- Újévkor a Müpában Vashegyi György együtteseivel adta elő Haydn Évszakokját, most egy másik magyar zenei központban egy nem kisebb volumenű kompozíciót dirigál. Mi a benyomása a magyar zenészekről?

- Az Orfeo Zenekar és a Purcell Kórus a legmagasabb színvonalat nyújtotta, és most, hogy már próbáltam a debreceniekkel, elmondhatom: nagyon jól sikerült a betanítás. A zenészek ismerik a művet, érdeklődőek, figyelnek a próbán. Remek a kórus, van pár kiemelkedően jó fúvós, jók a szólisták. Eddigi tapasztalataim alapján nagyon meg vagyok elégedve.

- Az Ön előadásaiban azt szokták kiemelni, hogy milyen szép és egyedi a hangzás. Mi ennek a titka?

- A lényeg, hogy minden nagyon tiszta és világos legyen. Fontosak az arányok, például a fafúvósok és a vonósok aránya. A tisztaság érdekében kerülni kell a vibratót a vonósoknál is. Amúgy a tagolásra, az artikulációra és a frazeálásra ügyelek különösen.

- A Haydn-oratóriumokban kontrafagottot is használ a continuóban. Bach zenéjénél is alkalmazza-e ezt a hangszert?

- Csak a János-passióban.

- Ön historikus előadónak tartja-e magát?

- Historikus formájú kortárs előadó vagyok: az a feladatom, hogy a kortársaimmal értessek meg régi műveket. Ebben a „régiség", a történelmi múlt nagyon fontos - de ugyanilyen fontos, hogy ezt a mai embereknek kell megmutatnom, hogy megértsék.

- Ön lemezre játszotta Bach összes kantátáját és oratorikus művét. Tudjuk, hogy a h-moll mise évtizedeken keresztül érlelődött, ennek során Bach számos korábbi kantátájának anyagát felhasználta. Ön szerint a h-moll mise mennyire egységes mű, műegész?

- Bach a h-moll misét élete végén alkotta meg, noha valóban felhasználta korábbi műveit - de bőven akad benne olyan zenei anyag is, mely direkt a miséhez íródott. Ezek ráadásul Bach utolsó zenéi. Az alkotás az ő életében nem hangzott el. Úgy gondolom, a h-moll mise Bach hagyatéka, zeneművészetének abszolút csúcsa, mely csak a Máté-passióhoz mérhető. Az életműben ez a két opus magnum. A mise egésze, illetve az egyes részei strukturálisan tökéletesen meg vannak tervezve. A korábbi, itt felhasznált művek csak az alapanyagot adják ehhez a tökéletes épülethez.

- Változott-e az Ön h-moll mise-képe az évtizedek folyamán?

- Hogyne. Minden mű minden előadása más, sokszor a körülményeknek köszönhetően. Mindig a helyszínnek, az akusztikai környezetnek megfelelően kell beállítani az együttes arányait, a szólistákat, a dinamikát, a tempókat. És a nagy művekben ettől függetlenül is mindig újat találok, újabb részletek válnak fontossá, új gondolataim születnek.

- A lemezfelvételekre is igaz ez, vagy azok valamiféle „igazi" olvasatok kívánnak lenni?

- Bizonyos értelemben a lemezfelvétel is a pillanat szüleménye, hiszen ott is ugyanígy megvannak a körülmények. Tehát nem mondhatom, hogy ha lemezre játszom egy művet, akkor az az én megfellebbezhetetlen olvasatom. Ez azonban nem azt jelenti, hogy folyton improvizálnék, hiszen nyilván van egy alapvető felfogásom az adott zenéről, mely független a körülményektől.

- Mit tart a legfontosabbnak tanárként, mesterkurzusok vezetőjeként?

- A legnagyobb öröm az életemben, hogy a fiataloknak meg tudom mutatni, mit gondolok Bach zenéjéről. Ez egyfajta beavatás Bach muzsikájába. A Liszt Akadémiáról az évtizedek során számos tanítványom volt: tehetségesek, Bach iránt érdeklődőek. Magyarország nagyon gazdag zeneileg, büszkék lehetnek rá.