Fischer Ádám karmester azt mondja, ez a feladat megkoronázná az eddigi pályafutását, s a kedvéért képes lenne minden erejét a magyar zenei élet szolgálatába állítani. Ez az erő jelenleg igencsak megoszlik Európa rangos zenei intézményei között, hiszen a kismartoni (eisenstadti) székhelyű Osztrák-Magyar Haydn Zenekar mellett Fischer Ádám a Bayreuthi Ünnepi Játékok karmestere, a mannheimi nemzeti színház főzeneigazgatója, a dán rádió kamarazenekarának vezető karmestere, a bécsi Staatsoper és a zürichi opera rendszeres vendége – hogy csak néhány feladatát említsük. Ezért is nagy jelentőségű, hogy az Osztrák-Magyar Haydn Zenekarral tavasszal egy három koncertből álló sorozatot dirigált a Zeneakadémián – nagy sikerrel. Május 9-én, pénteken este pedig a sorozat ráadásaként egy újabb hangversenyt vezényelt, amelyen együttese Mozart C-dúr, Linzi szimfóniáját, A-dúr zongoraversenyét (a szólista Ránki Dezső), valamint Haydn fisz-moll, Búcsú szimfóniáját játszotta. Fischer Ádámot a Haydn-zenekarról, eszterházai álmairól és Bayreuthról faggattuk.

– Ha tényleg felépülne Fertődön Haydn egykori operaháza, és ön dirigálhatná a megnyitót, mit vezényelne legszívesebben?

– Talán a Figaro házasságát. Mert Haydn is készült a bemutatására, be is szerezte a partitúrát, de az előadás végül elmaradt.

– Köztudomású, hogy Haydnt, Mozartot, Beethovent játszani a legnehezebb feladat minden muzsikus, zenekar számára. Macerásak, túl sok próbát igényelnek – mondják sok helyen, s inkább elmenekülnek a bécsi klasszikusok elől. Ön viszont alapított egy zenekart, hogy szolgálja Haydn életművét. Miért?

– Azért, mert Haydn zseniális zeneszerző volt, sokat lehet tanulni tőle, és mert a bécsi klasszikusok nélkül a romantikát sem lehet megérteni. Haydn száznégy szimfóniát írt, és vallom, hogy még a legkevésbé sikerült is jobb, mint sok romantikus kompozíció.

– Hogyan alakult meg a Haydn-zenekar?

– Még a vasfüggöny idejében, 1987-ben játszottunk először. Csak az ötlet volt az enyém. A grazi operaház igazgatója és a Bécsi Filharmonikusok egyik vezetője segített a szervezésben. Mindketten magyarok voltak. (Sajnos már nem élnek.) Alapítottunk egy egyesületet, amely szerződést kötött Burgenland tartománnyal, hogy az Osztrák-Magyar Haydn Zenekar a Eisenstadtban létesítendő Haydn-fesztivál együttese lesz. Én a fesztivál intendánsának a zenei tanácsadója lettem. Muzsikusokat toboroztam innen is, onnan is. Magyarországon nőttem fel, jól ismertem több muzsikus-generációt, ugyanakkor Bécsben jártam főiskolára, és több évig dolgoztam a Staatsoperben mint korrepetítor, tehát az ottani zenészekkel is megvolt a kapcsolatom. Hatvan taggal indultunk, közülük körülbelül negyvenöten játszanak egy-egy koncerten. Alapszabályunkban kikötöttük, hogy egyik ország muzsikusainak aránya sem mehet hatvan százalék fölé. Magyarországról az Állami Hangversenyzenekarból, a Rádiózenekarból és az Operaháztól érkeztek hozzánk zenészek. Haydn-hangversenyeket adtunk Kismartonban és Fertődön, az Esterházy-kastélyban, azaz a határ két oldalán. Akkor ez még politikai tettnek számított. Létrehozni egy zenekart, amelyben a muzsikusok fele magyar, a másik fele osztrák, akik a vasfüggöny két oldalán együtt muzsikálnak. Többször előfordult, hogy délután Fertődön játszottunk, aztán buszba ültünk, és este már Eisenstadtban adtunk koncertet.

– Ma már nincs vasfüggöny, de ilyen mégsem fordul elő. Eszterházán egyáltalán nem játszanak.

– Tárgyalunk róla. Akkor még más világ volt. 1988-89-ben Magyarországon Fertőd a kutyát sem érdekelte, mert messze van Budapesttől. Az osztrákok viszont szívesen átjárogattak a kastélyba. Történelmi napokat éltünk át, láttuk a határ osztrák oldalán az elhagyott Trabantokat. Később minden megváltozott, a magyarok is újra felfedezték az Esterházy-kastélyt, megalakultak a fertődi Haydn-fesztiválok, a Budapesti Vonósoké és a Magyar Haydn Társaságé, amelyekben az osztrákok ma már konkurenciát látnak.

– Sok zenekarból verbuválja a muzsikusait. A fociból is tudjuk, hiába lépnek pályára a sztárok, ha nincs meg a csapategység. Nem jelent ez gondot, főként hogy Haydnt kell játszani?

– Fontos kérdés ez, és a Haydn-zenekar fejlődésében művészi szempontból két szakaszt kell elkülönítenem. Az együttes 1996-ig egy olyan osztrák-magyar zenekar volt, amely Joseph Haydn nevét viselte, 1996-után pedig egy olyan Haydn-zenekar, amely osztrák és magyar muzsikusokból áll. A hangsúly tehát Haydnre tevődött át. Ma már jól ismerik egymást a zenészeink, és a repertoár is a kezükben van. És nagyon sok múlik a karmesteren, azaz rajtam. Ahogy öregszem, egyre inkább belátom. Ha a karmester képes arra, hogy egyértelmű és tiszta zenei impulzusokat fogalmazzon meg az együttese számára, akkor a zenekari hangzás sokkal gyorsabban válik egységessé.

– Ha a rádióban hallana egy Haydn-művet, felismerné, hogy az ön zenekara játssza?

– Természetesen, bár egy zenekarnál azért sosem érhető el olyan egységes és egyedi hangzás, mint például egy vonósnégyesnél.

– Miért olyan nehéz Haydnt játszani?

– Fogalmazhatok úgy, hogy a zenei ötleteit a kottában nem fejti ki teljesen, de úgy is, hogy nagy szabadságot enged meg az előadóművészeknek. Tény, hogy Haydn zenéjének valóban csak akkor van igazi hatása, ha e zenei ötletek kidolgozásra kerülnek. Ahhoz, hogy ez sikerüljön, a koncerten a produkcióhoz a muzsikusoknak valóban hozzá kell adniuk a saját személyiségüket.

– A zenekar megalakulása után nem sokkal megkezdték a Haydn-szimfóniák CD-felvételeit. A munka tizenöt évig tartott, 2001-ben fejeződött be. Mind a száznégy mű korongra került?

– Igen, a CD-k már kaphatók is. Persze nem ment simán, mert az a lemezcég, amely elkezdte a felvételeket, belerokkant a feladatba. De szerencsére átvállalta a kiadást egy másik. Fantasztikus munka volt, sajnánjuk, hogy vége. Reméljük, hogy jön valaki, aki felfedez majd újabb Haydn-szimfóniákat...

– Kismartonban csak Haydnt játszanak?

– Nem, úgynevezett Haydn+... sorozatokat. Tavaly Haydn+Schubert, az idén Haydn+Beethoven, jövőre, ha igaz, Haydn+Bach művei lesznek műsoron.

– Mennyi időt tölt az Osztrák-Magyar Haydn Zenekarral, és mennyit utaznak?

– Évente körülbelül két hónapot. Egyre többet turnézunk. Már kétszer jártunk Amerikában, és koncerteztünk Japánban is. Európában persze számos helyen. Gyakran lépünk fel Svájcban, és büszkék vagyunk rá, hogy márciusban először adtunk koncerten Bécsben a Muzikvereinben, ami rangot jelent.

– És most már bérletük volt a Zeneakadémián is...

– Ez egy vállalkozás, aminek nagyon örülök. Régi álmom volt, hogy a Haydn-zenekar bekapcsolódjon a budapesti zenei élet vérkeringésébe. Remélhetőleg lesz folytatás. Folyamatos az anyagi bizonytalanság. Előre tervezni lehetetlen. Szólistákat szerződtetni felelőtlenség. Nekem már 2006-os szerződéseken kell gondolkodnom, s nem tudok mást tenni, mint hogy fenntartom magamnak az időpontokat a zeneakadémiai koncertek számára, aztán meglátjuk.

– Ehhez képest amikor Sinopoli hirtelen halála után felkérték, hogy Bayreuthban legyen a Ring karmestere, hezitált, mondván, nincs rá ideje...

– Mannheimben elvileg öt hónapot, Dániában két hónapot kell töltenem, ugyanennyit a Haydn-zenekarnál, és hármat Bayreuthban. Ez már évi tizenhárom hónap... És akkor még nem szóltam az egyéb vendégszereplésekről. Volt, amiből le kellett faragnom. Mannheimben az egész műsortervet megváltoztatták miattam, amikor 2004-ig elvállaltam a Ringet.

– Haydntól Wagnerig – nagy ugrás!

– Nem hiszem, hogy nagyon távol lennének egymástól. Legfeljebb a kor, amelyben éltek és alkottak. És nem hiszek a „specialistákban”. Nem jó, ha valaki csak egy vagy két szerző munkásságára összpontosít egész életében. Ha Haydnnel foglalkozom, jobban értem és élvezem Wagnert, ha Wagnert dirigálok, jobban vezényelem a Haydn-műveket. A két feladat jótékonyan kiegészíti egymást. Már a szüleim is nagy wagneriánusok voltak, Wagner-operákon nőttem fel.

– És mit vitt Bayreuthba „Haydnból”?

– Hogy egy apró, praktikus dolgot mondjak: a régi fa szordínókat (hangfogókat a húrokra). Sokkal jobb, lágyabb lett tőlük a bayreuthi vonóskar hangzása.

– A bayreuthi zenekari ároktól állítólag rettegnek a karmesterek...

– Mert a terem különleges akusztikai felépítése miatt a közönség ugyan együtt hallja az oboát, a nagybőgőt és a szopránt, de az oboa nem hallja a nagybőgőt, a nagybőgő a szopránt, a szoprán pedig az oboát. A karmester is mást hall, mint a publikum. És más hangerővel. Ezért Bayreuthban jóval nagyobb a felelőssége a karmesternek, mint máshol. A hanghullámok elindulnak a zenekari árokból, a karmester mögötti falról visszaverődnek a színpadra, és a színpad veri őket tovább a nézőtérre. Tehát a zenekarnak egy tizedmásodperccel előbb kell belépnie, mint az énekesnek. Ezeknek a problémáknak a kezelése nem könnyű, de megoldásukra létezik technika, melyet például az operaházi korrepetítorok jól ismernek.

– Mit gondol, lesz 2009-ben az operaházban vagy a kastélyban koncertje a Haydn-zenekarnak?

– Kétezerkilencben Ausztria adja Európa kulturális fővárosát és régióját. Ausztria és Magyarország is lelkesen támogatta azt az ötletemet, hogy legyen ez a régió Kismarton és Fertőd térsége – együtt, Haydn szellemében. Én elültettem a gondolatot a politikusok fejében, de hogy a megvalósítás milyen stádiumban van, nem tudom. Remélem, hogy mind a két oldal túl tudja magát tenni a lokálpatrióta féltékenységen.

Heti Válasz