Kuna Lajos (Fotó/Forrás: Virtuózok)

Márk felfedezése nem volt véletlen, Ön tudatosan keresi a tehetségeket és az utánpótlást. Mi a módszere?

Minden évben csinálok tehetségkutatást. Ez azt jelenti, hogy egy-két növendékemmel bemegyünk az általános iskola másodikos, harmadikos osztályaiba, viszünk rézfúvós hangszereket, bemutatjuk őket, amiket utána ki is lehet próbálni.Egy ilyen alkalommal tűnt ki Márk a többiek közül. Rögtön az óra elején jelentkezett, és miután kipróbálta a hangszereket, lelkesen közölte, hogy ő meg akar tanulni trombitálni. Ez kilenc évvel ezelőtt volt.

Hogyan lett a trombitából harsona?

Már két éve tanult nálam, amikor meghirdettek egy versenyt. Rendesen felkészültünk rá, de Márk elrontotta a területi válogatót, és nem jutott tovább az országos trombitaversenyre. Rettenetesen elkeseredett.

Közölte, hogy készüljünk tovább, és ő nekifut a következő versenynek. Amikor megmondtam, hogy a következő trombita verseny három év múlva lesz, teljesen elszomorodott. Azt mondta, nem tud három évig várni a következő versenyre. Úgy éreztem, hogy valamit tennem kell. Ekkora energiát, motivációt nem szabad kihasználatlanul hagynom! Csak fel kellett húzni a vitorlákat, a jó erős szél már megvolt. Ha kihagyom ezt a lehetőséget, akkor később lehet, hogy nem találok ilyen erős motivációt. Az is benne van ilyenkor, hogy esetleg – míg várok a következő lehetőségre - más területen éri olyan élmény, ami elviszi tőlem a növendékem energiáit. Szerencsére eszembe jutott, hogy még abban a tanévben volt egy mélyrézfúvós verseny. Azt mondtam neki, hogy meg tudnám őt tanítani úgy harsonázni, hogy megnyerje az országos versenyt, de sajnos a harsona nem neki való hangszer. Nagyon nehéz rajta játszani, sok türelem kell hozzá, és nagyon, nagyon sok gyakorlás… Bekapta a horgot! És alig fél év múlva megnyerte a versenyt.

Bekapta a horgot? Honnan tudta, hogy ez a lehetőség felpörgeti majd?

Idén ünneplem, hogy negyven éve vagyok a pályán. Szaktanácsadóként is dolgozom. Egyszóval foglalkozom már egy ideje tehetségekkel. Hitvallásom az, hogy a pedagógusnak a legfontosabb feladata, hogy megtalálja a növendéke motivációját.

Ezért kellett őt annakidején felcsigáznom. Bármilyen darabot megtanul,szorgalmas, de ha versenyről van szó még rátesz egy lapáttal. Az oktatási programjának része, a versenyekre történő felkészülés. (Az utóbbi hat évben 12 országos és nemzetközi versenyen vett részt. Minden esetben dobogós lett. 6 első 5 második és egy harmadik hely birtokosa – a szerk.) A Virtuózok is így jött. Abban az időben a napi három óra helyett napi hat órát is készült, annyira akart nyerni. És tessék. Mára egy ország ismeri. 

Beke Márk, a Virtuózok 2018-as szériájának győztese (Fotó/Forrás: Virtuózok)

Elkíséri a tanítványait a versenyekre?

Igen. A versenyen nagyon fontos az „edző” jelenléte, mert az utolsó pillanatokon sok múlik. Pontosan olyan ez, mint a sport. Beállítunk egy „edzéstervet” de az előtte lévő percekben is látnom kell a rezdüléseit, hogy épp akkor ott milyen gyakorlatot, vagy relaxációt kell alkalmaznom a siker érdekében. És persze az is fontos, hogy lélekben velük legyek. A jó pedagógus ilyen helyzetben pszichológus is. Az eredmény a pillanatnyi lelki állapottól, a nyugodt koncentrációtól függ. Csak akkor – ha minden rendben van – jöhet létre művészi előadás. Csak ekkor születhet meg a színpadon a zene.

Negyven éve van a pályán. Rögtön tudja, hogy kiből mi válhat?

Kisgyermekkorban találkozom velük, és bár sokat fejlődnek, nem szoktam csalódni a megérzéseimben. A muzikalitás és a ritmusérzék rögtön kiderül. Márknál is azonnal tudtam, hogy tehetséges. Nem eminens típusú, de kiváló adottságokkal rendelkező, vagány kisgyerek volt. Nagyon jó füle van a zenéhez. Karizmatikus egyéniség és ráadásul van benne energia.

Beke Márk a tanárával, Kuna Lajossal (Fotó/Forrás: Virtuózok)

Energia. Ez tényleg úgy hangzik, mintha sportolót keresne. Ennyire nehéz műfaj a harsona?

Igen, az egyik legnehezebb, mert a testi, fizikai adottságok, a levegőkapacitás, a szájizmok nagyon fotosak. Ezen kívül a harsonán sokkal bonyolultabb játszani, mint mondjuk a trombitán. Nem szelepek segítenek a hangváltásban, hanem egy csúszó-tolóka, ezáltal ugyan olyan nehéz tisztán játszani rajta, mint mondjuk a hegedűn, vagy a csellón. A levegő fújásához pedig sok energia kell. Mindig azt mondom a gyerekeknek, hogy kiabáljanak egyet. Nem csak az energia felmérése miatt, de a kiabáláshoz bátorság és magabiztosság is kell. Természetesen  az életkor fejlődésével ez sokat változhat, de ha már az elején megvan az nagyon jó indulás.

Márkot is kiabáltatta?

Kuna Lajos gyermekeivel, a Fourtissimo együttes tagjaival (Fotó/Forrás: Virtuózok)

Nemrégiben olyan kitüntetést kapott, ami a közösségi munkájának is elismerése, tiszteletadása. Mi a munkamódszere?

Fontos számomra, hogy a gyerekek éljenek. Ne gubózzanak bele a hangszertanulásba, a technikai problémákba. Éljenek úgy, mint a többi kortársaik. Ennek az a jelentősége, hogy én az első órától kezdve előadó művészetet tanítok.  Ennek pedig az a legfontosabb eleme, hogy a zenén keresztül érzéseket kell közvetíteni. Saját magát adja mindenki, így elengedhetetlen, hogy legyenek élményei, legyenek impulzusai, és ezeket ugye az életből merítjük. A családi szeretet, a barátok, az együtt muzsikálás, a bandázás, ez mind kell hozzá.(És persze később a szerelem is…) Vagyis nem vagyok híve annak, hogy napi három óránál többet gyakoroljon egy gyerek, az viszont legyen koncentrált. Ezt rövidebb időszakok – például a verseny előtti hajrá – felülírhatják. Az első pillanattól kezdve tisztelem a tanítványaimat. Társnak, barátnak, sőt bizonyos helyzetekben havernak tekintem őket.

Azt mondja, ha visszatekint az egész életpályájára, az elmúlt 40 évre, a tanítványaira a legbüszkébb. Sokan lettek híresek közülük. Mit gondol, Beke Márk hova fog eljutni?

Én nem csak a híres tanítványaimra vagyok büszke, hanem azokra is, akikkel „csak” sikerült megszerettetni a zenét. Én az a pedagógus vagyok, aki nem minden áron állít mindenkit zenei pályára, hanem csak azokat, akikben azt látom, hogy a világ legjobbjai lehetnek. Olyanokat, akik egyéniségek. Úgy gondolom, ha valaki középszerű, vagy átlagos, azt etikátlan dolog zenei pályára biztatni. Az a tanácsom a fiatalok számára, hogy mindenki keresse megazt, amiben a legjobb, és amiben a legjobban érzi magát. Márk ilyen szempontból tökéletes helyen van.

Hamarosan érettségizik, és elbúcsúzunk egymástól. Külföldön szeretne továbbtanulni. Úgy gondolom, hogy sikeres volt az eddigi együttműködésünk és remélem sikerült annyi „munícióval” ellátnom, hogy elérje céljait. Ő egy különleges egyéniség. Nem valószínű, hogy egy életre beül egy szimfonikus zenekarba. Ő vagy karmester lesz, vagy szólista. Akár világsztár.