Klasszikus

Hallgatnám még, polgár

2014.08.19. 14:17
Ajánlom
A Kaposfest második napján újra abban a sajátos levegőben éreztem magam, ami eddig minden évben körülvett. A koncerteken hatalmas ugrásokat tettünk stílusok és évszázadok, formai és hangszerelési ötletek terén. KRITIKA

Augusztus 14-én a délelőtti koncert első műsorszáma Schubert három dala volt, amelyet Anne Reinhold gyönyörű és rendkívül hajlékony, expresszív előadásában hallhattunk. A három dalt a lemondás, a tragikum, a hiábavaló küzdelem tematikája fűzte össze, ami a csúcsponton M. Meerovitch érzékeny billentésű, pontos kísérete nyomán az Erlkönigben vált egészen nyilvánvalóvá. Ezt követően Rohmann Ditta Bach D-dúr csellószvitjét adta elő egészen sajátos formában, a szerző eredeti akarata szerinti öthúros gordonkán, káprázatos, lenyűgöző hangzásokat, értő, önazonos stílusvezetést, hiteles megszólaltatást biztosítva. A reggeli koncert - és már előre sejtem, hogy talán az egész idei fesztivál - egyik zenei fénypontja Bartók II. hegedű-zongoraszonátájának megszólaltatása volt Kelemen Barnabás és José Gallardo tolmácsolásában. A két idegrendszer épp annyira került közel egymáshoz ebben a különösen technikás darabban, amely pontosan szükséges ahhoz, hogy a lehetetlen határait súrolva megszólalhasson a mű teljes mélysége, Bartók minden zenei és zenén túli gondolata. Nem is előadást, de zenei értelmezést, beszélgetést hallhattunk, az ijesztő technikai mutatványok egyszerűen álltak a kifejezés szolgálatába. José Gallardo atomóra-pontossággal reagált Kelemen Barnabás minden mozdulatára, és viszont. Ritka élményt okozott a közel húszpercnyi játék, méltóan nemcsak a fesztivál, hanem az igazi muzsika világához.

Az este Kurtág-művel indult, A kis csáva képsorozat piccolóra, harsonára és gitárra íródott, miniatűrjei igen szellemesen illeszkedtek egymáshoz és a darabok címeihez is. Kurtág világa úgy tűnik a Kaposfest egyik sajátos színévé válik az évek folyamán. A folytatás, ha lehet még fokozni, szinte szakadéknyi ugrás a századelő, bonyolult zenei szövettel burkolt világába: Korngold Vonóshatosa rendkívül megterhelő, fokozásokkal teli muzsika, amelynek megszólaltatásához sok-sok fegyelmezettség és összhang szükségeltetik. Az első tételben sok dinamikai és artikulációs tétovaságot éreztem, időnként nem lehetett tudni, honnan és hová érkezünk. A második tétel csöndjei és a harmadik valcerezése már összeszokottabb együttes képét mutatta, a fináléban pedig érezhetően engedett a feszültség. Thomas Dunfordról felesleges sokat írnom, egyszerűen lenyűgöz, ahogyan egy időnként alig hallható, különleges lanttal és Dowland tiszta muzsikájának interpretálásával fél órán át négyszáz embert csöndben szögez a székéhez, utána szerényen feláll, és szinte zavart mosollyal fogadja a némaság után kirobbanó vastapsot.

A zárószám Sosztakovics c-moll versenyműve zongorára, trombitára és vonószenekarra volt. A zongoraszólamot José Gallardo, a trombitát Szergej Nakarjakov játszotta. A ritkán hallható darab tételeiben a zongora vitte a vezető szerepet, José Gallardo hatalmas elánnal vetette bele magát ennek a műnek minden részletébe, olyan zenét csalogatva elő, amelyre régen áhítottunk: bánat, hetykeség, irónia, játék mind-mind elénk perdült az utolsó fél órában; Nakarjakov trombitája az utolsó tételben jutott leginkább szerephez, de akkor mindent megmutatott, amit csak lehetett. A vonószenekarban sajnos, ismét akadtak az esthez nem méltó hangok, különösen az unisonók szóltak időnként egyenetlenül.

A következő este igen különlegesnek ígérkezett a műsorválasztással: Lully és Richard Strauss egyaránt foglalkoztak Moliére Az úrhatnám polgár című művével. Mindkét zeneszám előtt Hegedűs D. Géza és színésznövendékei adtak elő egy-egy jelenetet a Moliére-darabból, Parti Nagy Lajos remekbe szabott (át)fordításában, amelyben rengeteg nyelvi humor, groteszk lelemény záporozott a közönségre, megadva az este alaphangját. A Lully-szvit előadása élményszámba ment, nemcsak a precíz megvalósítás, hanem olyan apróságok miatt is, mint a Jonathan Cohen vezette kisegyüttes. A dob nem nyomta el még Dunford lantjátékát sem, a hangzásarányok a remek akusztikájú teremben szinte ki voltak grammozva. Az együttesből mindenkit dicséret illet, de Alina Ibragimova közülük is kiemelkedett telt és érzelem gazdag hegedűjátékával, s a zárótétel szólójának finom mívű frazírozásával. A másik figyelemre méltó közreműködő az ütőhangszeres Hlaszny Ádám volt, aki rendkívüli pontossággal végezte látszólag háttérbeli, de nélkülözhetetlen feladatát a húr nélküli kisdobon, a csörgődobon vagy éppen a kasztanyettát helyettesítő kanalakon.

A szünet után teljesen megtelt a színpad zenészekkel, ekkora és főképp ilyen összeállítású zenekar még nem szerepelt a Kaposfest estjein. Ha némiképp redukálva is, de komplett szimfonikus zenekart köszönthettünk Olari Elts vezetésével. A furfangos szerző a kiszenekart pontosan ugyanolyan érzékkel kezelte, mint közismert nagyzenekari darabjaiban vagy operáiban. A Rózsalovagból már ismerős, rizsporosparóka-hangulatot idéző, groteszk bájjal elénk táruló világban a zenészek teljesen otthonosan mozogtak, a mű ironikus oldalait maximálisan kidomborítva. Kelemen Barnabás a műben hegedűverseny-féle attrakciókat mutatott be lefegyverző könnyedséggel, de remekeltek a fafúvók is a Till-ből ismerős frázisokkal, flatterhangokkal. A zárótétel cinkos kacsintások sora volt a közönségre, az oboatémával és annak hárfa-zongora-pizzicato kíséretével, vagy éppen a La donna é mobile-ária torz verziójával. Tökéletes megvalósítás, hibátlan este - hallgatnám még.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Miért nem vették fel a Zeneakadémiára ezt a tehetséges zongoristát?

Ezt kérdezte a legendás Leon Fleisher, amikor először találkozott Érdi Tamással. A torontói Királyi Konzervatórium zongora tanszakán látássérültként is elfogadták a fiatalember jelentkezését, ezt a napot örökíti meg a következő szemelvényünk a zongoraművészről szóló könyvből.
Zenés színház

Nyomozás az Operában – akcióban a jogi osztály

Noha az egyik legfelemelőbb érzés kétségkívül a művészeket illeti, amikor a színpadon megcsillogtathatják tudásukat, majd fürdőzhetnek a közönség jól megérdemelt elismerésében, mégis, ahhoz, hogy ez létrejöhessen, többek között az Opera jogi csapatának hathatós közreműködésére is szükség van.
Színház

A rendező, aki megdolgoztatja a nézőt - Székely Kriszta

A saját maga körüli világégetés és az állandó csavargás már kikopott belőle; amióta rendez, a színház az élete. Székely Kriszta Kult50-ben megjelent portréja.
Színház

A Magvető Café-ban is elmaradnak a tervezett bemutatók januártól

A kulturális tao-támogatás megvonása a Magvető Cafét is érzékenyen érinti. Közleményükben arról írnak, januártól biztosan elmaradnak a tervezett saját előadások.
Vizuál

A nap, amikor Picasso fénnyel festett

A spanyol zseni soha nem hagyta magát keretek közé szorítani, így gyakran a képkeretet is elhagyta és különböző izgalmas matériákra alkotott, üvegre, vagy éppen levegőbe.

Támogatott mellékleteink

Ezt olvasta már?

Klasszikus ajánló

Ismét tehetséges fiataloké az Óbudai Társaskör színpada

Gitármuzsika, az év fiatal jazz-zenészei és olaszmánia Óbudán.
Klasszikus érdi tamás

Miért nem vették fel a Zeneakadémiára ezt a tehetséges zongoristát?

Ezt kérdezte a legendás Leon Fleisher, amikor először találkozott Érdi Tamással. A torontói Királyi Konzervatórium zongora tanszakán látássérültként is elfogadták a fiatalember jelentkezését, ezt a napot örökíti meg a következő szemelvényünk a zongoraművészről szóló könyvből.
Klasszikus nfz

A zene ajándék

A Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Nemzeti Énekkar 2018/2019. évadának koncertjeire már feltölthető ajándékkártyával is vásárolhatóak jegyek.
Klasszikus la scala

Nyolc percen át ünnepelték Kurtág operáját, a zeneszerző rádión hallgatta az előadást

Nyolc percig tapsolta Kurtág György első operájának ősbemutatóját a Scala milánói operaház közönsége csütörtök este - számolt be a Corriere della Sera olasz napilap a többnyire szakmai közönség előtt tartott előadásról.
Klasszikus ajánló

Fidelio Klasszik: Mozgássérült sportoló és siket színésznő is fellép Frenáknál

A Fidelio és a Klasszik Rádió közös magazinműsorának november 17-i adásában vendégünk lesz Rohmann Ditta gornodkaművész, Borbély László zongoraművész, Frenák Pál koreográfus, Horváth László, a Fonó igazgatója.