„Ha csinálsz valamit, csináld jól!” – interjú Varga Gilberttel

2020-ban a Tűzmadár-szvitet, most pedig a Tavaszi áldozatot vezényli a Pannon Filharmonikusok élén. Ezek a koncertek akár egy magyarországi Stravinsky-sorozat részeinek is tekinthetők?

Nem éppen. A zenekar kérte a darabot, mert már hosszú ideje nem játszották. A mű 1913-as ősbemutatóján nagy botrány tört ki a mű kapcsán, talán ez is hozzájárulhatott ahhoz, hogy a pécsiek a későbbiekben úgy döntöttek, csak tízévente adják elő. Legutóbb 2013-ban szerepelt a műsorukon, most pedig 2023 van, és biztosak lehetünk abban, hogy 2033-ban ismét előkerül. Ez az ő, saját ötletük volt.

A hangversenyeken Bartók Brácsaversenye is elhangzik majd, a Bartók Peter felügyelete alatt készült változatban. A mű töredékesen, mindössze 14, számozatlan kottalapnyi vázlatban maradt fenn. Három elfogadott befejezése (Serly Tibor, Erdélyi Csaba, Bartók Péter–Nelson Dellamaggiore) közül a zeneszerző fiának verziója áll legközelebb Bartók Béla elképzeléséhez?

Az az igazság, hogy nem tudjuk, valójában mit akart Bartók, ezért – ha őszinte akarok lenni – egyik változat sem meggyőzőbb a másiknál. Tulajdonképpen egyfajta keresés zajlik, ilyen vagy olyan megoldással.

Ebben az esetben egyébként nem is a dirigens véleménye számít, mert a szólista döntése, hogy melyik változatot játsszuk.

Antoine Tamestit a világ legjobb brácsaművészeinek egyike, és ő ezt a verziót választotta. Nekem nincs kétségem afelől, hogy meg van győződve választása helyességéről, és így magam is támogatni tudom az elhatározását.

Varga Gilbert (Fotó/Forrás: Dékány Zsolt / Pannon Filharmonikusok)

Antoine Tamestit januárban is megszólaltatta Budapesten 1672-es Stradivari brácsáját.

Gyakran jár Magyarországon, de még sohasem adta elő ezt a versenyművet. Tehát ez lesz az első Bartók Brácsaverseny előadása Magyarországon, velünk! Nagyon izgatott.

Először dolgoznak együtt?

Már több koncertet adtunk különböző földrészeken, ismerem őt, nagy tisztelője vagyok a játékának.

Ha már szóba kerültek a földrészek. Egy korábbi interjúban említette, hogy elégedetlen Beethoven és Brahms nemzetközi recepciójával. Bartók és Stravinsky esetében is ez a helyzet?

Ezek a zeneszerzők ma már részei a zenei hagyománynak, mindenhol játszunk Bartókot és Stravinskyt. A márciusi műsorunk meglehetősen klasszikus programnak számít.

Ön a Pannon Filharmonikusok egyik vezető karmestere volt 2019 és 2021 között. Sikerült megvalósítania azt a minőséget, amit a közös munka során el akart érni ebben az időszakban?

Ez a zenekar nagyon-nagyon együttműködő, csodálatos együttes. Pontosan abba az irányba haladtunk a közös munka során, amit szerettem volna. Nagyon rugalmasak és nyitottak az új tapasztalatokra vagy megoldásokra. Igen meggyőződésesek. Szerettem velük dolgozni, már csak azért is, mert az akusztika a pécsi Kodály Központban egészen hihetetlen: varázslatos és álomszerű, olyan, amilyet nagyon ritkán találni máshol a világon.

Ezzel a zenekarral dolgozni nem volt egyéb, mint fantasztikus.

Varga Gilbert (Fotó/Forrás: Dékány Zsolt / Pannon Filharmonikusok)

Az egyik koncert Pécsett, a Kodály Központban, a másik Budapesten, a Müpában lesz. Mindkét koncertteremnek nagyszerű az akusztikája, de eltérőek. Mi a fő különbség a két helyszín között ebből a szempontból, és hogyan lehet alkalmazkodni hozzájuk?

Nem könnyű az igazodás, mert minden próba a pécsi Kodály Központban lesz. Egy koncert erejéig utazunk Budapestre, nagyjából két óránk lesz délután, hogy belakjuk a Müpát a hangverseny előtt. Ráadásul üres teremben gyakorolunk, de este, amikor beül a közönség, attól ismét más lesz a hangzás. Egyértelmű, hogy a Müpában nehezebb lesz helytállni, de ez minden zenekarra igaz: ha egy adott koncertteremben szoktak játszani – különösen, ha az olyan fantasztikus, mint a pécsi Kodály Központ –, mindig nehéz megtalálniuk a játék helyes módját egy másik teremben. Az én vezérelvem az, hogy a budapesti teremben is úgy játszunk, mintha a pécsi lenne.

Az ön édesapja Varga Tibor, akinek a hegedűsök nagyon sokat köszönhetnek, hiszen nemcsak kiváló művész, de nagyszerű hegedűtanár is volt, verseny is őrzi a nevét. Ön mit kapott legendás édesapjától?

Talán a legfontosabb üzenete az volt számomra, hogy ha csinálsz valamit, akkor azt csináld jól! Vagy ne is foglalkozz vele egyáltalán.

A hangszer szeretetét is tőle örökölte, sokáig hegedűművésznek tanult. Játszik még hegedűn, gyakorolja például édesapja híres ujjgyakorlatait?

Nem, már nem játszom. 22 éves lehettem, amikor úgynevezett fokális disztóniám lett, ami a bal kezemet érintette. Ugyanabba a családba tartozik, mint a valaha írógörcsként emlegetett betegség. Akik sokat írtak tollal vagy ceruzával, hirtelen görcsöt kapott az egyik kezük, és nem tudtak írni többé. Az én betegségem is kissé hasonló. Több zenész, például zongoristák, hegedűsök is küzdenek ezzel, és sajnos nincs mód visszafordítani.

Varga Gilbert (Fotó/Forrás: Dékány Zsolt / Pannon Filharmonikusok)

2020-ban megkapta a magyar állampolgárságot. Mit jelent önnek mindez?

Egyrészt bizonyos értelemben a gyökereimhez való visszatérést jelenti. Minél idősebb valaki, annál inkább tudatában van annak, hogy ez mennyire fontos kérdés. Másrészt, bár nagyon örülök annak, hogy magyar vagyok, ugyanakkor örülök annak is, hogy európai lehetek. A magyar nemzet egy európai nemzet. Magyarország Európához tartozik, és sok támogatást kap, ami rendben is van. Ne feledjük, hogy a pécsi koncertterem is európai segítséggel jött létre! Azt hiszem, Magyarországnak jobban tisztában kellene lennie annak a szükségszerűségével, hogy Európa része legyen, hogy a többiekkel együtt egy közös kontinenst építsünk, ahol mindannyian együtt dolgozhatunk.

Fáj, amikor azt látom, hogy külföldön Magyarországot egy olyan kívülálló országnak látják, amelyik nem mindig érti meg, hogy Európa része.

Tehát egyrészt büszke vagyok a magyarságomra, másrészt nem akarok kívülálló lenni Európában, mert erősen hiszek az európaiság gondolatában. Ezt az ellentmondást szeretném áthidalni a büszke magyarságom és a büszke európaiság utáni vágyam között, és az is jó lenne, ha minden magyar büszke lenne arra, hogy európai.

Ennek fényében mesélne a jövőbeli terveiről?

71 évesen tudatában vagyok annak, hogy minél idősebb az ember, annál valószínűbb, hogy holnap már nem lesz itt… Az élet minden egyes olyan napjáért hálás vagyok, amit jó egészségben tölthetek, miközben ezt a csodálatos munkát végezhetem, koncertezhetek, és együtt dolgozhatok olyan zenészekkel, mint a Pannon Filharmonikusok művészei. Ezek az én legfontosabb céljaim.