A Zeneakadémia Koncertmagazinban megjelent, Belinszky Anna által készített interjúban ekképp áradozott Vilde országunkról, sőt azon belül is Budapestről, ahol a Citadelláról a szeme elé táruló látvány is lenyűgözte már őt. A fiatal, Berlinben élő hegedűművésznő többször muzsikálhatott együtt Kokas Katalinnal és Kelemen Barnabással, így nagy lelkesedéssel jön játszani a Fesztiválakadémiára is július végén.
Vilde Frang
Noha már egészen fiatalon elkezdett hegedülni, mégsem a csodagyerekek világát élte. Eddigi életútja, ahogyan játéka is, maga a természetesség, amit az a kijelentése is aláhúz, amelyet egy zeneakadémiai Kóda pódiumbeszélgetésen fogalmazott meg a jelen sorok írója által feltett kérdésre, amely azt feszegette, hogy vajon Vilde Frang életében a számos szóló- és versenymű-játék mellett (a piac ugyanis főleg ezt igényli) hol helyezkedik el a kamarazene az életében: „abban teljesen biztos vagyok, hogy kamarazenélni mindig is fogok, még akkor is, ha már visszavonulok a szólistaságtól és felhagyok a hegedűversenyek játszásával”.
A zenész családban nevelkedett Vilde édesapjához és nővéréhez hasonlóan bőgőzni szeretett volna tanulni, de mivel túl kicsi volt az autójuk, három bőgővel már elképzelhetetlen lett volna egy családi nyaralás. Így először egy gyerekméretű, kis hegedűt kapott, amit szívből gyűlölt, pláne azt, hogy nem az általa elképzelt hangokat lehetett kicsalni az apró hangszerből.
Tanulmányait négyévesen kezdte a híres Suzuki-módszer segítségével, amely nagyon sok zenehallgatáson, hallásfejlesztésen és a szülők tanórákba való bevonása által kialakítható motiváción alapszik. Ezután közel tíz éven keresztül tanult a Barratt Due Institute of Music hallgatójaként, amely különleges intézmény a „zeneovitól a koncertpódiumig” mottóval hirdeti magát. Vilde Frang hamarosan el is jutott a célig. Rövidesen Anne-Sophie Mutter lett a mentora, aki megtanította arra, hogyan ne váljon puszta utánzójává és találja meg saját hangját, az Oslói Filharmonikusokkal, valamint Mariss Jansonsszal való bemutatkozása pedig szintén természetes érzés volt számára, hiszen, ahogyan a The Guardian számára fogalmazott néhány évvel ezelőtti interjújában, „valahogy körbevett a zene”. Jansons koncertjeit hallgatta, szinte hazajárt a koncertterembe, ezért nem volt furcsa vele játszania: „olyannyira ismerős volt számomra, mint a király feje a pénzérméken”. A hegedülés elsajátításában lépésről lépésre haladt, senki sem fogalmazta meg a sztárolt csodagyerekeket kísérő „aha” élményt a kezdetekben. Vilde 2003-2009 között Hamburgban és a Kronberg Akadémián is tanult, de Londonban a híres japán zongoraművésznő, Mitsuko Uchida is foglalkozott vele.
Vilde Frang (Fotó/Forrás: Zeneakadémia)
A fiatal tehetségek hagyományos művészéletrajzaiban itt szokott következni a megnyert versenyekről szóló rész, de amint azt a már idézett zeneakadémiai interjúban nyilatkozta, mindig is igyekezett elkerülni azokat, és egyetért Bartókkal, aki szerint a versenyzés lovaknak való: „Vannak olyan művészek, akiknek kifejezetten tehetsége van a megmérettetésekhez, én azonban nem tartozom közéjük. A versenyeken általában kevésbé számítanak az igazán zenei szempontok, cserébe viszont nagyon sok múlik azon, kik ülnek a zsűriben. Számtalan külső tényezőnek vagy kiszolgáltatva, mikor versenyzel, és maga az eredmény gyakran nem rajtad múlik. Azt hiszem, nem is leszek soha zsűritag sem.”
Vilde Frang (Fotó/Forrás: Lillian Birnbaum)
A Londoni Filharmonikus Zenekarral való 2007-es debütálása, valamint az EMI-jal kötött 2008-as lemezszerződése új lendületet adott karrierjének, azóta pedig a világ számos rangos hangversenytermében fellépett már olyan kiváló karmesterek, mint Vlagyimir Ashkenazy, Fischer Iván, Kent Nagano és Esa-Pekka Salonen, valamint olyan kamarapartnerek, mint Gidon Kremer, Martha Argerich, Steven Isserlis, Janine Jansen vagy Maxim Vengerov társaságában. 2012-ben megkapta a 75.000 svájci frankkal járó Credit Suisse Young Artist Awardot, jelenleg egy 1864-es Jean-Baptiste Vuillaume-hegedű birtokosa és még arra is van ideje, hogy tanítson a Norvég Zeneakadémián. Vilde Frang a hotelek és koncerttermek közötti ingázáson túl igyekszik minél több időt szakítani saját magára is, arra, hogy inspirációt meríthessen, amivel saját zenélését gazdagíthatja. Érdekli őt a festészet, a fotózás és a tánc is. Kívánjuk neki, hogy újabb budapesti élményei is segítsenek majd a feltöltekezésben.
hírlevél
