Nemrégiben a MÁV és a Magyar Rádió szimfonikus zenekara is a nyilvánossághoz fordult, hogy felhívja a figyelmet nehéz anyagi körülményeire. A MÁV zenekar helyzete „speciális”: mivel nem tartozik sem a nemzeti alapintézmények, sem az önkormányzati együttesek közé, tagjai nem közalkalmazottak. A szakszervezetek és a kultusztárca megegyeztek, hogy a társulat tagjai is megkapják az ötvenszázalékos béremelést, ez azonban elmaradt. Strausz Erzsébet, a zenekar sajtóreferense elmondta: jelenleg a MÁV alapítványaként működnek, tavaly 160 millió forintot kaptak a vállalattól, saját bevételük 54 millió forint volt. Ez a pénz azonban csak szigorú megszorításokkal elég a több mint százfős társulat fenntartásához: az átlagbér havi bruttó 74300 forint, nem tudnak a tagoknak fellépőruhát, hangszert adni, vagy bérleti díjat fizetni azoknak, akik a saját hangszerükön játszanak. A régóta anyagi gondokkal küzdő Rádiózenekar tagjai sajtótájékoztatót tartottak, hogy felhívják a figyelmet alacsony átlagfizetésükre (160-240 ezer forint), és megtudják, tényleg hiányzik-e a jövő évi állami költségvetésből az az 500 millió forint, amely a rádió által biztosított másik 500 millióval együtt a rádió három együttesének működését fedezte mostanáig. A zenekar ígéretet kapott arra, hogy a keretet 960 millió forintra emelik.

Kovács Géza, a Magyarországi Szimfonikus Zenekarok Szövetségének társelnöke szerint az együttesek többsége nehéz anyagi körülmények között dolgozik, hiszen működtetésük meglehetősen drága: például egy Bartók-concerto előadásához csak a kották és a jogdíjak kétszázezer forintba kerülnek. Így a társulatok rá vannak kényszerítve, hogy kiegészítsék a fenntartó támogatását: a jegybevétel mellett bérbe adják a koncerttermüket (ha van) és a hangszereket is. A lehetőségeik azonban végesek, így rendszerint költségvetésük tíz százalékát tudják saját bevételként összegyűjteni. Ráadásul a szakember szerint a hazai szponzorpiac a kezdeti fellendülés után „leült”, mecenatúrára alig akad példa.

A lapunk által megkérdezett zenekarok megerősítették a szakember véleményét: bár helyzetük eltérő, minden zenekarnak vannak anyagi nehézségei: a hangszerek felújítására, karbantartására, új darabok vásárlására sehol sem jut elegendő pénz.

A zenekarok közül a Debreceni, a Győri, a Miskolci, a Pécsi, a Szegedi és a Szombathelyi Szimfonikus Zenekar önkormányzati fenntartású. A kultusztárca tájékoztatása szerint a társulatok az idén 47–57 millió forint közötti összegeket kapnak támogatásként, a fenntartó önkormányzatok pedig további 455 millió forintnyi támogatást igényelhettek meghatározott célokra. A Szegedi Szimfonikus Zenekar például tavaly 180 millió forintból gazdálkodott, ennek hatvanöt százalékát kapták az önkormányzattól. Az átlagbér eddig bruttó 70-75 ezer forint volt, a közalkalmazotti béremeléssel és a diplomás minimálbér bevezetésével emelkedett 120 ezerre. Több zenekarnál elmondták: a jegyek, bérletek árát igyekeznek alacsonyan tartani, hogy minél többen vehessék meg őket. Baross Gábor, a Győri Szimfonikus Zenekar igazgatója szerint a vidéki zenekaroknak sajátos feladatuk van, hiszen ők járnak rendszeresen kisvárosokba, falvakba koncertezni. Játékukra igény van, amit az is jelez, hogy az idén egyel több bérletsorozatot kellett indítaniuk.

Szintén önkormányzati fenntartású, de másféle rendszerben működik például a Budapesti Fesztiválzenekar. A társulat két éve közhasznúsági szerződést kötött a fővárossal, amelynek értelmében Budapest a társulatot fenntartó alapítvány legnagyobb szponzora. A zenekar idei költségvetése 550 millió forint, ebből 292 milliót folyósít a főváros, nyolcvankettőt pedig a szaktárca. A többi saját bevétel, amelyből hetven-nyolcvanmillió forint a szponzorok (vállalatok, magánszemélyek) támogatása. Körner Tamás, a zenekar igazgatója elmondta: ez az összeg a hazai szponzorációs viszonyok között soknak számít, de bizonytalan bevétel, mert Magyarországon a szponzorálásnak még nincsenek kialakult hagyományai. További nyolcvan-, százmillió forintot jelent a jegyek, turnék, lemezek bevétele. Ez az összeg csak komoly megszorításokkal elegendő a társulat fenntartására. A zenészek vállalkozók, akiket az elvégzett munka arányában, órabérben fizetnek (az órabérek 4-5 ezer forint között mozognak). Az elmúlt két évben csökkenteni kellett a vállalt koncertek számát, hogy ki tudják fizetni a zenészeket, így jóval kevesebbet játszanak, mint amenynyire igény lenne.

Szintén alapítványi formában működik a hetvenkét tagú Matáv Szimfonikus Zenekar, amelynek fő fenntartója 1990 óta a távközlési cég. Bolvári-Takács Gábor ügyvezető igazgató elmondta: évi négyszázmillió forintos költségvetésük háromnegyedét kapják a fenntartótól, a maradék huszonöt százalék saját bevétel a koncert- és bérletjegyek árából, rendezvényeik, jegyirodájuk bevételéből.

Több zenekar üzemel közhasznú társaságként, ez sem garancia azonban a megfelelő anyagi háttérre. A BM Duna zenekar például a Belügyminisztérium közhasznú társaságaként működik. A hatvanhárom fős társulat éves költségvetése száz-százhúszmillió forint, ennek tizenöt-húsz százaléka a saját bevétel. A fizetések a diplomás minimálbérrel járó emelés után havi bruttó száz-, az idősebb zenészek esetében száznyolcvanezer forintra rúgnak.

A Nemzeti Filharmonikus Zenekar, Énekkar és Kottatár 2002 januárjától közhasznú társaságként működik, amelynek alapítója és fenntartója a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma. Éves költségvetésük másfél milliárd forint, amelyet teljes egészében a minisztériumtól kapnak. Ennek az összegnek több mint háromnegyedét, 1,2 milliárd forintot fordítják a bérekre, így most a százhat fős zenekar átlagfizetése bruttó háromszázötvenezer, a nyolcvanöt tagú énekkaré pedig kettőszázötvenezer forint. A fennmaradó háromszázmillió forintból kell fizetniük például a vendégművészek honoráriumát, a reklámköltségeket, az iroda- és terembérletet, és működtetniük a nyilvános kottatárat. Így a Nemzeti Filharmonikusok sem tudnak elegendő, igazán jó minőségű hangszert vásárolni.

Kovács Géza szerint az volna a megoldás, ha a társulatok folyamatosan emelkedő összegű állami támogatást kapnának. Ezt egy zenei, művészeti törvény létrehozásával lehetne megoldani, amelyben többek között rögzíteni kellene, hogy ki jogosult normatív támogatásra. Körner Tamás úgy véli, követni lehetne például a németországi modellt, ahol a zenekarokat színvonaluk szerint kategorizálják, és ennek alapján kapnak támogatást. Ehhez a kategorizáláshoz szükség van egy széles körű kritériumrendszerre, amely figyelembe veszi például a jegyeladást, a lemezfelvételeket, a bel- és külföldi szerepléseket, azok visszhangját. A megoldásra annál is inkább szükség van, mert sok zenész a magasabb bérek miatt máshová szegődik. Napjainkban például majdnem húsz olyan zenész játszik Európa rangos zenekaraiban, aki korábban a Budapesti Fesztiválzenekar tagja volt, de a magasabb fizetés miatt külföldre ment.