Házimuzsika Farkas Zoltán zenetörténésszel

„...Aki jó kamarazenész, az jól vezet autót. Látja, előre érzi, hogy körülötte ki mit fog csinálni. Tapasztalatom szerint ebben sok igazság van, mert kamarazenében ülve is, ha egyet gondolunk a zenéről, akkor ki tudom találni előre, sőt, már érzem és hallom, hogy a partnerem melyik irányba mozdul el” – mondja Gulyás Márta Liszt-díjas zongoraművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanára, a Madridi Királyi Zeneakadémia kamarazene-professzora, aki G. Horváth László és Rózsa Richárd kamarazenei sorozatának mai vendége.

Házimuzsika

Hol van már az az idő, amikor a műkedvelő ismerősök vagy ráérő muzsikusok összegyűltek a vasárnapi szieszta után, elővettek a redőnyös szekrényből egy vonósnégyest, triót vagy szonátát, és a maguk örömére játszani kezdtek. Vagy az uzsonnára érkezett fess fiatalúr a család unszolására lekísérte a kisasszonyt egy Schubert-dalban. Talán végleg letűnt ez a világ, mindent megváltoztatott a hangrögzítés. Ma bárki meghallgathatja a legszebb darabokat a legjobb előadásban, már lemez, CD sem kell hozzá, a mobilján mindenki a zsebében hordhatja a fél zeneirodalmat. De micsoda élmény, élvezet élőben együtt játszani! Vagy akár csak hallgatóként részese lenni mindennek. A nagy hangversenytermekben szinte lehetetlen felidézni a kamarazenéléshez illő intim hangulatot, de a Társaskör épp erre való termében még nagyszerűen lehet. S ha igen különböző korokban, inspirációra vagy célra készültek is a felcsendülő művek, közös bennük a társas zenélés, a szavak nélküli kommunikáció semmihez sem hasonlítható öröme. (Mácsai János)