Egy hónapja nincsenek koncertek az országban. Az Óbudai Danubia Zenekar az interneten épít közösséget. Mire alkalom ez a leállás a zenekar életében?
Ha nem is ilyen mértékben, de ráfért a zenekarra egy kis pihenés, mert nagyon kemény és igényes műsorok sokasága követte egymást az év első hónapjaiban. Most már persze másról van szó, így egy hónap után, mert egy újfajta működésre álltunk át: az online zenekari jelenlét sok új ötlete rugalmasságot igényel a zenészek részéről, ami szerencsére mindig is erőssége volt a tagjainknak. Ez az időszak az online tanításhoz hasonlóan mélyvíz és nagyszabású kísérlet is egyben, ami szerintem megmutatja, hogy a jövőben milyen új iránya lehet a működésünknek. Terra incognita ez alapvetően a zenekaroknak, amit jól mutat a közösségi oldalakon rövid idő alatt aktivizálható sok új követő.
Persze nagyon más szintű tevékenységre ad ez lehetőséget, mint a hús-vér koncert, de ezzel együtt az online térfoglalás a következő évek fontos eleme lesz.
Kapcsolódó
Tavaszi szél vizet áraszt – Otthonról dolgozik az Óbudai Danubia Zenekar
„Nem bírtuk már az otthoni karantént, muszáj volt összejönnünk egy kis zenélésre” – írja az Óbudai Danubia Zenekar. Talán kevesen tudják, de az otthoni munkavégzés a szimfonikus zenekarok esetében kifejezetten ritka.
Egy 60–80 fős szimfonikus zenekar erős közösségként működik. De mi tarthat össze titeket egy ilyen időszakban? Miben változik ilyenkor a művészeti vezető/vezető karmester szerepe?
A vezetők szerepe válsághelyzetben felértékelődik, mert az alternatív működési lehetőségeket pont a vezetőnek kell kitalálnia, és lehetőleg mielőbb, mert a bizonytalanságban az időtényező kulcsfontosságú.
Mielőbb feladatot kap a kényszerpihenőre küldött zenész, annál kisebb valószínűséggel jelentkeznek nála az ilyenkor gyakori szorongásos, depressziós tünetek, amiknek a hátterében a bezártságon túl a tehetetlenség, a feleslegesség érzése áll.
Az online projektek, amiket mi is elkezdtünk, nem elsősorban a zenei minőség Mount Everestjeit akarják ostromolni, hanem pszichés szerepük van: egyrészt a követőink számára üzenik, hogy csináljuk, itt vagyunk, nektek zenélünk, ne aggódjatok, másrészt a muzsikusaink számára is fontos visszacsatolás, hogy lám, mennyien kíváncsiak a munkátokra, továbbra is fontos és értékes, amit csináltok. Egy vezetőnek ilyenkor az a szerepe, hogy ilyen programokkal segítse a zenekar lelki egységének, a zenészek önértékelésének megőrzését, esetleg fejlesztését, hiszen a válság nemcsak szétzilálni, de összekovácsolni is képes egy ilyen közösséget.
Személyesen hogyan éled meg a bezártságot?
Vegyesen, mert bár a vezénylés egyre jobban hiányzik, van egy része, ami tetszik. Van időm gondolkodni és olvasni, ami nagyon fontos eleme a megújulásnak, ha az ember kreatív munkát végez. Emellett szerencsés vagyok, mert szuper család vesz körül, a feleségem és a kislányom élménnyé teszik az összezártságot. A sok otthoni koszt és csökkentett napi stressz miatt meg is híztam szerintem.
Hámori Máté az Óbudai Danubia Zenekar élén 2019. február 14-én a Zeneakadémián (Fotó/Forrás: Valuska Gábor)
Mit gondolsz, van a koronajárványnak tanulsága? Hogyan látod, miben tesz próbára minket, és mit mutat meg az emberből ez a helyzet?
Számomra az a tanulság, hogy csökkentett fogyasztási módban is nagyon boldogan lehet élni. Egy hónapja nem voltam étteremben és boltban, nem vettem semmit, csak olyat, ami ehető, és mégis nagyszerűen vagyok.
A klímaválsággal együtt nézve ez a járvány biztosan rámutat az ember bulimiás fogyasztói állapotára, mint amikor éjszaka rákapcsolod a villanyt a hűtő előtt zabáló zugevőre: hát, ilyenek vagyunk mi itt, a jólét országaiban. A fogyasztásunk minimum kétharmada teljességgel fölösleges.
Mi lesz az első dolgod, ha vége?
Nem tudom, hogy lesz ennek vége, de biztosan nem hirtelen, egyik napról a másikra. Ami hiányzik, azok a barátaimmal való találkozások. Belőlük nincs sok, de annál becsesebbek nekem, úgyhogy valószínűleg meghívom őket egy jó vacsorára. És elviszem táncolni a feleségemet, az már nagyon ránk fér.
hírlevél
