Klasszikus

„Gyökerek és emlékek”

2005.12.13. 00:00
Ajánlom
– hirdette a cím. „A középkori spanyol-keresztény, mór-arab és a zsidó zenekultúra sajátos keveredéséből eredeztethető muzsika, a szefárd zene európai és európán kívüli legszebb darabjai, dalok, románcok, balladák.”

Nagyjából ennyit tudhatott Jordi Savall és a Hespérion XXI együttes budapesti koncertjéről az, aki nem vette meg legújabb, szefárd zenét bemutató dupla CD-jüket még a hangverseny előtt, és akihez egyáltalán eljutott a – többé kevésbé szájhagyomány útján terjedő – hír, hogy a világhírű katalán gambaművész és együttese fellép a Nemzeti Hangversenyteremben.

Utoljára, és tudomásom szerint először három éve látogatott ide Savall, akit a Marin Marais életét feldolgozó francia játékfilm, a Minden reggel tett széles körben ismertté. Akkor foliákat és romanescákat játszott zenekarával. Most is tematikus esttel lépett fel, s ahogy a későn megjelent plakátok sejteni engedték, néhány száz évvel korábbra nyúlt vissza a zenetörténetben, mikor bemutatta legújabb gyűjtésének-kutatásának eredményét.

Savall tehát, akit, ahogy nyilatkozta, a zene elveszett színei és a már nem beszélt nyelvjárások izgatnak, ezúttal sem hazudtolta meg önmagát. Olyan zenét választott, amelyet nemcsak összegyűjteni, megfejteni és előadni kell, hanem rengeteg kreativitást és fantáziát igénylő munkával szinte újrateremteni. Hiszen ezekben a középkori zenékben, akárcsak a népzenében vagy az úgynevezett világzenében, nagyrészt csak a dallam adott, ez is általában többféle változatban él az orális tradícióban, s az előadók feladata, hogy ezeket színekkel, ritmusokkal, díszítésekkel életre keltsék. A vállalkozás aktualitását Savallék számára nem csak a régi muzsikák és hangszerek jelentette kihívás adta meg, hanem az is, hogy ezekben a századokban – ahogy ő fogalmazott a koncerten – az arab, zsidó és keresztény népek még tudták, hogy egy az isten, s dallamaikat is közösen, csak kisebb változtatásokkal ellátva használták.

Savall és a Hespérion XXI tagjai az egész hangversenyen azon voltak, hogy beavassanak minket ennek a titokzatos, elfeledett nyelvnek a rejtelmeibe. Öt személy lépett fél nyolc után a Nemzeti Hangversenyterem színpadára, különös hangszerekkel felfegyverkezve. Jordi Savall kicsit késleltetve mutatkozott meg a közönség előtt, s végig gondos és bölcs mesterként tartotta szemmel együttesét. A rejtélyes zene elkezdődött, a karzatra lassan kisétált egy fátyolszerű piros ruhába öltözött énekesnő, s a kívülről behallatszódó dobszó kíséretében csatlakozott a hangszeresekhez. Egyik dallam a másikat követte, a művészek váltogatták hangszereiket, improvizatív jelleggel adták egymásnak a dallamokat, amelyet a többiek különös hangszín-kombinációkban körülzsongtak. Mintha Savall együttesével valamilyen réges-régi mesét mondana el, egy izgalmas történetet, amely során majd megtudunk valami nagyon fontosat. A műsorblokk is, amelyben vokális és hangszeres tételek egyaránt előfordultak, úgy volt felépítve, mintha valamiféle titkos dramaturgiát követne. Közben pedig lassan kiderült, nem is mesélnek, inkább ráolvasnak, elbódítanak. Nincs történet, nincsenek szereplők, csak színek és hangulatok vannak. Sokszor még az sem tűnt fel, hogy legtöbben nem beszéljük, de nem is értjük ezt a nyelvet.

A húszperces blokk után, mikor a közönség egy része a hallottaktól, az ismeretlen zenétől és a tökéletes előadástól megrészegülve, másik része pedig a tájékoztatás teljes hiánya miatti elveszettségében (vagy attól, hogy sejtelme sem lehetett, mikor tapsolhat végre), bóbiskolva várta a folytatást, a szünetet vagy bármiféle információt, megszólalt Savall. Magyarul köszöntött minket, majd angolra váltva halkan elmagyarázta, mit hallottunk: körmeneti éneket, a betért zsidók dalát és így tovább. Később a hangszerekről is beszélt, melyik eredeti, melyik korhű másolat, melyik honnan származik, vagy melyik található meg a legrégebbi miniatúrákon. S ez a forgatókönyv négyszer ismétlődött. A két ráadásra pedig már csak a közönség fele volt kíváncsi.

Pedig az előadók bámulatos technikai és szellemi jártassága lenyűgöző volt. Igaz, mégsem tudták feledtetni a szervezők súlyos mulasztásait. Kénytelen vagyok említeni, mert ezek a hibák erősen rontották az esemény élvezhetőségét. Mulasztásnak érzem egyrészt azt, hogy nem hirdették időben a koncertet, s így a Nemzeti Hangversenyterem széksorai egyáltalán nem teltek meg. Pedig egy ilyen világhírű művész és együttes bizonyára nagyobb érdeklődésre tarthatott volna számot Budapesten. S az előadóknak természetesen nagyon nehéz egy ilyen óriási, ráadásul foghíjas termet felizzítani. Másrészt, s főképp pedig nem lehet egy ilyen, csaknem három órán át tartó, távoli zenéket bemutató koncertet mindenféle ismertető nélkül megrendezni. Az még csak hagyján, hogy semmiféle tájékoztatást nem olvashattunk a bemutatásra kerülő zenei anyagról. Az azonban már kevésbé tolerálható, hogy azt sem tudhattuk, egyáltalán mit és hány darabot fogunk hallani. A vokális tételek szövegét vagy legalább tartalmának ismertetését ne is említsem. Persze erről azok, akik igazán hegyezték a fülüket, előbb-utóbb értesülhettek Savall összekötőszövegeiből.

Az azonban, hogy a közreműködők nevét is csak innen tudhattuk meg, ha éppen nem köhögött valaki a közönség soraiban, végképp érthetetlen. Ha a szervezőkön múlik, sosem derül ki számunkra, hogy ki ez a zseniális ütős, ez a karakteres hangú énekesnő vagy finoman zenélő hárfás. Pedig egy hat fős együttes esetében ezt nem lett volna olyan nehéz felsorolni.

(2005. december 6. 19:30 Nemzeti Hangversenyterem; „Gyökerek és emlékek” - Jordi Savall és a Hespérion XXI koncertje)

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Gyönyörű Bach-klipet forgatott Yo-Yo Ma

A világ 36 helyszínére viszi el Yo-Yo Ma Bach-csellószvitjeit. Íme a projekt lenyűgöző első klipje.
Klasszikus

Az Óbudai Danubia mutathatja be Kurtág György operáját itthon

Előreláthatóan 2020-ban. Jövőbeli terveiről tájékoztatta a sajtót Óbuda 25 éves zenekara.
Színház

Liliom mint intellektuális művész – ifj. Vidnyánszky Attila rendezése a Vígben

A Vígszínház hatalmas színpadát is szinte szétfeszítő, óriási díszletben mutatták be Molnár Ferenc emblematikus darabját, a Liliomot. A kisemberek szinte elvesznek a térben, de tragédiájuk elemi erővel tör át a rivaldán.
Tánc

Februárban megnyit a Nemzeti Táncszínház várva várt új épülete

Négy év bizonytalan helyzet után február 15-én a Budapest Táncfesztivállal egybekötve adják át a nagyközönségnek az intézmény új épületét a Millenáris Parkban.
Jazz/World

Írók, akiknek szövegeiben ott lüktet a jazz

A jazz és az irodalom keveredéséből igazi varázsital jön létre, ha avatott kezek keverik. Olyan prózaírókat gyűjtöttünk össze, akik a jazz és az irodalom iránti szenvedélyüket igazi esszenciába oltották.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus icma

Rangos nemzetközi díjat kapott Várjon Dénesék lemeze

Várjon Dénesé mellett Bartók-művek felvételeit is díjazta a rangos ICMA zsűrije.
Klasszikus virtuózok

Plácido Domingo koncertjén álló tapsot kaptak a Virtuózok

A legendás tenor Gertler Teóval, Abouzahra Amirával és Abouzahra Mariammal lépett fel Dániában. A kis virtuózok álló ovációt kaptak, és hatalmas motivációt az előttük álló feladatokhoz.
Klasszikus hír

Az Óbudai Danubia mutathatja be Kurtág György operáját itthon

Előreláthatóan 2020-ban. Jövőbeli terveiről tájékoztatta a sajtót Óbuda 25 éves zenekara.
Klasszikus videó

Gyönyörű Bach-klipet forgatott Yo-Yo Ma

A világ 36 helyszínére viszi el Yo-Yo Ma Bach-csellószvitjeit. Íme a projekt lenyűgöző első klipje.
Klasszikus ajánló

Adj hangot a térnek és a télnek!

Második alkalommal rendezik meg február 9-én a nagy népszerűségnek örvendő nyárindító fesztivál téli változatát, a Kórusok Téli Éjszakáját.  Tekintettel az időjárásra, a szabadtéri helyszínek helyett ezúttal a barátságos hangulatú MagNet Közösségi Ház ad otthont az eseménynek.