tannhäuserrel és Bryn Terfel estjével várja a közönséget a Müpa Wagner-fesztiválja, amelyet a jövő évadban június 6. és 29. között rendeznek meg.
Zöldhullám

KÉP-regény: Viharos idők

A Fidelio sorozatában hétről-hétre új fotóját – és annak történetét – osztja meg velünk a Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos. Ezúttal arról ír, miért komolyan kell venni a Balaton jelzéseit vihar idején, és mi volt élete leghosszabb háromnegyed órája.
Vizuál

Amerikai thriller nyerte az Arany Pálmát

Sean Baker amerikai független rendező Anora című filmjével érdemelte ki a világ legrangosabb filmfesztiváljának a fődíját. Mutatjuk a gála legnagyobb nyerteseit.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus ajánló

Száz év muzsikája szólal meg a magyar klasszikus zene napján

A Zeneakadémia és a Nemzeti Filharmonikusok a magyar klasszikus zene napján Kocsis Zoltán emléke, valamint a hazai komolyzene és annak alkotói előtt tisztelegnek.
Klasszikus interjú

„Fújj szabadon!” – interjú Hőna Gusztáv harsonaművésszel

Miért értékelődött fel a harsona szerepe a 20. század második felében? Hogyan jelent meg a hangszer új funkciókban: szóló- és kamaraművekben segítve a komponistákat egy új zenei nyelv megalkotásában? Hőna Gusztáv Liszt Ferenc-díjas harsonaművészt az MMA kérdezte.
Klasszikus ajánló

Remekművek és újrafelfedezett különlegességek – jön a III. Haydneum Egyházzenei Fesztivál

A hazai régizenejáték legnagyobbjait hallhatja a közönség a Haydneum immár harmadik alkalommal megrendezett Egyházzenei Fesztiválján, július 7. és 15. között, az Egyetemi templomban.
Klasszikus hír

Faültetéssel ünnepelte pályafutásának ötvenedik évfordulóját Kobayashi Ken-Ichiro

Egy japán cseresznyefát ültetett el a MÁV Szimfonikus Zenekar székházának kertjében nemzetközi karrierje ötvenedik évfordulója alkalmából a világhírű karmester, Kobayashi Ken-Ichiro.
Klasszikus hír

Balázs Jánost, Harcsa Veronikát és Fischer Ivánt is elismerték az első alkalommal átadott Bartók Rádió Zenei Díjjal

A Bartók Rádió a tavalyi év kiemelkedő zenei teljesítményeinek elismeréseképpen először adta át díjait. A nagyszabású díjkiosztót a Bartók Rádió és a Duna május 25-én, az M5 kulturális csatorna május 26-án tűzi műsorra.