Január 28-án, zeneakadémiai szólóestjén pedig a zene és a tánc összefonódását érzékelteti a Nagytermében. Az esten barokk stilizált táncok, különböző nemzetiségek táncszvitté szublimált népzenéje, norvég paraszttáncok és XX. századi köntösbe bújtatott argentin táncok szerepelnek. A Zeneakadémia kamarazene-tanárának hangversenye a "népek táncai" címet is viselhetné, de ugyanúgy illene hozzá a "lélek táncai" címke is.

Bach d-moll angol szvitje monumentális összefoglalása mindannak, ami a barokk stilizált táncok univerzumában lehetséges; Bartók Táncszvitje - melynek zenekari eredetijét Pest, Buda és Óbuda egyesítésének 50. évfordulójára írta - a különféle nemzetiségek parasztzenéjének egymás mellé helyezésével a népek testvérré válásának ideáját fogalmazza meg a zene nyelvén. Grieg saját nemzetének népi örökségét emeli be a művészi koncertzene világába, a 20. század legjelentősebb argentin zeneszerzője, Alberto Ginastera pedig két etűdnek is beillő gyors táncot és egy elégikus lassút helyez egymás mellé, hogy a három táncból egy vérbeli 20. századi szonáta ciklusa kerekedjen ki.