György Ádám koncertjei nem csupán azért különlegesek, mert a magyar muzsikust napjaink egyik legjobb Liszt-játékosaként tartják számon. Ez csak az egyik ok, a másik az, hogy a hangversenyek műsorában ismert dallamokra és saját motívumokra épülő improvizációi is helyet kapnak. A kitüntető "Steinway művész" címet 2005-ben kapta meg, és egyebek közt ez a díj vezette a Carnegie Hallba, ahol 2008-ban debütált, és ahova azóta többször visszatért. Az idén ősszel indult világturné egyik állomása a januári budapesti koncert, a hangversenysorozat aztán több város - köztük Párizs, Peking és Jakarta érintésével - New Yorkban, ismét csak a Carnegie Hall Nagytermében ér majd véget. György Ádám november közepén Londonban válaszolt kérdéseinkre.

- Azt olvastam, hogy már négyévesen hosszú verseket szavalt kívülről. Mit gondol, ma hányat tudna fejből elmondani?

- Valószínűleg egyet sem. Örömömet leltem a versek tanulásában, a helyüket később zeneművek vették át.

- Ez a fajta memória a darabok tanulása közben is hasznos? Vagyis: gyorsan memorizál?

- Kimondottan lassan memorizálok, de analitikus szemmel tanulok. Egy új műsor megtanulása és igazi érlelése sokszor évekig is eltarthat. A turnézó művész kiváltsága ugyanakkor, hogy minőségi időt tölthet egy adott repertoárral. Ezek egy-egy műnél évek, de akár évtizedek is lehetnek.

- Ön nem "csak" interpretálja más szerzők műveit, hanem improvizál is a zongorán. Ez mikor kezdődött?

- Esetemben az improvizáció megelőzte a klasszikus képzést. Gyermekként ismert dallamokat játszottam a zongorán és állandóan variáltam azokat.

- És melyik volt az első koncert, amikor saját improvizációkkal is a közönség elé állt?

- Tizenkét évvel ezelőtt Saint-Saëns g-moll zongoraversenyét játszottam az első budapesti koncertemen, és ezt ismert dallamok változatai előzték meg. A rendhagyó műsor ellenére a koncertet a Magyar Televízió többször műsorára tűzte, ami nagy öröm volt számomra. Az improvizáció egy őszinte kapcsolatteremtés a közönséggel. Olyan megnyilvánulás ez, amelynél közönség és művész legtöbbször azonnal egymásra talál. Ez az élmény nagyon sokat jelent nekem. A későbbi improvizációk többnyire előre megálmodott hangnemi utakat és ritmusképleteket jártak be, az utóbbi években pedig ennél merészebb dolgokra is vállalkozom.

- Pár napja érkezett Londonba. Hol ad koncertet és milyen műsort játszik?

- Londonban a Parlamentben, egészen pontosan a Lordok Házában játszom Liszt-műveket a Vital for Children Alapítvány adománygyűjtő estjén. A György Ádám Alapítvány a Vital of Children Alapítványhoz hasonló értékeket képvisel a zenei képzés területén. A Vital, ahogyan a neve is jelzi, a gyermekek alapvető igényeinek kielégítését tartja szem előtt, valamint a hátrányos helyzetű gyermekek személyiségi jogait védi. A barátaim által a nevemmel létrehozott alapítvány pedig a tehetséget támogatja - társadalmi háttértől függetlenül. Mondanom sem kell, hogy óriási megtiszteltetés a Lordok Házában fellépni, és arra is alkalmam nyílt, hogy jobban megismerjem a kétkamarás parlament működését. Andrew Stone úr, a Lordok Házának tagja személyesen vezetett körbe a Parlamentben, és ez életre szóló élmény volt. Csodálatos, hogy a zene által mennyi mindent megtanulhatunk az életről, majd ezáltal mennyivel gazdagabban zenélhetünk.

- Hogyan telnek majd a következő hetek?

- London után New Yorkba utazom, majd Szingapúr következik, ahol a Steinway nagyköveteként az ország vezető egyetemein tarthatok előadást. A mesterkurzusokat koncertek követik, és december végén érkezem haza.

- A budapesti koncert műsorajánlója azt írja, hogy Liszt "legnehezebb és egyben legizgalmasabb" darabjait fogja játszani? Ön mit ért ez alatt?

- Az ajánlót legtöbbször nem a fellépő művész írja, ez a megfogalmazás valóban kíván némi magyarázatot. Az ajánló szerzője bizonyára Liszt h-moll szonátájára gondolt. A Liszt-szonátához fűződő szerelmem elkísért a Carnegie Hall színpadára is, ahol többször megszólaltathattam ezt a remekművet. Hatalmas élmény lesz végre itthon is játszani.

- A hazai közönség - összehasonlítva a többi nemzettel - milyen?

- Csodálatos.

- Milyen pluszt ad önnek, ha itthon játszik?

- Semmihez sem hasonlítható élmény itthon játszani. A fellépő művészben - a hazai közönség határtalan szeretete által generált - megfelelni akarás leküzdése rendre embert próbáló feladat. Emellett a koncert mindig egyben köszönetnyilvánítás is azok felé, akik a kezdetektől támogattak példamutatásukkal, kitartó munkájukkal és szeretetükkel.