- A zenei iroda vezetőjeként milyen feladataid vannak?

- A zenei iroda végzi tulajdonképpen az összes szervezési és kapcsolattartási feladatot, ami a pontos programok kialakítása és a meghívott vendégekkel való egyeztetés során felmerül. Az Europa Cantátot szervező nemzetközi, illetve regionális bizottság, már két évvel ezelőtt összeállt és a félévenként esedékes egyeztetések folyamán előre megegyeztek a legfontosabb szakmai kérdésekben, tehát például abban, hogy a sok beérkezett műhely ötletből, melyeket hirdessük meg. Ennek végeredményeként nagyjából ötven műhelyre lehetett jelentkezni. Előfordult persze olyan, hogy nem volt elég jelentkező egy adott műhelyre, ilyenkor egy újabb egyeztetés keretében elhagytuk az adott műhelyt, vagy lehetőség szerint átcsoportosítottunk. Ugyanezt kell lejátszani az egynapos úgynevezett Felfedező műhelyek esetében is. A teljes programot így egyfelől a bizottság döntései alapján, másfelől pedig saját hatáskörben rakjuk össze. A legnehezebb munka az információgyűjtés, utána pedig az, hogy minden átfedés nélkül a helyére tudjon kerülni.

- Hogyan tudnád jellemezni az elkészült program-összeállítást?

- Úgynevezett nagyműhelyből összesen negyven van, amelyek közül a legrövidebb négynapos a leghosszabb pedig nyolcnapos. Ezek tulajdonképpen már összeállt koncepciók, a műfajokat tekintve gyerekműhelyről, nőikari, férfikari, vegyeskari és ifjúsági kórusműhelyekről beszélhetünk. A tematika is rendkívül széles egészen az improvizatív workshopoktól, az egy konkrét művet behatóan tanulmányozó műhelyig. Erdei Péter tartja például azt a szemináriumot, ahol kizárólag Kodály Missa Brevise kerül majd terítékre. Nem csak a szigorú értelemben vett klasszikus művekkel, de a jazz műfajával, illetve olyan kompozíciókkal is lehet majd találkozni, amelyek valamilyen módon jobban bekerültek a köztudatba és már-már - koránt sem pejoratív értelemben - slágernek mondhatóak mint például Orff Carmina Buranája.

Az egynapos műhelyekből is több mint negyvenet kínálunk, ezek párhuzamosan folynak mindennap, vagyis délelőttönként hat különböző műhelyből lehet majd választani. A rövid felfedező műhelyeknél fő szempont, hogy közönségbarát legyen. Egy-egy program ugyanis ezekben az esetekben nem köti oda az érdeklődőt egy hétre, de mégis megvan a lehetőség arra, hogy megérezzen valamit a fesztivál szellemiségéből, és egy komplett programon vegyen részt. Háromórás workshopokról van szó, amelyek talán magukban foglalják az általunk elképzelt Europa Cantat szellemiségét és célját, mert szeretnénk egy kicsit más oldalról megközelíteni a kóruséneklést, nyitni szeretnénk, hogy tényleg mindenki megtalálja a maga számára érdekes programot.

- A fesztivál a szakmának szól a szakmáról, vagy ebben is nyitni szeretnétek?

- Attól függ, mit hívunk szakmának. Sok olyan kórusban éneklő, zeneszerető embert ismerek, aki nem hivatásos zenész, de van affinitása a muzsikához. Én őket civil énekeseknek hívom, akikkel egyébként csodákat lehet művelni, és azt gondolom, hogy ez a rendezvénysorozat főként nekik szól. Ezen kívül a profi kórusvilág képviselői, elsősorban karnagyok és zeneszerzők számára van egy az Europa Cantat alatt futó folyamatos eseménysorozat. Itt inkább előadásokat lehet meghallgatni, tehát kevésbe érvényesül az interaktív workshop szellemisége. A kóruskarnagyok, zeneszerzők és zenei menedzserek ezeken az egyórás alkalmakon tudnak egyfajta továbbképzésen részt venni. A spektrum ebben az esetben is átfogó, hiszen vendégül látunk például egy libanoni zeneszerzőt, aki a közel-keleti hangskálát hozza közelebb az érdeklődőkhöz, de lesz külön a menedzsmentnek szóló előadássorozat, illetve néhány szerző saját, újonnan komponált művét is ismerteti majd.

Minden más gyakorlatilag a civil énekeseknek szól és még azt is megkockáztatom, hogy az egynapos felfedező műhelyek az olyan laikusoknak is élményt jelenthetnek, akik nem énekelnek kórusban, viszont érdeklődnek a zenei közeg iránt. A délutáni koncertek száma viszont száz felett van, amit tényleg a széles közönség számára alakítottunk ki.

- Kiket tudnál megemlíteni a résztvevők közül, akik számodra is sokat jelentenek?

- Eljönnek olyan művészek, akik a zeneakadémiai éveim óta meghatározzák a világlátásomat, mint a brit Bob Chilcott és Jonathan Rathbone, utóbbi improvizációs nagyműhelyt tart majd, illetve itt lesz még Robert Sund, akit a kórusvilágban nagyon sokan ismernek. A magyarok közül részt vesz majd többek között Erdei Péter, Kollár Éva és Gráf Zsuzsanna. Nem mindig egyértelmű, hogy ki számít tekintélynek, hiszen a német Wolfram Buchenberg nevét én csak most ismertem meg, ugyanakkor ő német nyelvterületen egy nagyon népszerű és ismert zeneszerző. Az énekegyüttesek közül a finn Rajatont és a német Singer Purt tudnám kiemelni, illetve igencsak ismertté vált már a magyar Jazzation is.

- Mi a jelentősége, hogy újra Pécs rendezheti az Europa Cantátot?

- Saját kórusommal, a Soharózával nem feltétlenül mozgok a szigorú értelemben vett kóruskörökben, mert úgy érzem, hogy amit csinálunk, eltér a hagyományos kórusvilágtól. Valójában volt némi tudatosság abban, hogy váltani próbáltam és egy kicsit kiszakadni az általam vonalasabbnak és zártabbnak érzett kórusszakmából. Ehhez szorosan kapcsolódik, hogy miben látom a fesztivál jelentőségét. Egyrészt szeretném a magyar énekeseknek megmutatni azt, hogy milyen egyéb utakon lehet még járni a kórusvilágban, és hogy ezek milyen lehetőségeket rejtenek magukban, mi minden élményt lehet visszafordítani a kóruséletbe, és mennyi helyről lehet még inspirációt szerezni.

Nem csak egy vonal van, és itt nem az értékcsökkentésről beszélek, de arról, hogy módszertani frissítésre van szükség, mert a kodályi értékeket csak úgy tudjuk átadni, ha megpróbálunk másképp kommunikálni, és a mai kor nyelvére lefordítva újragondolni az alapkoncepciót. A zene akkor tud hatással lenni az ember életére és fontos szerepet betölteni - úgy ahogy azt Kodály Zoltán is megálmodta - ha azt az egyén teljesen a sajátjának tudhatja, és úgy érzi, amit csinál, róla szól. Kodály idejében ez talán könnyebb volt, mert a művek az adott kor nyelvén szóltak, vagyis elevenebb reflexióval élt a művészet a saját történelmi korára. Az iskolai oktatásban is úgy érzem, hogy akkoriban a tanítóknak sokkal inkább benne volt a saját élete és emocionális jelenléte abban, amit átadott. Ez utóbbi nagyon hiányzik most, valahogy mintha kicsúszott volna a talaj a Kodály-módszer alól, és persze a körülmények sem adottak, heti egy énekórával.

- Hogyan segít ebben az Europa Cantat?

- Szükség lenne arra, hogy a karnagyok és énektanárok minél interaktívabbá tegyék a foglalkozásokat. A frontális tanítás már nem feltétlenül működik, mert a fiatalokat nem lehet lekötni akkor, ha nem eléggé mozgalmas az, ami körülöttük zajlik. Én tanítottam három évet, és azt tapasztaltam, hogy nincs meg az az önkontrol és koncentráció, ami miatt működni tudna a frontális tanítás. Ha pedig egyszerűen csak előirányzunk bizonyos dolgokat, a fiatalok nem fogják a sajátjuknak érezni. Az általam vezetett együttesben folyamatos kreatív munka és improvizáció keretében találjuk ki, és állítjuk össze a darabokat együttes munkával. Más az érzés, hiszen mindenki hozzáteheti a saját gondolatát, ötletét, tapasztalatát és emlékeit, az egyénről szól és a körülötte lévő világról.

Nagyon sok olyan szférája van a hangoknak és a zenének, amiről egyszerűen nem beszélünk. Meg kell tanulni zenét hallgatni, rá kell mutatnunk arra, hogy mit jelent a zenei figyelem, a koncentráció, ha pedig jól belegondolunk, a zene minden pillanatban körülvesz bennünket, hiszen akár a csend is értelmezhető egyfajta zajnak, vagyis zenének. Az újítás igénye és az alternatívák felmutatása mind benne foglaltatik a mostani Europa Cantatban. Nagyon büszke vagyok a kialakult végleges programra, és bízom abban, hogy sem a külföldi sem pedig a hazai látogatók nem fognak csalódni, ha ellátogatnak Pécsre a fesztivál ideje alatt.