Paul Gulda (Fotó/Forrás: Julia Grandegger)

Paul Gulda-t már régóta inspirálják a klasszikus zenén túlmutató zeneirányzatok, köztük a cigányzene. Minden bizonnyal édesapjától, Friedrich Guldától örökölte ezt a nyitottságot, akit ez a tulajdonsága tett rendkívülivé: óriási sikereket ért el Bach, Beethoven és Mozart interpretációival, végül azonban teljes figyelmével a jazz felé fordult. Emlékezetesek Chick Coreaval játszott jazz improvizációi vagy a Doors Light my Fire című dalára írt variációi.

Paul Gulda-t az utóbbi években az izgatja, hogy milyen hatással voltak a roma zenészek -akik már a török hódoltság idején státuszt kaptak, majd akiket az arisztokrácia is felfedezett magának- egyes zeneszerzők szerzeményeire. Brahms, Beethoven és Liszt szerzeményein keresztül azt vizsgálja, hogy hogyan integrálták saját kompozícióikba a romáktól hallott zenét.

A Haydn alla Zingarese – Zingarese à la Haydn elnevezésű, nagy sikerű projektjével is azt szeretné bemutatni, hogy a „nemzeti hősként” kezelt Haydn, aki az Esterházy udvarban minden bizonnyal sok cigányzenét hallhatott, micsoda lelkesedéssel dolgozta bele saját műveibe ezeket az inspirációkat.

„Első tanárom két jazz-zenész volt: Fritz Pauer és Roland Batik“ – meséli a sokoldalú zongorista. „Apám, Friedrich Gulda a zene iránti feltétlen odaadást adta át, Leonyid Brumberg pedig az orosz iskola alapjait tanította meg nekem. Végül Rudolf Serkinnél tapasztaltam meg az igazi jóságot és támogatást. Feladatomnak tartom ennek összegzését és – ha lehet – meghaladását, valamint továbbadását” - fogalmazott. 

Pontosan ez történik ezen az estén, ami nem csupán egy száraz zenetörténeti lecke. Gulda leszögezi, hogy az est célja nem az, hogy azt kutassa,„mit hallhatott ki Haydn a „zingarese”-zenéből”: „Végül is Haydn zenéjét sem lehet teljes biztonsággal „autentikusan” interpretálni. Inkább a két stílus baráti közeledéséről van szó, számomra pedig „klasszikus” zenészként a közös muzsikálás a romák improvizációs örömzenélésének tanulását jelenti. ”