Klasszikus

„Gyökerek és emlékek”

2005.12.13. 00:00
Ajánlom
– hirdette a cím. „A középkori spanyol-keresztény, mór-arab és a zsidó zenekultúra sajátos keveredéséből eredeztethető muzsika, a szefárd zene európai és európán kívüli legszebb darabjai, dalok, románcok, balladák.”

Nagyjából ennyit tudhatott Jordi Savall és a Hespérion XXI együttes budapesti koncertjéről az, aki nem vette meg legújabb, szefárd zenét bemutató dupla CD-jüket még a hangverseny előtt, és akihez egyáltalán eljutott a – többé kevésbé szájhagyomány útján terjedő – hír, hogy a világhírű katalán gambaművész és együttese fellép a Nemzeti Hangversenyteremben.

Utoljára, és tudomásom szerint először három éve látogatott ide Savall, akit a Marin Marais életét feldolgozó francia játékfilm, a Minden reggel tett széles körben ismertté. Akkor foliákat és romanescákat játszott zenekarával. Most is tematikus esttel lépett fel, s ahogy a későn megjelent plakátok sejteni engedték, néhány száz évvel korábbra nyúlt vissza a zenetörténetben, mikor bemutatta legújabb gyűjtésének-kutatásának eredményét.

Savall tehát, akit, ahogy nyilatkozta, a zene elveszett színei és a már nem beszélt nyelvjárások izgatnak, ezúttal sem hazudtolta meg önmagát. Olyan zenét választott, amelyet nemcsak összegyűjteni, megfejteni és előadni kell, hanem rengeteg kreativitást és fantáziát igénylő munkával szinte újrateremteni. Hiszen ezekben a középkori zenékben, akárcsak a népzenében vagy az úgynevezett világzenében, nagyrészt csak a dallam adott, ez is általában többféle változatban él az orális tradícióban, s az előadók feladata, hogy ezeket színekkel, ritmusokkal, díszítésekkel életre keltsék. A vállalkozás aktualitását Savallék számára nem csak a régi muzsikák és hangszerek jelentette kihívás adta meg, hanem az is, hogy ezekben a századokban – ahogy ő fogalmazott a koncerten – az arab, zsidó és keresztény népek még tudták, hogy egy az isten, s dallamaikat is közösen, csak kisebb változtatásokkal ellátva használták.

Savall és a Hespérion XXI tagjai az egész hangversenyen azon voltak, hogy beavassanak minket ennek a titokzatos, elfeledett nyelvnek a rejtelmeibe. Öt személy lépett fél nyolc után a Nemzeti Hangversenyterem színpadára, különös hangszerekkel felfegyverkezve. Jordi Savall kicsit késleltetve mutatkozott meg a közönség előtt, s végig gondos és bölcs mesterként tartotta szemmel együttesét. A rejtélyes zene elkezdődött, a karzatra lassan kisétált egy fátyolszerű piros ruhába öltözött énekesnő, s a kívülről behallatszódó dobszó kíséretében csatlakozott a hangszeresekhez. Egyik dallam a másikat követte, a művészek váltogatták hangszereiket, improvizatív jelleggel adták egymásnak a dallamokat, amelyet a többiek különös hangszín-kombinációkban körülzsongtak. Mintha Savall együttesével valamilyen réges-régi mesét mondana el, egy izgalmas történetet, amely során majd megtudunk valami nagyon fontosat. A műsorblokk is, amelyben vokális és hangszeres tételek egyaránt előfordultak, úgy volt felépítve, mintha valamiféle titkos dramaturgiát követne. Közben pedig lassan kiderült, nem is mesélnek, inkább ráolvasnak, elbódítanak. Nincs történet, nincsenek szereplők, csak színek és hangulatok vannak. Sokszor még az sem tűnt fel, hogy legtöbben nem beszéljük, de nem is értjük ezt a nyelvet.

A húszperces blokk után, mikor a közönség egy része a hallottaktól, az ismeretlen zenétől és a tökéletes előadástól megrészegülve, másik része pedig a tájékoztatás teljes hiánya miatti elveszettségében (vagy attól, hogy sejtelme sem lehetett, mikor tapsolhat végre), bóbiskolva várta a folytatást, a szünetet vagy bármiféle információt, megszólalt Savall. Magyarul köszöntött minket, majd angolra váltva halkan elmagyarázta, mit hallottunk: körmeneti éneket, a betért zsidók dalát és így tovább. Később a hangszerekről is beszélt, melyik eredeti, melyik korhű másolat, melyik honnan származik, vagy melyik található meg a legrégebbi miniatúrákon. S ez a forgatókönyv négyszer ismétlődött. A két ráadásra pedig már csak a közönség fele volt kíváncsi.

Pedig az előadók bámulatos technikai és szellemi jártassága lenyűgöző volt. Igaz, mégsem tudták feledtetni a szervezők súlyos mulasztásait. Kénytelen vagyok említeni, mert ezek a hibák erősen rontották az esemény élvezhetőségét. Mulasztásnak érzem egyrészt azt, hogy nem hirdették időben a koncertet, s így a Nemzeti Hangversenyterem széksorai egyáltalán nem teltek meg. Pedig egy ilyen világhírű művész és együttes bizonyára nagyobb érdeklődésre tarthatott volna számot Budapesten. S az előadóknak természetesen nagyon nehéz egy ilyen óriási, ráadásul foghíjas termet felizzítani. Másrészt, s főképp pedig nem lehet egy ilyen, csaknem három órán át tartó, távoli zenéket bemutató koncertet mindenféle ismertető nélkül megrendezni. Az még csak hagyján, hogy semmiféle tájékoztatást nem olvashattunk a bemutatásra kerülő zenei anyagról. Az azonban már kevésbé tolerálható, hogy azt sem tudhattuk, egyáltalán mit és hány darabot fogunk hallani. A vokális tételek szövegét vagy legalább tartalmának ismertetését ne is említsem. Persze erről azok, akik igazán hegyezték a fülüket, előbb-utóbb értesülhettek Savall összekötőszövegeiből.

Az azonban, hogy a közreműködők nevét is csak innen tudhattuk meg, ha éppen nem köhögött valaki a közönség soraiban, végképp érthetetlen. Ha a szervezőkön múlik, sosem derül ki számunkra, hogy ki ez a zseniális ütős, ez a karakteres hangú énekesnő vagy finoman zenélő hárfás. Pedig egy hat fős együttes esetében ezt nem lett volna olyan nehéz felsorolni.

(2005. december 6. 19:30 Nemzeti Hangversenyterem; „Gyökerek és emlékek” - Jordi Savall és a Hespérion XXI koncertje)

Programkereső

Legnépszerűbb

Zenés színház

Itt hallgathatja meg Kurtág György operáját élőben

Ma este mutatják be Kurtág György első operáját a milánói Scalában. Az előadást az olasz közrádió és a Bartók Rádió élőben közvetíti, az interneten ön is meghallgathatja!
Vizuál

Ön mit szól a legújabb budapesti Sisi-szoborhoz?

Új, egész alakos szobrot kapott Sisi, azaz Erzsébet királyné a Madách téren, ám felmerül néhány kérdés az alkotással kapcsolatban.
Klasszikus

Nyolc percen át ünnepelték Kurtág operáját, a zeneszerző rádión hallgatta az előadást

Nyolc percig tapsolta Kurtág György első operájának ősbemutatóját a Scala milánói operaház közönsége csütörtök este - számolt be a Corriere della Sera olasz napilap a többnyire szakmai közönség előtt tartott előadásról.
Klasszikus

Klasszikus zenei minikoncertek nyolc budapesti szórakozóhelyen

Szombaton késő délutántól éjfélig A zene éjszakája - csak klasszikusan címmel ünneplik Pest, Buda és Óbuda egyesülését.
Könyv

A nő, aki beleszületett az irodalomba, és azóta is benne él – Szabó T. Anna

Első novelláskötetét, a Töréstesztet egyfajta katalizátornak szánta, hogy begyújtson valamit, akkor is, ha fáj, hiszen nem lehet megúszni. Szabó T. Anna Kult50-ben megjelent portréja.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus nfz

A zene ajándék

A Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Nemzeti Énekkar 2018/2019. évadának koncertjeire már feltölthető ajándékkártyával is vásárolhatóak jegyek.
Klasszikus la scala

Nyolc percen át ünnepelték Kurtág operáját, a zeneszerző rádión hallgatta az előadást

Nyolc percig tapsolta Kurtág György első operájának ősbemutatóját a Scala milánói operaház közönsége csütörtök este - számolt be a Corriere della Sera olasz napilap a többnyire szakmai közönség előtt tartott előadásról.
Klasszikus ajánló

Fidelio Klasszik: Mozgássérült sportoló és siket színésznő is fellép Frenáknál

A Fidelio és a Klasszik Rádió közös magazinműsorának november 17-i adásában vendégünk lesz Rohmann Ditta gornodkaművész, Borbély László zongoraművész, Frenák Pál koreográfus, Horváth László, a Fonó igazgatója.
Klasszikus hír

Balázs János a „Cziffra Kápolnában” ad koncertet

A Liszt és Prima-díjas zongoraművész belgiumi, kolumbiai és kanadai hangversenyei után a Fondation Cziffra által rendezett SenLiszt Fesztivál díszvendége, és fellép a Saint-Frambourg Kápolnában is.
Klasszikus interjú

Szabó Balázs a Zeneakadémia orgonájáról: Roncsból remekművet

Az október talán legjelentősebb eseménye a Zeneakadémián a száztizenegy éves orgona újjászületése. Szabó Balázs, a rekonstrukció megálmodója és szakértője a projekt nehézségei és sikerei mellett az orgonisták „éjszakai életéről” is fellebbentette a fátylat.