Klasszikus

Háborús gépezet

2014.11.28. 08:00
Ajánlom
Michael Nyman korunk egyik legnépszerűbb és legfoglalkoztatottabb angol komponistája. Zenéjével leginkább olyankor találkozunk - a rádió mellett ülve, a televízió előtt vagy egy mozi sötétjében -, amikor nem is sejtjük, hogy ki a szerző. Aki pedig CD-ről szeretne egy-egy darabjával megismerkedni, nyolcvannál is több felvétel közül válogathat. Ki gondolná, hogy a 2005-től már saját kiadót is üzemeltető Nyman karrierjét pályaelhagyóként kezdte?

Amikor az 1960-as évek uralkodó trendjeit követni képtelen Nyman egy időre felhagyott a zeneszerzéssel, zenetudománnyal és népzenekutatással kezdett foglalkozni. Saját bevallása szerint Steve Reich egyik műve (Come Out) csábította vissza eredeti szakmájához, 1968-tól újra kedvet érzett a komponáláshoz. Gyakorta kapott megbízást színházi és filmes munkákra, legnagyobb sikereit filmzenéinek köszönhette. Peter Greenaway (A rajzoló szerződése; A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretője; Prospero könyvei) és Jane Campion (Zongoralecke) alkotótársaként - túlzás nélkül állítható - új filmzenei stílust teremtett. Ám legtöbb pályatársával ellentétben az alkalmazott zene Nyman számára soha nem számított esztétikai értelemben másodlagos jelentőségűnek. Filmes munkái gyakran koncerttermi darabok vagy zenés színházi művek kiindulópontjaivá váltak. A Zongoralecke zenéjét például egy zongoraverseny formájában gondolta tovább és bővítette ki, a Prospero könyveiből pedig kompozíciók egész sora ágazott le, a dalciklustól az opera-balettig (The Princess of Milan). De ami ennél is fontosabb: stiláris értelemben Nyman koncertzenéje és filmzenéje között nincs lényeges különbség.

A 38-as gépkocsi-alakulat sofőrje

A világháború első időszakát minden oldalon a nemzeti érzelmű lelkesedés hatotta át, s ez alól a zeneszerzők többsége sem vonhatta ki magát. Nyilatkozatokat, kiáltványokat fogalmaztak francia és német oldalon egyaránt, és igyekeztek a legelismertebb, legnagyobb nemzetközi tekintélynek örvendő kollégákat soraik között tudni. Érdekes azonban, hogy e kísérletek még a nacionalista elfogultságukat nem titkoló zeneszerzők között sem mindig találtak visszhangra. A háború "igazságossága" és kimenetele szempontjából egy cseppnyi kétséget sem érző Richard Strauss például kitért az ilyen irányú megkeresések elől, s a nemzeti öntudattól motivált és gépkocsivezetőként frontszolgálatot teljesítő Ravel sem csatlakozott semmilyen kirekesztő tendenciájú manifesztumhoz. "Veszélyes lenne a francia zeneszerzőkre nézve, ha következetesen figyelmen kívül hagynák külföldi kollégáik alkotásait. Számomra keveset jelent, hogy például Schönberg úr osztrák [azaz ellenség], és el vagyok ragadtatva attól, hogy Bartók és Kodály, valamint tanítványaik magyarok, és ezt műveikben oly ízesen fejezik ki".

Miben is áll ez a stílus? Nyman szívesen emel ki a régmúlt zenéjéből - Monteverditől, Vivalditól vagy épp egy skót népdalból - elemi egységeket, egyszerű akkordkapcsolatokat, ismétlődő dallamfordulatokat. Ezekből alakít ki végtelennek tűnő, legtöbbször csak a hangszín, a hangszerelés vagy a hangerő tekintetében változó, fejlődő hangszőnyegeket. Az elemek összekapcsolásakor a klasszikus cizelláltsággal mit sem törődve, leginkább a rockzenéből ismert fogásokkal él, és szívesen erősíti meg az alapokat basszusgitárral. Vonzódik a nyersebb, zamatosabb ízekhez, előszeretettel dolgozik nem operai képzettségű énekesekkel vagy olyan hangszeresekkel, mint Alexander Balanescu. A zenei kölcsönanyagok - részben a sajátos hangzás, részben az ismétlődések miatt - Nyman darabjaiban az eredeti környezetüktől teljes mértékben elidegenítetté válnak, s olyan hatást keltenek, mint Andy Warhol pop-art képsorozatai. Egyik legszebb munkájában, a Paul Celan verseire írt dalciklusában (Hat Celan-dal) például egy Chopin-mazurka nyitótaktusai kerültek ily módon különös fénytörésbe.

A Nyman-zene elemi hatásával kapcsolatban alighanem az idén hetven éves komponista egyik kedvenc énekesnője, a walesi Hilary Summers megjegyzése a legtalálóbb: „kizárólag a fürdőszobámban és Michael Nyman műveiben érezhetem magam rocksztárnak. Húsz éve a rajongója vagyok, s ha egyetlen CD-t vihetnék magammal egy lakatlan szigetre, akkor a Musique à Grand Vitesse (MGV) című zenekari darabjának felvételét csomagolnám be". Az I. világháború kitörésének centenáriumi évében francia, német és magyar intézmények koprodukciójában mutatják be Nyman legújabb, műfaját tekintve mozi-koncertnek nevezhető alkotását, a War Worköt. Az összművészeti produkció háborús helyszíneken, Nagy-Britanniában, Franciaországban és Németországban készített archív felvételek és a hipnotikus zene révén igyekszik rést ütni a feledés burkán. A személyazonosság nélküli, elesett katonákat ábrázoló képek; az eltűntek puszta adatai és a háborús irodalom - különösen a fronton meghalt August Stramm szívbemarkoló szövegei - révén a zeneszerző egy rendkívül kifejező, expresszív, elsősorban az érzékekre, érzelmekre ható alkotást hozott létre. A Budapesten kívül Kölnben, valamint francia helyszíneken: Párizsban, Metzben és Châlons-en-Champagne városában látható produkcióban Nyman előadóként is részt vesz.

Költészet és Vaskereszt

August Stramm (1874-1915) a modern német irodalom egyik legizgalmasabb figurája volt. A költő és drámaíró az operatörténetbe is beírta nevét, Sancta Susanna című színművéből a fiatal Hindemith komponált operát. A német hadseregben szolgált, kapitányi rangban. A világháború első hónapjaiban a francia frontra vezényelték. A Vaskereszttel kitüntetett katona később a keleti fronton, Fehéroroszországban harcolt, ütközet közben, kézitusában esett el. Radikálisan leegyszerűsített nyelvezetű, a szövegkohéziót fenntartó elemeket (ragokat, névmásokat) és gyakran még az igéket is nélkülöző verseit az expresszionista líra legértékesebb vonulatához sorolja az irodalomtudomány. A létezés tragikumát, a modern ember sorsélményét katalógusszerűen felsorolt, "súlyos" szavak fejezik ki, grammatika nélküli nyelve különösen jól illeszkedik Michael Nyman zenei stílusához, kompozíciós technikájához.

Programkereső

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden csütörtökön a Fidelio hírlevelében

Legolvasottabb

Színház

„A politika félelmetes szinten átszőtt mindent” – Vecsei H. Miklós is megszólalt a Junior Prima-közlemény kapcsán

A Junior Prima Díj átadóján Vilmányi Benett nem vette át a kitüntetést, amelyre a korábbi díjazottak közös közleményben reagáltak. Az aláírók között volt Vecsei H. Miklós is, aki közösségi oldalán fejtette ki véleményét az ügyről.
Színház

„Elkötelezett hívei vagyunk a vélemény- és szólásszabadságnak” – közleményt adtak ki a Junior Prima Díj birtokosai

A Junior Prima szeptember 20-án tartott díjátadó ünnepségén az egyik díjazott, Vilmányi Benett személyes nézeteire hivatkozva nem vette át a kitüntetést. Az elismerés birtokosai most közleményben reagáltak az esetre – adta hírül a Színház Online.
Klasszikus

Időutazás Anna Netrebkóval

Különösen személyes hangvételű estet adott Anna Netrebko szeptember 25-én este a Magyar Állami Operaházban, a mostanában a hírekben politikai állásfoglalása (vagy annak hiánya) miatt szereplő orosz szoprán néhány órára visszarepítette a nézőket a boldog békeidőkbe.
Színház

A Candide és a Szólít a szörny nyerte az eSzínház Fesztivál fődíját

Második alkalommal rendezték meg a virtuális térben az eSzínház Fesztivált, melynek keretében szeptember 16. és 25. között 18 színház 19 produkcióját láthatta a közönség. Az online szemlét négy kontinens 23 országából követték a nézők, a fesztivál végével a zsűri és a közönség döntött a legjobb produkciókról és alkotókról.
Vizuál

Pasifilm, háromgenerációnyi pasiüggyel – interjú Breier Ádámmal

Krasznahorkai Lászlóról és Havannában élő magyarokról forgatott dokumentumfilmet, jelenleg pedig Lefkovicsék gyászolnak címmel készíti első nagyjátékfilmjét. Breier Ádám rendezővel többek közt a forgatókönyvírás nehézségeiről, kubai tanulmányairól, a zsidó kultúra megfoghatatlanságáról, a kritikáktól való félelemről beszélgettünk.

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus ajánló

Négy fesztivál vendége szeptemberben az Anima Musicae

Gazdag programmal indította 2022/23-as évadát az Anima Musicae Kamarazenekar. A zene lelkéről elnevezett együttes négy rangos fesztivál meghívottjaként lépett fel.
Klasszikus interjú

„Wagner zenéje úgy hat rám, mint a drog, a mai napig a függő vagyok” – Exkluzív interjú Michael Volléval

Budapesten Bachot és Lisztet énekelt korábban, de a világ legnagyobb operaházai elsősorban Wagner-szerepeiről ismerik. Michael Volle október 10-én a Müpába érkezik, ennek kapcsán kedvenc szerepe mellett a zeneszerző iránti rajongásáról is mesélt.
Klasszikus kritika

Időutazás Anna Netrebkóval

Különösen személyes hangvételű estet adott Anna Netrebko szeptember 25-én este a Magyar Állami Operaházban, a mostanában a hírekben politikai állásfoglalása (vagy annak hiánya) miatt szereplő orosz szoprán néhány órára visszarepítette a nézőket a boldog békeidőkbe.
Klasszikus ajánló

A klón, aki túlontúl emberi − Interjú Jörg Widmann-nal

Rafináltan újraértelmezett, szerelmi sokszögtörténetté transzformált modern Pygmalion-parafrázissal érkezik a budapesti Liszt Ünnepre a Neue Oper Wien. A húsz éve, Münchenben bemutatott opera – Das Gesicht im Spiegel (Arc a tükörben) szerzője, Jörg Widmann a darab keletkezéstörténetéről is nyilatkozott.
Klasszikus ajánló

Korszakok Zenéje – A MÁV Szimfonikus Zenekar hangversenye

A MÁV Szimfonikus Zenekar 2022. október 13-i hangversenyén a Zeneakadémián, Farkas Róbert vezényletével Mozart remekművei ölelik körbe két neves, kortárs magyar zeneszerző – Eötvös Péter és Dubrovay László – szerzeményeit.