A Felvilágosodás Korának Zenekara töltötte fel azt a videót, amelyben Mozart olasz nyelven írt, a kottában olvasható kommentárjaival együtt csendül fel a K. 514-es kürtre és zenekarra írt rondó.
Mozart minden szólókürtre írt művét Joseph Leutgeb számára írta, akivel még Salzburgból ismerték egymást. Szegény kürtöst, aki megélhetése érdekében sajtkereskedéssel is foglalkozott, az őrült Mozart általában szanaszét zrikálta. A zeneszerző humora nem volt éppen finom és szofisztikált. Megesett, hogy szétszórta a kottáit a teremben, és Leutgebet arra kényszerítette, hogy szedje össze és állítsa sorrendbe őket.
Sohasem tudom megállni, hogy bolonddá tegyek valakit
– írta Mozart egy ízben, és ez az emberöltővel idősebb Leutgebbel kapcsolatban fokozottan igaz volt. De a kegyetlen ugratások ellenére nem mérgesedett el a viszony köztük, többször jártak operában együtt, és amikor a hűtlen Mozart kis időre külön költözött feleségétől, Constanze-tól, nála húzta meg magát.
Mozart D-dúr kürtversenyének (K. 412+514/386b) már az ajánlása is tréfa: „Wofgang Amadé Mozart megkönyörül Leutgeben, a szamáron, az ökrön, a mamlaszon.”
A kotta pedig tele van ilyen megjegyzésekkel. (A videóban angol nyelven megjelenik mindenkinek.)
Neked, Szamár úr! – Gyerünk – gyorsabban – na, csak törődj bele – mint egy pajtás – csak bátran! – Nem lesz már elég? – Neked – Szörnyeteg – Micsoda zűrzavar! – Szép munka, vén bajnok! – Oh, a golyóim fájdulnak bele! – Röhögnöm kell rajtad – Na, tarts szünetet! – te szörnyű disznó! – milyen csinos! – kis szamár – Legalább játssz valamit, te pöcs! – Aha, bravó! – Ne kínozz ezzel! – Most már fejezd be a játékot, könyörgöm! – Vége már?! Hálistennek! Elég, elég!
Megesik, hogy miközben a zenekar Allegro jelzést kap, a kürtnél Adagio áll (mert a kürtösök amúgy is mindig lemaradnak.) Máshol direkt hamis hangok állnak a kottában, illetve a szólóhangszer fájdalmasan sokszor ismétel. „Na még egyszer! Elég elég!” – áll ilyenkor a kéziratban.
(forrás: Maynard Solomon: Mozart - A Life. Harper&Collins)