Május 29-én debütál a Mezzo TV-n a Concerto Budapest: este 20:30-kor láthatják a nézők annak a tavaly decemberi koncertnek a filmfelvételét, amelynek karmestere Keller András, szólistája pedig Gidon Kremer volt a Müpában. A koncertfilmet, amelyet Szabó Stein Imre rendezett, a magyar közönség az Index közvetítésével, május 30-án és 31-án este, valamint a zenekar honlapján egy héten át megnézheti.
Az alkalom azért különleges, mert a Concerto a második magyar zenekar az utóbbi években, amely szerepel a rangos francia komolyzenei tévé műsorán főműsoridőben. És azért is, mert noha a tévé általában saját gyártású koncertfilmeket sugároz, Szabó Stein Imre esetében most kivételt tettek. A rendezőt kérdeztük.
Kétórás koncertfilmmel debütál a Mezzo TV-n a Concerto Budapest. Hazai zenekarok közül eddig főként a Fesztiválzenekar szerepelt a rangos tévé műsorán. Milyen presztízsugrást jelent egy ilyen megjelenés?
Szerintem hatalmasat. Keller Andrással többször megvitattuk ezt a kérdést. Egy nagy zenésznek mindig a lemez lesz az isten, az utókor és a lassú malomban őrlő szakmai kritika számára a lemez dönt. A Concerto Budapest egy komoly, 12 lemezes ciklus derekán jár egyébként. Ugyanakkor mind tudjuk a lemezipar hányattatásait, a befogadás új, elsöprő tendenciáit.
Egy komoly koncertfilm egy rendkívüli zenei erejű hangversenyről, amely a legkomolyabb helyen fut majd többször főműsoridőben öt évig – ez maga a beérkezés üzenete.
Ennél nagyobb erejű kultúrfegyver aligha van. Ezért is akartam a megszokott deskriptív koncertfelvételek szintjén túllépve egy filmesebb, a zene mozgását, születését, a belefeledkezés érzését más szinten hozó felvételt készíteni. Arról is van szó, hogy a korrekt és szakszerű tévés dokumentálás ezt a filmes többletet ritkán nyújtja, és aligha szólít meg a konkrét zeneértőkön túl fogékony közönséget. Keller András elképesztő tehetség-erővel vezényel, Gidon Kremer zseniálisan hegedül, a Concerto és a Kremerata tűpontos, mégis szenvedélyes játéka egészen egyedi élményt jelent: hiba lett volna nem filmesíteni ezt a rendkívüli koncertet. Azt se hagyjuk számításon kívül, hogy Liszt, Bartók, Dohnányi, Kodály, Kurtág, Ligeti, Eötvös zenei hazája, illetve az azt képviselni hivatott zenekarok a rendkívüli zenei örökséghez képest elvétve jelennek meg a nemzetközi audiovizuális agórában.
A Mezzo többnyire saját gyártású koncertfilmeket sugároz. Milyen feltételeknek kellett megfelelni ahhoz, hogy a Concerto Budapest saját produkciója adásba kerüljön?
Régi jó szakmai kapcsolatom van a Mezzóval. Azért be kell vallani, az, hogy teljesen átadják a produceri és rendezői stallumot és felelősséget, hosszas és a személyes meggyőzés fegyvertárát is felvonultató folyamat volt. Köztudott, hogy a Mezzo alapvetően, sőt szinte mindig nekik rendszeresen dolgozó francia producerekkel, rendezőkkel készíti el a filmjeit. Végül, hogy egy zeneileg ennyire bonyolult és súlyos koncertben tudtunk megállapodni – elég Schnittke III. hegedűversenyét és Weinberg Kaddish szimfóniáját említeni – valahogyan a nagyot akarás megérdemelt népmesei büntetését vonta magával: ha be akarunk kerülni, rögtön nagyot kell alakítani. Végül szabad kezet adtak, de, hogy a kérdésedre válaszoljak, szigorú feltételeknek kell megfelelni a nemzetközi jogosítás, a technikai paraméterek és a minőség tekintetében.
A Mezzo szerintem még mindig a legkomolyabb komolyzenei médium, egy régi vágású tévé rengeteg platformmal, mintegy 50 millió állandó előfizető háztartással, tehát mintegy 150-200 milliós eléréssel. Szigorúak, rangot jelent ott lenni.
Hogyan zajlottak a felvételek és milyen technikai háttérrel?
A Müpa tévés felvételi stábja nyolc kamerával és hanggal, valamint egy filmesekből álló négy kamerás komplett csapat dolgozott a felvételen. Felvettük a délelőtti főpróbát és az esti koncertet. A nehézségek rögtön ott kezdődnek, hogy – noha a délelőtti felvételen tudtunk némileg mozogni a kamerákkal, de az igazán filmes eredményhez abszolút fontos lett volna, hogy mint egy stúdióban, egyes részeket külön, a rendezői koncepció alapján is fel tudjuk venni. Ez nem adatott meg. Mindig a pénz és az idő szorítása, ugye, és azért itt két, a színpadon összesen több mint száz fős zenekar mozgatásáról van szó, miközben a zenészek joggal ragaszkodnak a délutáni pihenéshez.
Akkor is, ki merem jelenteni, mivel a végtermék hosszú időre szól, a zenészeknek is érdemes komolyabban venni a filmes igényeket, és érdemes megtalálni a módját, hogy több felvétellel még jobbat csináljunk, mert a filmezés is alkotómunka. Ez a jövő.
A Müpa Sony HD kamerákkal dolgozik, a filmes operatőrök Black Magic kamerákkal dolgoztak: teljesen más a kamerák képe, és óhatatlanul a délelőtti felvétel világítása eltért az esti felvételétől, úgyhogy az utómunkában hatalmas feladatok képződtek. A Müpa felvételi csapat, Fábián Zoltán produkciós vezetővel az élen nagyon korrekt partner volt, a filmes felvételi csapat élén pedig régi fegyvertársam, Géczy Dávid volt vezető operatőrként és felvételi társ-rendezőként. Ki kell emelnem a Müpa részéről Gémes Katalint, aki a Müpa-stáb zenei-felvételi rendezője volt. A végső felvételek egyébként úgy zajlottak, hogy bent ültem a Müpa vezérlőben, és onnan tudtam irányítani Dávidot, illetve kérni Katit egyes kamera plánok vagy témák ügyében.
Milyen utómunkálatok zajlottak a filmen, és kik voltak segítségetekre?
A Müpától egy alap vágott videót és első kevert hangot kaptunk, és ekkor elindult a jó három hónapos utómunka: a végleges hangot a Gidon Kremer által kért Vilius Keras készítette, aki zseniális munkát végzett (Grammy-jelölt hangmérnök - a szerk.), a képi vágást pedig a Müpa nagyon pontos és szakszerű anyagát sorvezetőként használva, teljesen új alapokra helyezve,
24 kamera képéből Lecza Attila vágó és jómagam készítettük mintegy 250-300 óra munkával.
Keller Annie mint asszisztens producer volt nagy segítségemre.
Komoly tanulási folyamat volt mindez. Egyrészt amikor látom a vágószobában a külön felvételek hiányában elszalasztott lehetőségeket, amikor kiderül, hogy a filmes kamerák a délelőtti felvételen nem a Müpa kamerákkal azonos time kóddal futnak és kameránként több órás anyagból kell összerendezni az egyes kamerák képét, könnyű izgalomba jönni. Lecza Attila vezető vágó a rendezői koncepcióm alapján nagyon érzékeny munkát végzett, amit így is sok körben módosítottunk, majd Mukli Bence, a Müpa vágója értő bevonásával több körben a hang és kép szinkronon dolgoztunk sokat, hiszen a vágásnál sokszor csak fül és kép alapján kellett megállapítani, hogy a kiválasztott snitt pontosan a helyén van. A majdnem kész anyagot azután mind Keller András, mind Gidon Kremer átnézte, és kéréseik egy részét feltétlen figyelembe kellett vennem. Hosszú folyamat volt, de azért hadd említsem meg, hogy szerintem egy rengeteg kifinomult vágással készült, érzékeny, a szokásos koncertfelvételeknél filmesebb, önérzetesebb film készült, amelyet végül a két maestro és a Mezzo is dicsérően fogadott el.
A Mezzo nem minden háztartásban elérhető, viszont az Index közösségi oldalán közvetíti a koncertfilmet. Az utóbbi időszakban egyre több a hasonló online stream, a tendenciát a járvány csak gyorsította. Producerként milyen lehetőséget látsz ebben?
A Mezzo TV rendkívüli gesztust gyakorolt, amikor a kérésemre megengedték, hogy egy hétig eljuttathassuk a filmet azokhoz a magyar nézőkhöz, akik nem tudják megtekinteni a tévében. Az Index szombaton és vasárnap este élő streamben mutatja be a honlapján és Facebook csatornáján, és a film elérhető lesz ugyancsak szombattól a Concerto Budapest honlapján keresztül.
Azt gondolom egyébként, hogy a járvány elülésével a közönség nagy része számára újra a közvetlen és egyszeri koncertélmény lesz a legfontosabb, az, hogy élőben ott legyenek,
és szívesebben vásárolnak a koncertjegyet, mint VOD letöltést. Az egyszerű streamelésben csak indokolt esetben hiszek. A streamek nagy része 2-6 kamerával csak híradásra alkalmas, akkor van létjogosultsága, ha külföldi elérés, egy különleges külső helyszín vagy rendkívüli alkalom, esemény indokolja. Amiben hiszek, azok – az élő koncertélmény mellett – a filmes igényű felvételek.
A koncertről szóló kritikánkat itt olvashatja.
Kapcsolódó
Történelem a hangjegyek között
„Az Adagietto titka talán csak az időkben rejlik, de most úgy éreztem, hogy a jó előadáshoz az időt kell kitágítani. Megnéztem utána az órámat: tíz perc telt el, többnek éreztem.” Kritika a Concerto Budapest november 4-i koncertjéről.