Zenei tanulmányait Kadosa Pál és Somogyi László tanítványaként végezte. 1947-től dolgozott a Magyar Rádió Zenei Osztályán rendezőként, 1956-ban lett a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekarának karnagya, majd 1962-től igazgatója és vezető karnagya. 1955-ben a Prágai Tavaszra, 1956-ban Salzburgba küldték ki a rádió zenei tudósítójaként. 1958-ban első alkalommal vezényelhette a rádió zenekarát külföldön, Párizsban és

Lehel György

Brüsszelben. Közbenjárásának köszönhetően számos külföldi turnén vehetett részt a társulat, amely irányításával nemzetközi hírnévre tett szert. Vendégkarmesterként Európán kívül többször kapott felkérést az Egyesült Államokból, Japánból, Kanadából, Ausztráliából és Új-Zélandból is. 1974-ben a Bázeli Rádió Szimfonikus Zenekarának állandó vendégkarnagya lett, de rendszeresen vezényelte a bambergi, a detroiti, a montreali, valamint az új-zélandi szimfonikus zenekart is. Európai turnéi közül jelentősek voltak olaszországi vendégszereplései, 1968-1989 között Svájcban is rendszeresen fellépett.

Munkásságát számtalan rádiós és mintegy félszáz önálló lemezfelvétel őrzi, repertoárja Bachtól a kortárs zeneszerzőkig terjedt, egyik legutolsó lemezsorozata Brahms összes szimfóniáinak felvétele volt.

Művészi tevékenységében mindvégig nagy hangsúlyt helyezett Bartók Béla és Kodály Zoltán művei mellett a kortárs magyar és külföldi alkotások bemutatására.

A Magyar Állami Operaház előadásait is több alkalommal vezényelte. Évtizedeken keresztül volt a Magyar Zeneművészek Szövetsége elnökségének tagja. Munkásságát 1955-ben és 1962-ben Liszt Ferenc-díjjal, 1973-ban Kossuth-díjjal, 1968-ban érdemes, 1979-ben pedig kiváló művész kitüntetéssel ismerték el.

Lehel György szinte élete végéig aktívan dolgozott, 1988-ban tüdőrákja miatt visszavonult a rendszeres fellépéstől.