Klasszikus

Helyi értékek

2012.02.23. 11:50
Ajánlom
A zenekar felkérésére íródott szimfóniát és az együttes koncertmesterét mint szólistát mutatták be február 20-i koncertjükön a Miskolci Szimfonikusok.

Gyöngyösi Levente második szimfóniájának miskolci premierje előtt Kovács László az est karmestereként és mint a mű megrendelője rövid bevezetőt tartott. A kortárs komolyzenével kapcsolatban óvatos hallgatóság megnyugtatására a művészeti vezető elmondta, bár kétségtelenül „nem fogunk szép dallamokat hallani", ijedségre semmi ok: az 1975-ben született komponista stílusát ismerve a felkérés pillanatában biztos lehetett abban, hogy a klasszikus és romantikus repertoárra éhes helyi közönség is értékesnek ítéli majd az új művet. A dirigens a darabról szóló értelmezését (vagy a szerző gondolatait?) is megosztotta a közönséggel, mely szerint a szimfónia a világ elpusztításán ügyködő negatív figuráról szólna, akit végül kilőnek az űrbe. Bevallom, az ismertetett „programra" a zenét hallgatva magam nemigen véltem ráismerni - annál inkább Bartók-művek visszhangjaira. (Bár a 2012-es Mini Fesztiválon már Budapesten is elhangzott a mű a Miskolci Szimfonikusok előadásában, arról a koncertről tudomásom szerint még nem jelent meg beszámoló, így a következőkben a mű első benyomásokon alapuló megítélésére vagyok kénytelen szorítkozni.)

A mély fafúvósok - fojtott kürtök - kisdob - vonós pizzicato felrakás és a szaggatott, erősen ritmizált zenei szövet a Mandarin világát idézi, a szekund-kvart lépésekből építkező dallamtöredékek a Kékszakállúra emlékeztetnek, de Bartók éjszaka-zenéinek színei is kihallhatók Gyöngyösi 2011-ben befejezett második szimfóniájából. A párhuzamok a második tételben folytatódnak, ez ugyanis a Concerto Megszakított közjáték című tételének dallam-idézeteire hajaz. A hivatalos műismertetés szerint „Az idillikus hangvételt az I. tétel fenyegető főtémája szakítja félbe" - az idilli részek hárfa-xilofon-fuvola hangszerelése és tercrokon fordulatokban gazdag harmonizálása egyébként inkább Debussy és Ravel zenekari színeit idézte. Bár a harmadik és negyedik tétel újabb és újabb magabiztosan kezelt hangszerelési illetve formai eszközöket vonultat fel, a mondanivaló a mű második felére mintha elfogyott volna. A komponista mellett némileg az előadók is elfáradtak: a finálé legalábbis  jóval hosszabbnak tűnt a karmesteri bevezetőben ígért 2,5 percesnél. Referenciafelvétel, illetőleg hozzáférhető partitúra híján csak feltételezhetjük, hogy az előadás minden más tekintetben hibátlan volt, s a szerző is elégedett lett volna  vele - talán a következő budapesti megszólalás alkalmával (2012. március 3-án adják elő a Müpában Dvorák IX. szimfóniája és Oláh Kálmán Passacaglia-jával egy műsoron) jelenlétével is megerősíti benyomásainkat.

A Gyöngyösi-szimfóniát követően Mendelssohn - az aznap este érvényes bérlet nevéhez hasonlóan - népszerű e-moll Hegedűversenye következett a Miskolci Szimfonikusok koncertmestere, Soós Gábor szólójával. A helyi születésű hegedűművész 1996-ban diplomázott a Zeneakadémián, de már 1993 óta tagja a Miskolci Szimfonikus Zenekarnak. 1999-től a zenekar koncertmester-helyetteseként, 2005-től pedig a zenekar első koncertmestereként tevékenykedik. 1995-ben kezdett tanítani a Miskolci Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában, 2000-ben megalapította az Anima vonósnégyest, amely azóta is Miskolc egyetlen állandó kvartettje, emellett koncertmestere és művészeti vezetője a Camerata Miskolc vonósegyüttesnek is.

Soóst egy ráadás erejéig már volt alkalmam hallani 2011 tavaszán Patricia Kopatchinskaja rögtönzött duópartnereként, szólistaként nyújtott játékát azonban igazságtalan volna a miskolci együttes által - Mesterbérlet-sorozatukban egyébként rendszeresen foglalkoztatott  - nemzetközi szólista-sztárok teljesítményéhez hasonlítani. Viszonylagosan szűk dinamikai skálája alighanem a zenekari és kamarajátékhoz megfelelő, de szólózásra csak korlátozottan alkalmas hangszerének tulajdonítható, jellegzetesen magyaros hegedűstílusa (mely a ráadásként előadott Thais-meditációban különösen feltűnő volt) pedig minden bizonnyal iskoláinak köszönhető. Az előadás esetlegességeinél azonban sokkal fontosabb kihangsúlyozni azt a tényt, hogy a Miskolci Szimfonikusok tagjai rendszeresen szólólehetőséghez jutnak. Miért oly fontos ez? A zenekar tagjai számára átértelmeződik a kíséret szerepe, ha olyasvalakivel játszanak, akit személyesen ismernek, az egyenlők között első zenész kívülről hallhatja saját együttesét, rátermettségét bizonyítva pedig példát mutathat kollégáinak . Végül, de nem utolsósorban: az együttes vezetője bemutathatja a közönségüknek a „helyi értékeket", amely gesztust a koncerten jelenlévők - tetszésnyilvánításaikból ítélve - méltányoltak is.

A hangverseny második félidejében Mozart 36., 425-ös jegyzékszámú C-dúr „Linzi" szimfóniáját játszotta a Miskolci Szimfonikus Zenekar. A hangzáskép és a stílus tekintetében a modern szimfonikus előadási gyakorlatot követte Kovács László és együttese. Nem ez a legautentikusabbnak tartott előadásmód manapság (bár a felfogás érvényességét mutatja, hogy a 2012-es Mozart-maraton programját is döntően ebben a szellemben állították össze), ugyanakkor a dús, fényes megszólalás a régizenei iskola utóbbi évtizedekben a bécsi klasszikusokra is kiterjesztett korhű hangzásánál talán még jobban is képes visszaadni a Mozart-zenére és a Linzi szimfóniára különösen találó „zavartalan derű", „tobzódó jókedv" „teljesség érzése" „rendkívüli szépség", „egészség és bőség" képzeteket (Maynard Solomon jellemzi az idézett szavakkal könyvében Mozart e művét). A miskolciak előadásából nem hiányzott a fény s az árnyék, de az ünnepélyesség és a népies íz sem. Alig néhány frazírozásbeli megingás mellett csupán azt róhatjuk fel Kovács Lászlónak és együttesének, hogy a nagy ívek néhol - különösen a második tételben - töredezettnek hatottak, s hogy a visszatérésekre vagy ismétlésekre a kezdetben sodró, friss tempók lendületüket vesztették.

Végül egy gondolat az elismerésre méltó műsorszerkesztésről (melynek hátteréről az együttes művészeti vezetője, Kovács László nemrégiben a Fideliónak adott interjújában hosszabban beszélt): a koncert szélső műsorszámaiként felhangzó két szimfónia a közhelyesen (ám helytelenül) egymástól távolinak tartott klasszikus és kortárs komolyzene közötti szoros kapcsolatot tette plasztikussá. Sőt, a Mozart-szimfónia visszfényében talán azt is megkockáztathatjuk, hogy Gyöngyösi korábban megismert eklektikus stílusa és kollázstechnikája (erről bővebben itt, itt, itt és itt) a klasszicizálódás jeleit mutatja. Arra a kérdésre pedig, hogy miért éppen Mozartot állították párba a fiatal magyar szerzővel, talán Gyöngyösi Levente életrajza adja meg a választ: a continuojátékosként is tevékeny komponista legfontosabb koncertjei között tartja számon a Cosí fan tutte 1999 nyári előadását, hat évvel később pedig befejezést készített Mozart L'oca del Cairo című operájához. Remélhetőleg a lehetséges párhuzamok feltárását itt befejezhetjük, s nem derül ki, hogy a harminchat éves Gyöngyösi Levente második (Miskolci?) szimfóniáját ugyanúgy „hanyatt-homlok" írta meg, mint Mozart a Linzben három nap alatt komponált harminchatodikat.

Programkereső

Legolvasottabb

Tánc

Tejbe mártott testek

Új weboldallal jelentkezett a Győri Balett, a honlaphoz tartozó rendhagyó társulati fotókat a csapat egyik táncművésze, Jekli Zoltán készítette.
Klasszikus

Újabb három évig Szinetár Miklós az Opera Örökös Tagjainak elnöke

A neves rendezőt, a Tagság jelenlegi elnökét október 12-én, az Eiffel Műhelyházban tartott közgyűlésen választották újra
Színház

Ókori kérdések a mában – antik drámákból merít a Katona József Színház új előadása

Tarnóczi Jakab Varga Zsófia dramaturggal Aiszkhülosz, Euripidész és Szophoklész műveit emelte át a mába – vagy ha pontosak szeretnénk lenni: a jelent húzta rá a most is aktuális ókori történetekre.
Klasszikus

Ismerje meg Bella Máté új művét! – VIDEÓ

Bella Máté Titan című művét Szentpáli Roland mutatta be az Óbudai Társaskörben, 2021. szeptember 30-án, a 34. Minifesztivál – Magyar Kortárs Zenei Körkép koncertsorozatában. Videónkban a két művész mesélt a darabról.
Vizuál

KÉP-regény: Postaládák

A Fidelio sorozatában hétről-hétre új fotóját – és annak történetét – osztja meg velünk a Morphoblog szerzője, morpho, azaz Hegedűs Ákos. Ezúttal a postaládák mögött megbújó történelemről mesélt.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Nyomtatott magazinjaink

Ezt olvasta már?

Klasszikus hír

Újabb három évig Szinetár Miklós az Opera Örökös Tagjainak elnöke

A neves rendezőt, a Tagság jelenlegi elnökét október 12-én, az Eiffel Műhelyházban tartott közgyűlésen választották újra
Klasszikus videó

Ismerje meg Bella Máté új művét! – VIDEÓ

Bella Máté Titan című művét Szentpáli Roland mutatta be az Óbudai Társaskörben, 2021. szeptember 30-án, a 34. Minifesztivál – Magyar Kortárs Zenei Körkép koncertsorozatában. Videónkban a két művész mesélt a darabról.
Klasszikus ajánló

Vidovszky László-est a Zeneakadémián

Vidovszky László korai munkásságát mutatja be az Átlátszó Hang Újzenei Fesztivál, abszurd hanghatásokat felvonultató zenemű, kamaraopera és filmvetítés is szerepel a programban.
Klasszikus ajánló

Cziffra György századik születésnapját ünnepli a zenészvilág

Két különleges koncerttel, kiállítással, külföldi programokkal folytatódik a Cziffra György-emlékév, a zongoraművész századik születésnapján Eötvös Péter erre az alkalomra írt műve is elhangzik
Klasszikus beszámoló

Zeneszerzők párbeszéde – Beszélgetés Georges Aperghisszel

Az Eötvös Péter Kortárs Zenei Alapítvány zeneszerző-beszélgetései, a mustMEET Composers sorozat legújabb vendége a görög származású zenés színházi alkotó, Georges Aperghis volt.