Klasszikus

Haladó hagyomány

2010.04.08. 09:52
Ajánlom
Valamikor az 1789-es nagy francia forradalom táján, illetve az időközben kibontakozó romantika idején született meg a művészet szakrális rangjáról és az alkotóművész-géniuszról szóló elképzelés, amely a koncerttermekben azóta is uralkodó repertoár derékhada mellett létrehozta azt a meggyőződést is, hogy a műalkotást (jelen esetben a zseni által alkotott zenei kompozíciót) saját korának közönsége jó eséllyel nem értheti meg, mivel hétköznapi horizontja csak hosszas önnevelés és művelődés után lehet eléggé tágas a transzcendens összefüggéseket feltáró és közvetítő mű befogadásához.

Noha a művészet-vallás 19. század eleji ideája a katarzis egészen új dimenzióit nyitotta meg a lelkes hallgatóság előtt a maga meghökkentően közvetlen, drámai és erőteljes eszközeivel, az állandóan megújuló, egyéni, korábban sosem hallott zeneszerzési bravúrokat követelő zsenialitás-eszmény rövid száz év alatt igen nehéz helyzetbe sodorta a szerzők és elméletírók segítségével hitvallássá, világképpé váló művészetet. A kétszáz éve még lényegében egységes zenei stílus a nemzeti hovatartozás kulturális kifejezésének vágyában előbb különböző akcentusokat kapott, változatos szláv, skandináv, vagy éppen verbunkos magyar színezettel gazdagítva a bécsi mesterektől örökölt harmónia- és formavilágot. Később iskolákra, kisebb zeneszerzői csoportokra érvényes nyelvszigetekre bomlott, míg végül a 20. század során megjelent az egyes komponistákat személyesen fémjelző, csak egyetlen alkotó kezében releváns, mindenki más számára az epigonizmus veszélyeit és bélyegét hordozó megszólalás igénye, amely a számtalan egyéni stíluson belüli naprakész tájékozódás és értékítélet hatalmas feladatát mindenestül a befogadókra rótta. 

A zeneszerzők és a közönség közötti közvetítő szerepében fellépő kritikusokat meglehetősen el is bizonytalanította a jövőbe látás kötelezettségével járó „lehetetlen küldetés", amint azt a szintén kritikusként tevékenykedő Pernye András néhány évtizeddel ezelőtt találóan megfogalmazta: „Ahogyan [...] a komponisták nagy része a jövőnek ír - a kritikusok nagy része a jövőnek kritizál. A jövőről magáról viszont csupán egyetlen, alapvető elképzelése van: jövőnek nevezzük azt a kort, amely majd mindazt megérti, amit ma nem értünk meg", következésképp a szakmai értékelésnek és visszajelzésnek az adott körülmények között „az a feladata, hogy már most elvégezze az idő szelekcióját." A szakíróknak ugyan nem volt lehetősége megkerülni a fenti problémát, a közönség többsége viszont a maga részéről meglehetősen hamar kiutat talált az időutazás nehézségeiből, amennyiben egyszerűen elhatárolta magát a kortárs művészettől. A jelenség világszerte érvényes, jóllehet a mértéke országonként, társadalmanként eltérő, ahogyan eltérőek azok a módszerek is, amelyekkel a kurrens művészi törekvéseket a galériatulajdonosok, könyvkiadók, iskolák és koncertszervezők integrálni igyekeznek. Magyarországon a 20. század közepén a központi irányítás az esztétikai ítéletalkotás kérdésében is igen határozott szerepet vállalt, az egyéni avantgárd nehezen átláthatató burjánzása helyett a harmincas évek nemzeti klasszicizmus-eszményének egyszerűsített változatára bízva a népi demokratikus közösség egészséges pszichéjének védelmét. Mint Kroó György megfogalmazta: „Íratlan törvénnyé emelkedett, hogy a haladás a zenében a dúr-hangnemmel, a klasszikus szonáta-, rondó-, vagy dalformával, a Kodály-művekből desztillált akkordfűzések patronjaival azonos. Az az elzártság, a nemzetközi áramlatoktól való tudatos elszigetelődés, amely a Kodály-iskolára már a harmincas évektől jellemző volt, most beteges egyoldalúsághoz, harsány konzervativizmushoz vezetett, olyasfajta beszűküléshez, amelyben minden eredeti, egyéni javaslat gyanúsnak tűnt."

A népszerű egyszerűség csapdájából szabadulni akaró zeneszerzők rendkívül nehéz helyzetben találták magukat, amikor megpróbáltak a személyes fantázia és tehetség, valamint a hivatalosan elfogadott alkotás közötti szűk határmezsgyén egyensúlyozni. Szőllősy András a rá jellemző, zárkózottan diplomatikus intelligenciával úgy vélte, voltaképpen nem lényeges kérdés, hogy létezik-e egyáltalán egyéni stílus. „Az a dolgunk" - mondta Stravinskyt idézve, - „»hogy rendet teremtsünk a hangok között«. [...] Úgy gondolom, hogy az egyéniség nem abban van, hogy valaki valami gyökeresen újat talál ki. [...] Azt hiszem, inkább arról van szó, hogy a dolgok közötti összefüggésekben, elrendezésükben talál-e valaki olyan egyéni szempontot, amely szerint át tudja csoportosítani a jelenségeket." Ami saját alkotói pályafutását illeti, megtalálta az egyéni szemléletét kifejező „időbeli rendet a hangok között", amelyet össze tudott egyeztetni a klasszikus formákkal kapcsolatos, az ötvenes évektől sokáig megkerülhetetlen elvárásokkal, ahogyan azt a műfajában Bartókot idéző V. zenekari concertója is bizonyítja, amelynek alcíme, a „Lehellet" Lehel György karmester ötvenedik születésnapjára utal. Hasonlóan szerencsés kompromisszumra lelt a magyar oratorikus repertoárt gazdagító Sugár Rezső is a török korba helyezett Hősi énekével, amelynek kontrapunktikus összetettsége, drámai gazdagsága a kritika mellett a közönséget is magával ragadta hatvan évvel ezelőtt, de a modern inspiráció és a hagyományos forma közötti egyezés lehetőségét kereste számos művében Hidas Frigyes is. Sőt, ezen munkálkodik a legfiatalabb generáció egyik tagja, az 1969-ben született fagottművész és zeneszerző, Kovács Zoltán is Szent Ágnes életét megjelenítő programszimfóniájában és 2. fagottversenyében egyaránt. Hogy tevékenységükkel a kortárs alkotások közelebb kerülnek-e a közönséghez, továbbra is kérdés, de talán reménykedhetünk benne, hogy az ízlés változásával enyhül valamelyest a 20. századi kultúrpolitika kudarca, amelyet Kroó így summázott: „Az operalátogatók számának hatalmas növekedése, a lemez-hallgatás és lemezgyűjtés megindulása, a hangversenyközönség összetételének demokratizálódása rendkívüli eredmény volt [...]. Az új közönség azonban, mint az elődje is, Puccini és Beethoven közönsége lett..." 

  

MAGYAR SZIMFONIKUS KÖRKÉP 

2010. április 6. 19:30
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Alba Regia Szimfonikus Zenekar 

Szőllősy: Lehellet (V. Concerto)
Bartók: Hegedűverseny
Bartók: A kékszakállú herceg vára

Km.: Szabadi Vilmos (hegedű), Meláth Andrea, Rácz István (ének)
Vez.: Drahos Béla 

2010. április 20. 19:30
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
MÁV Szimfonikus Zenekar

Kovács Zoltán: I. szimfónia
Ravel: A gyermek és a varázslat - lírai fantázia 

Km.: Nemzeti Énekkar (karig.: Antal Mátyás)
Vez.: Kollár Imre
 

 

2010. április 21. 19:30
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Duna Szimfonikus Zenekar 

Barber: A rágalom iskolája (The School for Scandal) - nyitány, op. 5
Jereb Ervin: Trombitaverseny
Dukas: A bűvészinas - szimfonikus scherzo
Sosztakovics: IX. (Esz-dúr) szimfónia, op. 70 

Km.: Geiger György (trombita)
Vez.: Deák András

 

2010. április 25. 18:00
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Zuglói Filharmónia - Szent István Király Szimfonikus Zenekar és Oratóriumkórus 

Glinka: Ruszlán és Ludmilla - nyitány
Brahms: a-moll kettősverseny, op. 102
Sugár Rezső: Hősi ének 

Km.: Záborszky Katarina (hegedű), Záborszky Anna (gordonka), Váradi Zita, Wiedemann Bernadett, Megyesi Zoltán, Massányi Viktor (ének), Hunyadi János Általános Iskola Nagykórusa, Szent István Király Oratóriumkórus, Szent István Király Zeneművészeti Szakközépiskola Vegyeskara, Szent István Gimnázium Vegyeskara
Karigazg.: Igaliné Büttner Hedvig, Záborszky Kálmán, Tőkés Tünde, Rónaszékiné Őrfalvy Katalin, Szilágyiné Mátyus Elvira
Vez.: Záborszky István
 

 

2010. május 9. 19:30
Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
Savaria Szimfonikus Zenekar 

Dohnányi: Szimfonikus percek, op. 36
Kovács Zoltán: I. fagottverseny
Dohnányi: I. szimfónia, op. 9 

Km.: Lakatos György (fagott)
Vez.: Robert Houlihan


www.mupa.hu

Programkereső

Legnépszerűbb

Tánc

„Ha valaki harisnyában is férfi tud maradni, az igazán férfi”

Balázsi Gergő Ármin, a Magyar Nemzeti Balett szólistája kapta a Tánc Világnapján Az évad legjobb férfi balettművésze-díjat. Ennek apropóján kérdeztük őt hivatásról, szerepálmokról, stresszkezelésről.
Vizuál

Pedro Almodóvar elkészítette élete legszemélyesebb filmjét

Élet és film szétválaszthatalanul összegabalyodik Pedro Almodóvar legújabb alkotásában. Egy héttel a cannes-i bemutató után itthon is látható a Fájdalom és dicsőség Antonio Banderas és Penelope Cruz főszereplésével. Kritika.
Vizuál

Egy kis napfény – Budapesti életképek 1945–1949

Budán még javában zajlott az ostrom, amikor Pesten már megnyílt az első mozi, a következő napon megindult az első villamosjárat, majd Buda felszabadulása után öt nappal fogadta vendégeit az első kávéház is. A Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Fényképtárának munkatársai ezúttal az 1945 és 1949 közötti néhány békés évből válogattak fotókat.
Klasszikus

Hogyan találkozott Gustav Mahler és Sigmund Freud?

Mahler többször is időpontot kért a pszichoanalízis atyjához, de legmondta az első hármat. De miért kereste meg a hírhedt Freudot egyáltalán?
Vizuál

Leonardo da Vinci figyelemzavaros és hiperaktív volt, és egyszerre volt ez áldás és átok életében

Legalábbis egy újabb kutatás szerint, amely a figyelemhiányos hiperaktivitás-zavarral (ADHD) magyarázza Leonardo állandó halogatását.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus koktélparti

Hogyan találkozott Gustav Mahler és Sigmund Freud?

Mahler többször is időpontot kért a pszichoanalízis atyjához, de legmondta az első hármat. De miért kereste meg a hírhedt Freudot egyáltalán?
Klasszikus magazin

Kórusok lepik el a Palotanegyed utcáit

A Kórusok Éjszakájáról Tóth Árpád, a Csíkszerda kórus vezetője beszél a Fidelio Klasszik május 25-ei adásában, amiben Havas Ágnes, Hegyi Barbara és Novák Péter is megszólal.
Klasszikus ajánló

Ezért érdemes Schumannt hallgatni Várjon Dénes szerint

Május 25-én és 26-án utolsó két fejezetéhez ér a Schumann összes zongorás kamarazenéjét megszólaltató sorozat a Zeneakadémián. Várjon Dénes elmondja, miért játssza olyan szívesen a zeneszerző műveit.
Klasszikus bonn

700 apró Beethoven-szoborral ünnepel Bonn városa az évfordulón

Hétszáz mosolygó Beethoven-szobrot tervezett Ottmar Hörl a zeneszerző születésének 250. évfordulójára.
Klasszikus interjú

Koltai Katalin feltalált egy új eszközt a gitárhoz, hogy el tudja játszani Bartók műveit is

De nemcsak Bartók, hanem a 20-21. századi zene egészen új repertoárja tárul fel Koltai Katalin új találmányának, az egyhúros kapodaszternek köszönhetően.