Klasszikus

Hibátlan

2015.05.11. 08:09
Ajánlom
A Szentpétervári Filharmonikusok ismertetőfüzete háromnegyed részben a szólistáról, Julia Fischerről szól. Azt nyilatkozza, nem riad vissza a koncerteken előforduló hibáktól, hamis hangoktól. Ám május 5-én a Müpában ilyesmivel nem találkoztunk. KRITIKA

Nagy öröm, hogy lassan elmondhatjuk: minden neves kortárs hegedűművész fellépett már Budapesten. Volt köztük olyan, aki nem okozott csalódást (pl. Isabelle Faust), volt, aki annál inkább (pl. Leila Josefowicz), és volt, aki hol igen, hol nem (pl. Leonidasz Kavakosz), s azért ne feledjük, a magyar hegedűművészek között is akad, aki épp elég magas színvonalat képvisel. Engem a mostani koncerten mégis sokkal jobban izgatott a zenekar, akiket - ezen a néven - eddig elsősorban nem a klasszikus repertoárban élvezhettem, most viszont erre nyílott alkalom. Engem tehát épp az érdekelt kedd este, hogy mit kezdenek a péterváriak és - a hangverseny címéből kifelejtett - vezetőjük, Jurij Tyemirkanov Brahmsszal és Beethovennel. Legutóbb - már annak is két és fél éve! - Prokofjevjük, Dvořákjuk jobban tetszett, mint a Schumann-zongoraverseny, de csak "ahhoz képest", vagyis a maguk állította mércéhez képest. És ez a mérce eszméletlenül magas.

Emiatt volt egy picit csalódás a mostani hangverseny. És ebben szerepe van a szólistának, noha - ahogy mondtam - játékában nehéz lenne hibát találni. Julia Fischer magabiztos technikával, makulátlan vonókezeléssel és - „ígérete" ellenére - hamis hangok nélkül adta elő Brahms hegedűversenyét. Ám az első tétel közben sokat kellett azon gondolkodnom, miről is szól ez az előadás. Mitől egyedi, mitől más, és egyáltalán: miért ülök itt, miért áll és hegedül ő ott. Talán csak a kadenciánál, de főleg az azt követő, rezignáltan induló kódánál győzött meg az előadás arról, hogy mégis csak érdemes volt eljönnöm.

A zenekar egyébként szépen szólt, de talán nem annyira szépen, mint ahogy megszoktam tőlük. Van egy másik magyarázatom is: a 17. sorban ülve mintha nem hallottam volna mindent. Legalábbis nem olyan részletesen, ahogy megszoktam. Mintha a terem kicsit magára lenne hagyva, be van állítva rutinból, ahogy szoktuk, de talán a finomhangolás elmaradt (és ezt nem először érzem a Bartók-teremben az utóbbi időben). Onnan nézve, hogy eddigi tapasztalataim szerint ez a zenekar - ezzel a karmesterrel - az egyik kedvencem az egész világ felhozatalából, mostani játékuk csalódást okozott. Ugyanakkor ebben is nehéz lenne hibát találni. Jók voltak az arányok, együtt volt a vonóskar, de el kellett jutnunk a második tételig, hogy kiemelhessek valakit (az oboát). Innentől az egész koncert sokkal jobb, izgalmasabb, egyedibb lett, s ez Julia Fischerre is hatott, aki a második tételben kiválóan kamarázott az együttessel. A harmadik pedig meghozta a hangulatot is. De ha sorrendbe kell tennem a szentpéterváriak által eddig a Müpában előadott műveket élmény alapján, akkor ez a Brahms bizony a sereghajtók közé kerül. Persze soha rosszabb sereghajtót.

A ráadott Paganiniben Julia Fischer nemcsak nagyobb virtuozitást, de - furcsa mód - sokkal több személyeset, több vitalitást mutatott. Ez meglepett, mert amúgy abszolút nem a sziporka-hegedűs kategóriájába tartozik.

Beethoven Eroicája sokkal egyedibb, egyénibb lett, noha ez sem volt fergeteges vagy örök életre szóló előadás. Mindenekelőtt meglehetősen gyors volt, és amiben maximálisan egyetértek Tyemirkanovval: a karmester alig tartott tételszünetet. Beethoven szimfóniáiban a köhécs körülbelül olyan, mint ha két fogás között elnyalnánk egy fagylaltot. Különösen a VII. esetében érzem úgy, hogy voltaképp attacca kellene játszani az egészet, de az orosz dirigens most azt bizonyította be (legalábbis számomra), hogy ez az Eroica esetében is járható út.

A zenekar sokkal szebben, részletgazdagabban szólalt meg, sokkal dúsabb volt a hang (amiben a tíz bőgősnek is komoly szerepe volt), sokkal egységesebb a zenekar területeinek (pl. fafúvósok, rezek) játéka, az egész előadás sokkal inkább jelen időben zajlott, akkor és ott, s noha nem volt mentes a beethoveni magaslatoktól, nem esett túlzásokba. A gyászinduló gyászos volt, de nem tocsogós, a scherzóban bőséggel találhattunk humort, a két szélső tétel pedig magával ragadó és meggyőzően logikus benyomást keltett.

A jó 80%-os ház egy Schubert-ráadást is kicsikart, melyben ugyan csak a vonóskar vett részt, mégis sokkal jobban illett ehhez az estéhez, mintha mondjuk az Eroicáéval hasonló hangszerelésű ismeretlen orosz nyitányt vezettek volna elő.

Tehát jó kis hangverseny volt ez, s ha nem most hallanám ezt az együttest talán negyedszer az elmúlt tíz évben, akkor alighanem sokkal lelkesebb lennék. De így vagyunk ezzel, hálátlan közönség, ha egyszer hozzászokunk az ötcsillagos előadásokhoz, akkor egy hibátlan négycsillagosra már a szánkat húzogatjuk.

Programkereső

Legnépszerűbb

Klasszikus

Miskolcon találkozott Prometheus és Kékszakállú

Fanfárok, azaz harsonákon játszó zenészek figyelmeztették a közönséget az előadások kezdetére: a Miskolci Nemzeti Színház óratornyából felcsendülő ünnepélyes jeladás két előadásra invitálta meg a Bartók Plusz Operafesztivál hallgatóit, Alekszandr Szkrjabin Prometheus: a tűz költeménye című szimfonikus művére, illetve Bartók Béla A Kékszakállú herceg várára.
Jazz/World

M és Ö és R és K, avagy nem tudom, milyen zene ez, de nagyon jó

Funk, soul, pszichedelikus pop, lo-fi és blues, nem is ez a lényeg, hanem hogy a Mörk nem csak azt tudja, hogyan zenéljen, hanem azt is, hogyan zenéljen Neked.
Jazz/World

David Gilmour 6 milliárd forintért adta el a gitárjait, hogy segítse a klímakatasztrófa elleni harcot

A Pink Floyd gitáros-énekese, a Wish You Were Here szerzője rekordáron adta el a hangszereit, azokat is, amiket az ikonikus lemezein használt. Egy zöld szervezetet támogat a pénzzel.
Vizuál

A pápa szeretőjét, a rettegett feministát ábrázolja Velázquez elveszettnek hitt festménye

Majdnem 300 évig azt hitték, elveszett vagy megsemmisült az a portré, ami a történelem egyik legbefolyásosabb nőjét, Donna Olimpiát ábrázolja a világ egyik legnagyobb hatású festőjének ecsetvonásain keresztül.
Könyv

Hallgass egyperceseket Örkény István előadásában!

Színdarabok és interjúk felvételei mellett felolvasások hanganyaga és fotók is elérhetőek az OSZK honlapján, amelyet a ma negyven éve elhunyt író, dramaturg emlékének szenteltek.

hírlevél

A kultúra legfrissebb hírei, programajánlók és exkluzív kedvezmények minden szerdán a Fidelio hírlevelében

Ezt olvasta már?

Klasszikus galéria

Idén is eloszlatták a felhőket a TérTáncKoncert hősei

Fischer Iván és a Budapesti Fesztiválzenekar ötödik alkalommal rendezte meg ingyenes szabadtéri programját, a TérTáncKoncertet, ahol idén is több száz hátrányos helyzetű térségből érkező fiatal táncolt együtt, ezúttal Beethoven VII. szimfóniájára.
Klasszikus ajánló

Egy hét a kamarazene izzó bűvöletében

Több mint tíz országból érkeznek világsztárok az idei Fesztivál Akadémiára. A Budapest legszebb helyszínein július 20. és 28. között zajló kamarazenei fesztiválon hét esti nagykoncert, mesterkurzusok, ingyenes előadások, nemzetközi hegedűverseny és számtalan kísérőprogram várja az érdeklődőket.
Klasszikus kritika

Miskolcon találkozott Prometheus és Kékszakállú

Fanfárok, azaz harsonákon játszó zenészek figyelmeztették a közönséget az előadások kezdetére: a Miskolci Nemzeti Színház óratornyából felcsendülő ünnepélyes jeladás két előadásra invitálta meg a Bartók Plusz Operafesztivál hallgatóit, Alekszandr Szkrjabin Prometheus: a tűz költeménye című szimfonikus művére, illetve Bartók Béla A Kékszakállú herceg várára.
Klasszikus ajánló

Sir Karl Jenkinst köszönti a MÁV Szimfonikusok

A világon legtöbbet játszott kortárs zeneszerzőt 75. születésnapja alkalmából hangversennyel köszöntik június 28-án a Müpában.
Klasszikus kritika

„Csárdás kisangyalom” – énekelte a dél-koreai Asan város kórusa a Bartók Plusz Operafesztiválon

8644 kilométert tett meg az Asan Civic Choir, hogy hangversenyt tartson a Bartók Plusz Operafesztiválon. Műsorukban magyar szerzők művei mellett koreai és magyar népdalfeldolgozások hangzottak el.