Klasszikus

„Ha tudtam volna, hogy Bartók ilyen, eddig is szerettem volna” – Interjú Eckhardt Gáborral

2023.03.10. 10:10
Ajánlom
Bartók 142 címmel rendez koncertet az Óbudai Társaskör a neves komponista születésének évfordulóján, március 25-én. Műsoron a szerző legismertebb művei, a közreműködők sorában diákok és tanáraik, valamint az Óbudai Kamarakórus. Felütésként az est műsorvezetőjével, Eckhardt Gábor Liszt-díjas zongoraművésszel beszélgettünk.

Nem lehetne önnél hitelesebb személyt választani a műsorvezetésre egy tanár-diák hangversenyre. Mit jelent az ön számára a tanár-diák reláció a zenében? 

Nagyon korán kezdtem ezt a szerepet gyakorolni – lévén a 10 évvel fiatalabb öcsémet már 13-14 éves koromban pótapaként vettem körül –, terelgetni és tudást átadni számomra már fiatalon természetes állapot volt.  A zongora vonatkozásában azonban önző szempont vezérelt a pedagógia irányába:

oktatás során, tanácsadás esetén a hangszeres játék – pl. egy mű részletének bemutatása – mindig gördülékenyebben ment, szemben azzal, amikor magamban gyakoroltam.

A tanítás során magamról megfeledkezem, problémáimat, transzgenerációs gondjaimat magam mögött hagyom, kiürülök, teljesen átadom magamban a helyet a tanítványnak, így magamtól megszabadulva akadálytalanná válik az előadásom. A növendékekkel való munka engem gyarapít, a saját játékomat is tudom általa fejleszteni. Amúgy pedig alapvetően gyerekmániás vagyok.

2022-ben Az Év legjobb tanára lett. Ki adományozta ezt a kitüntetést? 

A Virtuózok által jutottam ehhez a címhez. Nagyon fontos, missziós tevékenységet teljesít ez a sorozat, olyan közegekhez juttatja el a klasszikus zenét, ahol szokatlan, ismeretlen dolog ilyesmit hallgatni, nézni. És bár a szakma olykor fanyalog, én hatalmas értéknek tartom, amit képvisel, elképesztő a promóciós ereje – a V4 projekt még szélesebbre tágította a kereteket –, elmaradott területekre is eljuttatja a műfajt, és döbbenetes hatása van. Tömegek szembesülnek azzal, mennyi zenei tehetség van körülöttünk.

„Munkánk igazi célja az, hogy fölöslegessé váljunk tanítványaink számára...” – ars poeticájából származik ez a mondat. Ez szép gondolat, de megélte-e valaha a feleslegesség érzését?

Azért nem éltem meg, mert nem várom meg azt a pillanatot. Egy növendéket maximum hat évig tanítok, de az ideális együttműködés 4-5 év. Ilyen intervallum alatt a gyerek ugyanis megszokja a fogalmazásmódomat, én megszokom az ő habitusát.

Fontos, hogy elkerüljük azt az állapotot, amikor már érzem, hogy bizonyos dolgokon nem fogok tudni változtatni.

Szeretem a csúcson abbahagyni, nem megvárni, hogy leszálló ágba kerüljön az együttműködésünk. Boldog vagyok, ha a növendékek önállóvá válnak, ha a saját eszközeiket használják – kontrollra persze jöhetnek azt követően is, hogy hivatalosan elengedtem őket.

EckhardtGabor2-100211.jpg

Eckhardt Gábor (Fotó/Forrás: PORT.hu)

Bartókról is készített televíziós sorozatot, és rengeteg előadást tartott a szerzőről vagy vele kapcsolatban. Mondhatjuk önről, hogy Bartók-specialista?

Inkább úgy mondanám, hogy két olyan szerző van a zenetörténetben, akit kritika nélkül elfogadok. Bach és Bartók. Mindkettő a természet törvényeivel alkotott – Bartók számára ez a természettel való teljes összhangot jelentette, Bach pedig a spiritualitás által is ihletve hozta létre a műveit. Egy bizonyos életkor után mindketten csak hibátlan alkotásokat hagytak az utókorra. Bartók a miénk, és én büszkén és elkötelezetten propagálom a munkásságát. 

Tapasztalta már, hogy az emberek ódzkodnak Bartóktól? Valahogy azt képzelik, nem elegek a zenéjéhez, úgy fogalmaznak, „ez nekem magas”. 

Természetesen tapasztaltam én is. Bartókot el kell magyarázni, meg kell szerettetni a közönséggel. Nem vonatkozik ez minden egyes szerzeményére, hiszen például a Gyermekeknek sorozat vagy a népzenei feldolgozásai könnyen befogadhatók, az egyszerű dallamvezetésű darabokat szeretik az emberek. De a népzenei alapok nélkül íródott szerzemények nehezebben értelmezhetők. Ez persze más szerzők minden olyan művére is igaz, amelyek a tonalitást elhagyták. A tonális zene esetében nem kell szoktatni a hallgatót a hangzásképhez, az többnyire igen kellemes érzetet ad – az atonalitáshoz, a disszonanciához azonban hozzá kell edzeni a fület. Ezt sok előadó elfelejti.

A mi feladatunk elérni, hogy a közönség egy idő után érezhesse akár kellemesnek is a disszonáns hangzást.

Sokszor volt már részem olyan élményben, hogy egy „fülnyitogatós” előadással egybekötött hangverseny után azt mondta valaki a közönség soraiból: „Ha tudtam volna, hogy Bartók ilyen, eddig is szerettem volna!”. Előadóként sokan lemondanak erről a feladatról. Sokaknak segíteni kell, hogy megszeressék Bartókot. Volt egy sorozatom, amelyben egy nagyszerű hegedűművésszel, Kádár Istvánnal, a Fesztiválzenekar hegedűsével dolgoztam együtt, aki ugyanolyan jól játszik autentikus népzenét, mint klasszikust. A II. rapszódia annyira modern, hogy az avatatlan hallgató kiszalad a teremből, ha meghallja, pedig autentikus népzenét dolgoz fel. István először eljátszotta az eredeti népzenei anyagot, majd megmutattuk, hogyan formálta át a szerző, hogyan látta el kísérettel, végül eljátszottuk a komplett zeneművet. Rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk a koncertek után – nem állítom, hogy a közönség minden tagja Bartók-rajongó lett, de azt biztosan elértük, hogy már nem menekülnek el a szerzeményei elől.

Jót tett-e a bartóki zenei hagyatéknak a jogdíjak lejárása? 

Erről az örökösöket kellene megkérdezni. A kották jelentős részéhez eddig is hozzájutottunk. A jogdíj eltűnt, de nem hiszem, hogy ez befolyásolta a koncertéletet, hogy emiatt többen játszanának vagy eddig kevesebben játszottak volna Bartókot, akit egyébként a 20. század első felének legnagyobb klasszikus zeneszerzőjeként tart számon a nemzetközi koncertélet. Rengeteg zongorista és zenekar repertoárján szerepelnek a művei szerte a világban.

eckhardt-gabor_01_nem-kell-kredit-100211.jpg

Eckhardt Gábor (Fotó/Forrás: PORT.hu)

Miért fontosak a hasonló megemlékezések? Idén nem kerek évfordulót ünnepelünk.

Bartók művei globálisan adtak irányt a 20. századi zeneszerzésnek. Kötelességünk ápolni az örökségünket – fontos tényező, hogy a zenepedagógusok mennyire favorizálnak egyes szerzőket, és általuk a diákok mennyire értik ezeket a dolgokat. Felbecsülhetetlen értékeink vannak, a 19. századi Liszt megkerülhetetlen, a múlt század első felének legnagyobbjai,

Bartók, Kodály és Dohnányi, a második felétől Ligeti, Kurtág és Eötvös elképesztő alkotásokkal gazdagították a zenekultúrát – egy ilyen nemzet büszkén verheti a mellét. 

Nagyon jó előadó, úgy értem, jó szpíker. Egy igazán gazdag estén, amelyen sok műsorszám szólal meg, mi alapján súlyoz mint műsorvezető? Gondolok itt a szöveg és a zene arányaira. 

Ha gálahangversenyt moderálok, és nem előadást kell tartanom, ahol a zenei változatosság, az előadók és a korosztályok sokszínűsége a fontos, inkább célirányos, rövid infókkal vagy anekdotikus sztorikkal célszerű fűszerezni a műsort. Ilyenkor az elsődleges feladat inkább hangulatot teremteni és házigazdaként bensőségessé tenni az eseményt. 

Szerettem volna megkérdezni, mit ajánl a 25-i koncertből, de mindabból, amit elmondott a szerzőhöz fűződő viszonyáról, rájöttem, ez hülye kérdés.  

Mindent. Jók az előadók, jók a műsorszámok és műfajokban, hangszer-összeállításokban igen gazdag, különös feldolgozások hangzanak el, például a Gyermekeknek sorozat egyes darabjai gitáron. Bartók soha nem írt gitárra. De a Három csíkmegyei népdal sem mindennapi koncertszám szaxofonon. Nagyon boldog vagyok pedagógiai szempontból, amikor ilyesmikkel találkozom. 

Mikor kezd el készülni mint műsorvezető? Előző nap? 

Változó. Egy-két nappal előtte fókuszálok a feladatra, és két éjszaka elég a ráhangolódásra. De mondhatom azt is, hogy folyamatosan készülök, hiszen még a tanításban is ezt teszem. Olykor, ha olvasok valami érdekeset, elmentem egy ki tudja, mikori előadáshoz. Ehhez a műsorhoz is már régóta gyűlnek az infók. Bartók Béla számomra eleven.

Fejléckép: Eckhardt Gábor (fotó/forrás: PORT.hu)

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Plusz

„Vissza a pénzt a kultúrába!” – Duda Éva és Fodor Tamás felolvasta a FESZ követeléseit a Civil Sugárúton

Az 1848-as forradalom évfordulója alkalmából Civil Sugárút néven, civil szervezetek részvételével tartottak eseménysorozatot a Hősök tere és az Andrássy út között március 14-én és 15-én. Itt hangzott el a Független Előadó-művészeti Szövetség kiáltványa.
Plusz

„Nem karriert, sokkal inkább magamat próbáltam építeni” – interjú Menyhárt Jenővel, az Európa Kiadó énekes-gitárosával

„Az én fejemben is többször megfordult, hogy disszidáljak. Egyszer ténylegesen közel kerültem ahhoz, hogy meg is tegyem” – meséli az Európa Kiadó énekes-gitárosa, Menyhárt Jenő. Interjú.
Vizuál

Petőfi 200 – Vetítéssorozat indul a Toldi Moziban

Március 23. és június 8. között klasszikus filmek és szakértői beszélgetések segítségével idézhetjük meg a kétszáz éve született költő alakját, emlékezetét.
Színház

Harmadszor mutatta be a Szegedi Nemzeti Színház az anatevkai tejesember történetét

Király Levente és Gregor József után ezúttal Borovics Tamás bújt Tevje bőrébe a Hegedűs a háztetőn című musical szegedi előadásában. A zenés produkció márciusban három, áprilisban további két alkalommal látható a Nagyszínházban.  
Vizuál

Nemes Márton képviseli hazánkat a 2024-es Velencei Biennálén

A Ludwig Múzeum 2024-ben Nemes Márton festőművész Techno Zen című kiállítását mutatja be a Velencei Képzőművészeti Biennálén.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus ajánló

A mozdulatok költészete – kezdődik a Pastorale-sorozat

A Pastorale családi előadás-sorozat a 2023-as évadban is a Pesti Vigadó Dísztermében, a Szent István Filharmonikusok és a Magyar Művészeti Akadémia közös rendezésében valósul meg. A 2023-as sorozat nyitókoncertje A mozdulatok költészete címmel, a Táncművészeti Egyetem közreműködésével mutat be egy különleges zenei világot.
Klasszikus gyász

95. életévében elhunyt Párkai István kóruskarnagy

A Kossuth- és Liszt-díjas kóruskarnagy, a nemzet művésze, a Zeneakadémia karmester és karvezető tanszékének egykori tanszékvezető tanára 1963-ban alapította meg a Liszt Ferenc Kamarakórust, amelynek harminc évig vezető karnagya volt.
Klasszikus hír

Fesztivállal és versennyel emlékeznek Tallér Zsófia zeneszerzőre

Tallér Zsófia elismert zeneszerző, tanár 2021-ben hunyt el, nagy űrt hagyva maga után a magyar kulturális életben. Emlékére idén tavasszal először szervezik meg hagyományteremtő céllal a Sofianetta Fesztivált.
Klasszikus interjú

„Ha csinálsz valamit, csináld jól!” – interjú Varga Gilberttel

Varga Gilbert március 24-én a Müpában, 25-én a pécsi Kodály Központban vezényli a Pannon Filharmonikusokat. A világhírű dirigenst Franciaországban értük utol.
Klasszikus interjú

„Csajkovszkij és Rahmanyinov sose támogatná ezt a háborút” – Interjú Oksana Lynivvel

Az ukrán karmester a Concerto Budapesttel lép fel március 17-én a Zeneakadémián, ebből az alkalomból korábbi magyarországi élményeiről, a hangverseny műsorának aktualitásáról és természetesen a hazájában dúló háborúról is beszélgettünk.