- Ha találkozhatna Liszt Ferenccel, mit kérdezne tőle?

- Inkább hallgatnám.

- Nyilván rendkívül jól ismeri a zongoraműveit, hiszen évtizedek óta foglalkozik velük. Mégis, nem merült fel önben kérdés valamelyik darabbal kapcsolatban - vagy minden világos?

- Nem akarok nagyképűnek látszani, de a műveiből elég világosan kitűnik, mit is szeretne, mik az elképzelései. Liszt zenéjéből ugyanaz a nemes nagyság sugárzik, mint ami az életrajz szerinti cselekedeteiből is nyilvánvaló. Ezt a párhuzamot igazolja Alan Walker monumentális Liszt-életrajza is, amely az életút valamennyi ismerhető mozzanatát napvilágra hozza.

- Befolyásolja az ön zongorajátékát Liszt személyisége? Az anekdoták, a megtörtént esetek, a fennmaradt dokumentumok?

- Liszt egyénisége egy és ugyanaz Liszt művészetével. Igen, befolyásolnak a mondatai, például ez: mindig megérdemelni, és néha megkapni. Ez az én életvezetési elveim között is az elsők között szerepel. Ő nagy elme volt, akinek az intellektuális nagysága egybeforrt érzelmi és zenei érzékenységével. Ehhez szervesen hozzátartozik nemes nagyvonalúsága is, ami ritka az ő intellektuális és művészi szintjén. Ezenkívül személyiségének alakítója mély vallásossága is, ami szintén sugárzik az életművéből.

- Mi alapján állította össze az október 8-ai hangverseny rendkívül nehéz műsorát?

- Ebben az évben - ugyanúgy, ahogy tavaly Chopin életművéhez kapcsolódóan - nagyon sok koncertet adtam Liszt műveiből. Ezeket a koncerteket három kategóriába soroltam műsoruk szerint: Liszt virtuoso, Liszt amoroso és Liszt religioso. Idén ezzel a három típusú koncerttel jártam végig a fél világot; a Művészetek Palotájában elhangzó műsor ennek a három hatalmas anyagnak az esszenciája. A virtuóz Liszt a II. magyar rapszódiában érhető tetten, és csúcsosodik ki a Don Juan-parafrázisban. A vallásos Liszt elsősorban a Bénédiction de Dieu dans la solitude című műben van jelen, a szerelmes Liszt pedig mindegyik darabban.

- Nagyapám zenekedvelő ember, de nem szereti Lisztet. Bombasztikusnak, hatásvadásznak tartja, inkább Mozartot hallgat. Ha meg kellene neki magyaráznia, miért nagy zeneszerző Liszt, mit mondana neki?

- Semmit. Eljátszanám neki a Bénédictiont.

- Lisztet könnyű olcsón játszani, virtuóz darabjait tűzijátékká, cirkuszi mutatvánnyá silányítani. A sztárvilágban, a versenyek világában, amelyekben egy-egy Liszt-mű már-már kötelező opus, óhatatlanul találkozni felületes előadásokkal. Mit gondol ezekről: elítéli vagy megérti, mondván, ezt az interpretációs lehetőséget is kínálják a leírt hangok?

- Azt nem mondom, hogy megértem, de valóban ez a helyzet. Ezek a bóvlielőadások, a futószalagon gyártott magyar rapszódiák tiszavirág életűek, ezért nem is tartom fontosnak ezt a kérdést. Ami a lényeges: még a II. rapszódiában is, ami Liszt talán leggyakrabban játszott - mondhatnám: legelcsépeltebb - darabja, még abban is olyan erőt, őszinteséget és improvizatív készséget tudjon valakit felmutatni, hogy ne legyen unalmas, ne legyen sablonos, ne legyen tucatelőadás, hanem a hallgató elhiggye, ott és akkor születik meg a kompozíció. Ilyen szempontból talán ez a mű a legnagyobb kihívás, ezért is kezdem ezzel a koncertemet.

- Nem unja még Lisztet?

- Érdekes módon nem. Ezen magam is csodálkozom, pontosabban: örömmel tapasztalom. Minél többet játszom az ő műveit, annál többet szeretném játszani. Jövőre például, amikor magunk mögött hagyjuk a Liszt-évet, még több művét tervezem műsorra tűzni. Annyira belejöttem, annyira megéreztem a szépségét, a nehézségét és elsősorban a nagyságát, hogy kicsit kábítószerként is hatott rám.

- Ennek a hatása az is, hogy ön külsejében emlékeztet Liszt Ferencre? Az öltözködése, a félhosszú haj... Már régen szerettem volna megkérdezni: szándékos ez a hasonlóság?

- Ahogyan kinézek, arról nem tehetek. Igaz, hogy egy időben sokszor hordtam fekete ruhát, de egyre többször öltözöm világosba. Ezek a dolgok periodikusan változnak nálam, ahogy minden ember életében, ebben nincs szándékosság. Ha a sors úgy adta, hogy a kezem vagy az alkatom esetleg hasonlít Lisztéhez, azzal nem tudok mit csinálni, ez van.

- De a félhosszú hajról tehet...

- Arról az egyről valóban tehetek, de azt is elmondom őszintén, hogy ennek semmi köze Liszthez, vagy ahhoz, hogy hasonlítani szeretnék valakire.

- Rengetegszer játszotta Liszt-műveit, bizonyára van kedvenc darabja. Melyik az?

- A Három nagy koncertetűd középső tétele: La leggierezza. Egyébként soha nem fordult még velem elő, hogy kedvenc darabot mertem volna megnevezni. Csodálkozom is magamon, hiszen sok-sok éven át nem volt kedvencem, mert nem lehet kedvencem. Most mégis kimondom, hogy ez a darab a kedvencem. És nemcsak most, hanem már évek óta az.

 - Miért?

- Nem tudom, egyszerűen szerelmes vagyok ebbe a darabba, de kigyógyíthatatlanul. Ez nem jelenti azt, hogy a többiért nem rajongok. Szó sincs rangsorolásról. Ez egyfajta belső, finom érzékenység, amit tulajdonképpen nem szabadna a külvilág felé mutatnom. Személyes kapcsolatról van szó, ami a legközelebbi barátaimon kívül nem tartozik senkire. A Müpa Magazin olvasóival azonban szívesen tettem kivételt.

Bogányi Gergely (zongora)

2011. október 8. 19:30

Művészetek Palotája - Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem

Liszt: II. magyar rapszódia; Harmonies du soir (Esti harmóniák - 11. transzcendens etűd); Eroica (7. transzcendens etűd); Waldesrauschen; Gnomenreigen; Bénédiction de Dieu dans la solitude - A vándorévek első kötetéből (Svájc); Vallée d'Obermann (Obermann völgye); Les cloches de Genéve (Genfi harangok)
Mozart-Liszt: Réminiscences de Don Juan