Klasszikus

„Ha tudtam volna, hogy Bartók ilyen, eddig is szerettem volna” – Interjú Eckhardt Gáborral

2023.03.10. 10:10
Ajánlom
Bartók 142 címmel rendez koncertet az Óbudai Társaskör a neves komponista születésének évfordulóján, március 25-én. Műsoron a szerző legismertebb művei, a közreműködők sorában diákok és tanáraik, valamint az Óbudai Kamarakórus. Felütésként az est műsorvezetőjével, Eckhardt Gábor Liszt-díjas zongoraművésszel beszélgettünk.

Nem lehetne önnél hitelesebb személyt választani a műsorvezetésre egy tanár-diák hangversenyre. Mit jelent az ön számára a tanár-diák reláció a zenében? 

Nagyon korán kezdtem ezt a szerepet gyakorolni – lévén a 10 évvel fiatalabb öcsémet már 13-14 éves koromban pótapaként vettem körül –, terelgetni és tudást átadni számomra már fiatalon természetes állapot volt.  A zongora vonatkozásában azonban önző szempont vezérelt a pedagógia irányába:

oktatás során, tanácsadás esetén a hangszeres játék – pl. egy mű részletének bemutatása – mindig gördülékenyebben ment, szemben azzal, amikor magamban gyakoroltam.

A tanítás során magamról megfeledkezem, problémáimat, transzgenerációs gondjaimat magam mögött hagyom, kiürülök, teljesen átadom magamban a helyet a tanítványnak, így magamtól megszabadulva akadálytalanná válik az előadásom. A növendékekkel való munka engem gyarapít, a saját játékomat is tudom általa fejleszteni. Amúgy pedig alapvetően gyerekmániás vagyok.

2022-ben Az Év legjobb tanára lett. Ki adományozta ezt a kitüntetést? 

A Virtuózok által jutottam ehhez a címhez. Nagyon fontos, missziós tevékenységet teljesít ez a sorozat, olyan közegekhez juttatja el a klasszikus zenét, ahol szokatlan, ismeretlen dolog ilyesmit hallgatni, nézni. És bár a szakma olykor fanyalog, én hatalmas értéknek tartom, amit képvisel, elképesztő a promóciós ereje – a V4 projekt még szélesebbre tágította a kereteket –, elmaradott területekre is eljuttatja a műfajt, és döbbenetes hatása van. Tömegek szembesülnek azzal, mennyi zenei tehetség van körülöttünk.

„Munkánk igazi célja az, hogy fölöslegessé váljunk tanítványaink számára...” – ars poeticájából származik ez a mondat. Ez szép gondolat, de megélte-e valaha a feleslegesség érzését?

Azért nem éltem meg, mert nem várom meg azt a pillanatot. Egy növendéket maximum hat évig tanítok, de az ideális együttműködés 4-5 év. Ilyen intervallum alatt a gyerek ugyanis megszokja a fogalmazásmódomat, én megszokom az ő habitusát.

Fontos, hogy elkerüljük azt az állapotot, amikor már érzem, hogy bizonyos dolgokon nem fogok tudni változtatni.

Szeretem a csúcson abbahagyni, nem megvárni, hogy leszálló ágba kerüljön az együttműködésünk. Boldog vagyok, ha a növendékek önállóvá válnak, ha a saját eszközeiket használják – kontrollra persze jöhetnek azt követően is, hogy hivatalosan elengedtem őket.

EckhardtGabor2-100211.jpg

Eckhardt Gábor (Fotó/Forrás: PORT.hu)

Bartókról is készített televíziós sorozatot, és rengeteg előadást tartott a szerzőről vagy vele kapcsolatban. Mondhatjuk önről, hogy Bartók-specialista?

Inkább úgy mondanám, hogy két olyan szerző van a zenetörténetben, akit kritika nélkül elfogadok. Bach és Bartók. Mindkettő a természet törvényeivel alkotott – Bartók számára ez a természettel való teljes összhangot jelentette, Bach pedig a spiritualitás által is ihletve hozta létre a műveit. Egy bizonyos életkor után mindketten csak hibátlan alkotásokat hagytak az utókorra. Bartók a miénk, és én büszkén és elkötelezetten propagálom a munkásságát. 

Tapasztalta már, hogy az emberek ódzkodnak Bartóktól? Valahogy azt képzelik, nem elegek a zenéjéhez, úgy fogalmaznak, „ez nekem magas”. 

Természetesen tapasztaltam én is. Bartókot el kell magyarázni, meg kell szerettetni a közönséggel. Nem vonatkozik ez minden egyes szerzeményére, hiszen például a Gyermekeknek sorozat vagy a népzenei feldolgozásai könnyen befogadhatók, az egyszerű dallamvezetésű darabokat szeretik az emberek. De a népzenei alapok nélkül íródott szerzemények nehezebben értelmezhetők. Ez persze más szerzők minden olyan művére is igaz, amelyek a tonalitást elhagyták. A tonális zene esetében nem kell szoktatni a hallgatót a hangzásképhez, az többnyire igen kellemes érzetet ad – az atonalitáshoz, a disszonanciához azonban hozzá kell edzeni a fület. Ezt sok előadó elfelejti.

A mi feladatunk elérni, hogy a közönség egy idő után érezhesse akár kellemesnek is a disszonáns hangzást.

Sokszor volt már részem olyan élményben, hogy egy „fülnyitogatós” előadással egybekötött hangverseny után azt mondta valaki a közönség soraiból: „Ha tudtam volna, hogy Bartók ilyen, eddig is szerettem volna!”. Előadóként sokan lemondanak erről a feladatról. Sokaknak segíteni kell, hogy megszeressék Bartókot. Volt egy sorozatom, amelyben egy nagyszerű hegedűművésszel, Kádár Istvánnal, a Fesztiválzenekar hegedűsével dolgoztam együtt, aki ugyanolyan jól játszik autentikus népzenét, mint klasszikust. A II. rapszódia annyira modern, hogy az avatatlan hallgató kiszalad a teremből, ha meghallja, pedig autentikus népzenét dolgoz fel. István először eljátszotta az eredeti népzenei anyagot, majd megmutattuk, hogyan formálta át a szerző, hogyan látta el kísérettel, végül eljátszottuk a komplett zeneművet. Rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk a koncertek után – nem állítom, hogy a közönség minden tagja Bartók-rajongó lett, de azt biztosan elértük, hogy már nem menekülnek el a szerzeményei elől.

Jót tett-e a bartóki zenei hagyatéknak a jogdíjak lejárása? 

Erről az örökösöket kellene megkérdezni. A kották jelentős részéhez eddig is hozzájutottunk. A jogdíj eltűnt, de nem hiszem, hogy ez befolyásolta a koncertéletet, hogy emiatt többen játszanának vagy eddig kevesebben játszottak volna Bartókot, akit egyébként a 20. század első felének legnagyobb klasszikus zeneszerzőjeként tart számon a nemzetközi koncertélet. Rengeteg zongorista és zenekar repertoárján szerepelnek a művei szerte a világban.

eckhardt-gabor_01_nem-kell-kredit-100211.jpg

Eckhardt Gábor (Fotó/Forrás: PORT.hu)

Miért fontosak a hasonló megemlékezések? Idén nem kerek évfordulót ünnepelünk.

Bartók művei globálisan adtak irányt a 20. századi zeneszerzésnek. Kötelességünk ápolni az örökségünket – fontos tényező, hogy a zenepedagógusok mennyire favorizálnak egyes szerzőket, és általuk a diákok mennyire értik ezeket a dolgokat. Felbecsülhetetlen értékeink vannak, a 19. századi Liszt megkerülhetetlen, a múlt század első felének legnagyobbjai,

Bartók, Kodály és Dohnányi, a második felétől Ligeti, Kurtág és Eötvös elképesztő alkotásokkal gazdagították a zenekultúrát – egy ilyen nemzet büszkén verheti a mellét. 

Nagyon jó előadó, úgy értem, jó szpíker. Egy igazán gazdag estén, amelyen sok műsorszám szólal meg, mi alapján súlyoz mint műsorvezető? Gondolok itt a szöveg és a zene arányaira. 

Ha gálahangversenyt moderálok, és nem előadást kell tartanom, ahol a zenei változatosság, az előadók és a korosztályok sokszínűsége a fontos, inkább célirányos, rövid infókkal vagy anekdotikus sztorikkal célszerű fűszerezni a műsort. Ilyenkor az elsődleges feladat inkább hangulatot teremteni és házigazdaként bensőségessé tenni az eseményt. 

Szerettem volna megkérdezni, mit ajánl a 25-i koncertből, de mindabból, amit elmondott a szerzőhöz fűződő viszonyáról, rájöttem, ez hülye kérdés.  

Mindent. Jók az előadók, jók a műsorszámok és műfajokban, hangszer-összeállításokban igen gazdag, különös feldolgozások hangzanak el, például a Gyermekeknek sorozat egyes darabjai gitáron. Bartók soha nem írt gitárra. De a Három csíkmegyei népdal sem mindennapi koncertszám szaxofonon. Nagyon boldog vagyok pedagógiai szempontból, amikor ilyesmikkel találkozom. 

Mikor kezd el készülni mint műsorvezető? Előző nap? 

Változó. Egy-két nappal előtte fókuszálok a feladatra, és két éjszaka elég a ráhangolódásra. De mondhatom azt is, hogy folyamatosan készülök, hiszen még a tanításban is ezt teszem. Olykor, ha olvasok valami érdekeset, elmentem egy ki tudja, mikori előadáshoz. Ehhez a műsorhoz is már régóta gyűlnek az infók. Bartók Béla számomra eleven.

Fejléckép: Eckhardt Gábor (fotó/forrás: PORT.hu)

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Színház

Először szólaltak meg a Nemzetiben felmondó színészek

A színháztól távozó Barta Ágnes és Mészáros Martin a Telexnek nyilatkozott arról, hogyan élték meg a társulat tagjaként töltött éveket, és miért döntöttek úgy, hogy szabadúszóként folytatják a pályájukat.
Színház

Udvaros Dorottya jövőre a Katonában vendégszerepel

Június 14-én megtartotta évadzáró társulati ülését a budapesti Katona József Színház. Máté Gábor elmondta: a Katona negyvenegyedik évadában a fiatal művészekre és nézőkre különösen odafigyeltek.
Színház

Együttműködésekre van szükség – felsorakozott az Átrium új vezetése

A következő évadtól új lakók költöznek az Átriumba az eddigi üzemeltető Kultúrbrigád helyébe. A független színházi formációk június 11-én, a Jurányi évadzáró eseményén ismertették röviden elképzeléseiket.
Klasszikus

Svájci fesztivál magyar fellépőkkel

A június 28. és 30. között a Genfi-tó partján rendezett Léman Bouquet Fesztivál változatos zenei programokat kínál, idilli környezetben a közönségnek. A koncerteken számos magyar művész is fellép.
Klasszikus

„Az előadónak nem elég csak a kottát látnia” – interjú Szabady Ildikó fuvolaművésszel

Már kiskorában is folyton a hangszer foglalkoztatta, azóta pedig elmélyült a kapcsolata a fuvolával. Az MVM által támogatott Junior Prima Díjjal kitüntetett Szabady Ildikó számos sikeres versenyszereplés után szólistaként és zenekari muzsikusként is rendszeresen színpadra áll.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus hír

Molnár Anna neves izraeli kortárs zenei együttessel lép fel

Az Israel Contemporary Players június 22-án ad koncertet Tel-Avivban, az elsősorban szintén kortárs zenei produkcióiról ismert mezzoszoprán Steve Reich Tehillim című művében működik közre.
Klasszikus hír

Svájci fesztivál magyar fellépőkkel

A június 28. és 30. között a Genfi-tó partján rendezett Léman Bouquet Fesztivál változatos zenei programokat kínál, idilli környezetben a közönségnek. A koncerteken számos magyar művész is fellép.
Klasszikus interjú

„Az előadónak nem elég csak a kottát látnia” – interjú Szabady Ildikó fuvolaművésszel

Már kiskorában is folyton a hangszer foglalkoztatta, azóta pedig elmélyült a kapcsolata a fuvolával. Az MVM által támogatott Junior Prima Díjjal kitüntetett Szabady Ildikó számos sikeres versenyszereplés után szólistaként és zenekari muzsikusként is rendszeresen színpadra áll.
Klasszikus ajánló

A Magyar Hegedű Ünnepe a Pesti Vigadóban

Június 22-én és 23-án gazdag programkínálattal, egyebek közt kortárs vonóshangszer-kiállítással, könyvbemutatóval és hangversenyekkel is várják az érdeklődőket a Magyar Hegedű Ünnepén. Az eseményen ünneplik a hetvenéves Szecsődi Ferencet is.
Klasszikus ajánló

Holokauszt-emlékkoncertet ad a Metrum Ensemble

A kamaraegyüttes a holokauszt nyolcvanadik évfordulója alkalmából szervezett emlékév keretében lép fel a Rumbach zsinagógában. A műsoron szereplő művek közül több is az első alkalommal hangzik el Magyarországon.